12. rész: Bízzak még benne?

Hello! Meghoztam a következő részt!:) Annyira örülök, hogy tetszik nektek a blog! ^^ Egyébként sajnálom, hogy mindig nagyon rövid részeket hozok... :( Most szerintem meg fogtok lepődni, hogy mi fog történni!:O Na de nem beszélek, inkább olvassátok!:)

- Lewis, iszonyat jó a buli! - mondom neki, miközben táncolunk.
- Tudom! - rá vágja.
- És hogy tudtad elintézni, hogy ilyen sok ember eljött?
- Áhh, nekem semmiség ezt megcsinálni! - int a kezével, miközben forgatja a szemeit. Amyvel egymásra nézünk, majd elnevetjük magunkat.
- Egyébként Emily... - mondja Amy - Nem szeretnél Zaynnel beszélni?
- Miért kéne? Mérges vagyok rá, hogy nem mond el nekem dolgokat.
- De értsd meg! Lehet, hogy fél a véleményedtől, és ezért nem akarja elmondani!
- Ne, kérlek, Amy... Ezzel most ne foglalkozzunk. Ha Zayn készen áll, akkor elmondja. De addig is hagyom, őt. Egy pillanat! Mindjárt jövök! - mondom, majd távolabb megyek tőlük. Bemegyek a konyhába, majd töltök magamnak egy kis italt.
Kimegyek a kertbe, hogy megnézzem, hogy ott mi a helyzet. Hát igen. Amire számítottam. Félmeztelen pasik a medencébe lökik a lányokat. Már elég részeg mindenki. Vagyis én még nem szerencsére. Nem is szeretnék az lenni.
Megugrok, amikor hirtelen 2 kezet érzek meg a derekamon.
- Nyugi, baby, csak én vagyok - mondja nyugodt hangon.
- Zayn - megfordulok - Téged ki hívott meg?
- Nem örülsz nekem?
- Hát... tudod a mai dolog után nem annyira...
- Sajnálom... De nem hagyhattam volna ki ezt a bulit. Nélkülem nem party egy party.
- Áhh értem - mondom - Bocsi, de elengednél? - ránézek, majd azonnal leveszi a kezeit rólam.
- Még találkozunk szépség - mondja, majd odahajol hozzám és váratlanul egy lágy puszit ad a számra.

                                                                    *

A beszélgetésünk óta nem láttam Zaynt. Hirtelen eltűnt. Kezdek aggódni, mivel tudomásom szerint Zayn olyan srác, aki ha berúg, akkor elég durva dolgokat csinál. Ezért minél előbb meg kell őt keresnem.
- Hé, Amy, nem láttad Zaynt? - kérdezem tőle a nappaliban.
- Én aztán nem tudom, hogy hol van. Talán kiment levegőzni. Nézd meg! - mondta, majd azonnal a bejárati ajtó felé vettem az irányt. Kimentem majd körbe néztem. Sehol sincs. Talán ezt a játékot űzi velem, hogy elbújik előlem, vagy mi? Elég furcsa játék...
Már nyitottam az ajtót, hogy visszamenjek a házba, amikor egy hangra lettem figyelmes.
- Emily! Itt vagyok! - hallottam a ház oldala felől.
- Zayn? - visszakérdezek, majd közelebb megyek. Egy sötét alakot látok meg, aki lazán a a falnak dőlve áll.
- Cigit? - kérdezi.
- Öhmm... nem... Na jó, de azért kérek egyet - mondom. A dobozból kivesz egy szálat, majd felém nyújtja. Kiveszem a kezéből, majd várom, hogy elővegye az öngyújtóját.
De nem azt kapom, amire számítok. Kezeit szorosan a csuklómra fonja, nekidönt a falnak és a kezeimet szorosan tartja ott. Fejével nagyon közel hajol hozzám, és megérzem a leheletét.
- Zayn, te mennyit ittál? - kérdezem - Bűzlesz az alkoholtól!
- Ne most cica! - vág bele a szavamba. Nyakamat szabaddá teszi, majd apró csókokat ad rá.
- Neee! Kérlek hagyd abba! - nyöszörgök.
- Ellenkezel? - kérdezi, mire egy nagyot nyelek. Szeretném, ha ezt csinálná velem, de nem akkor, amikor éppen be van rúgva.
Figyelmen kívül hagyva az ijedt tekintetemet folytatja.
Testemmel próbálom ellökni magamtól, de nem sikerül. Hirtelen a térdemmel megütöm kicsit erősebben az érzékeny pontjánál. Abbahagyja a nyakam kényeztetését, majd azonnal a szemembe néz. A tekintetében látom, hogy ez nagyon nem tetszett neki.
- Rossz dolgot csináltál most - mondja, majd váratlanul elenged. Lábaim majdnem összerogynak, de még van annyi erőm, hogy megtartsam magam.
Nadrágja zsebébe nyúl. Elővesz valamit, de a sötét miatt nem annyira látom.
- Úr..ist..en Zayn... - dadogom, amikor meglátom, hogy mi van a kezében. A félelem eluralkodik rajtam. Segítséget akarok hívni, de egy hang sem jön ki a torkomon. Teljesen lefagytam.
Közelebb jön, majd az egész testével rám dől.
- Tudod Emily... - elkezdi mondani - Én mindig is szerettem a durvaságot.
Szavai nagyon megrémítenek. Kezét felemeli majd a számhoz teszi az éles eszközt, amit a zsebéből vett elő.
- De te más lány vagy, téged nem nagyon bántanálak - mondja, majd hirtelen érzem, amint megvágja az ajkamat a késsel. Felszisszenek a fájdalomtól.
- Zayn - aggódóan ránézek, majd az ajkamhoz teszem az ujjamat. Letörlöm a vért, majd a szemébe nézek.
- Miért?
Csak ezt bírtam kinyögni.
Zayn arca teljesen megváltozik. Nyugodtabb lesz, és mintha már kezdene magához térni. Először rám néz, majd a késre a kezében.
- Bántottalak.
- Igen... - lenézek a földre, majd oda lépek elé - Nézz a szemembe! - felemelem a fejét - Ez nem te vagy! Tudom, hogy engem sosem bántanál! Nem vagy magadnál!
Mély gondolkodásba kezd.
Egyik kezével végigsimítja a hajamat. A másik kezét hirtelen felemeli, és a kést a nyakamhoz teszi.
Mély levegőt veszek. A homlokát összeráncolja.
Felsőteste elmozdul, már menni készül. Még mindig elég feszült vagyok.
Égő fájdalmat érzek meg a nyakamnál, amint elveszi a kést. Megvágott. Nem csak a számat, a nyakamat is megsebesítette.
Döbbenten nézek utána, ahogy elmegy. Itt hagyott engem. Véresen, megalázva.
    

11. rész: Házibuli

Sziasztok! :) Meghoztam a következő részt! Sajnálom, hogy ilyen sokat kell mindig a részekre várni! :c Igyekszem hamarabb hozni a következőt! De remélem, hogy ez azért tetszeni fog! ^^

Egyedül ballagtam haza Zayn házától. Kicsit bűntudatom van, hogy így bántam Zaynnel. Teljesen kiborultam. Talán túlságosan is. De végül is igazam van, nem? Vagy csak én reagálom túl? Ha már kezd köztünk kialakulni valami, akkor mindent tudni akarok róla. Az igazat. Nem azt a Zaynt szeretném, aki megjátssza magát előttem.
Ahogy hazaértem, már teljesen átgondoltam ezt az egész szituációt. A kulcsomat elforgatom a zárban, majd bemegyek. Otthon, édes otthon. Cipőmet azonnal leveszem, majd felmegyek a szobámba. Ugyanolyan minden, mint amikor reggel elmentem. Az íróasztalomhoz lépek, ahol egy kis cetlit találok.
" 1 hétre el kell utaznom. Sajnos nem tudtam tőled elbúcsúzni, mert nem voltál itthon, de majd beszélünk telefonon. Légy jó! Szeretlek: Anya " - olvasom hangosan. Egy nagyot sóhajtok, majd vissza teszem az asztalra.
Akkor ezek szerint ez a nagy ház most csak az enyém. Egyedül vagyok. Elgondolkozok és hopp. Bevillan egy zseniális ötlet. Sosem hittem volna, hogy ilyet mondok, de házibulit rendezek. Úgy van.
Eddig sosem jutott volna ez az eszembe, de most, hogy híresebb lettem Zayn által, így belevágok.
Azonnal felhívom Amyt és Lewist, hogy jöjjenek át. 15 perc múlva meg is érkeznek, és kérdően néznek rám, hogy miért ráncigáltam őket ide.
- Házibulit rendezek - jelentem ki.
- Micsoda? - ledöbbennek - Te?
- Most miért? Nem jó ötlet?
- De szuper, csak te sosem csináltál még ilyet. Segítsünk? - néz rá Lewisra Amy.
- Persze! - bólogatok - De gy dolgot szeretnék kérni! Zaynt most ne hívjátok meg... Kérlek...
- Ha te így szeretnéd!
- Na akkor mire várunk? Már dél van! - idegeskedik Lewis - Én reklámozom a bulit a facebookon, ti pedig szerezzetek kaját meg poharakat meg ilyeneket!- gyorsan kezd el beszélni. Amikor befejezi a mondanivalóját, azonnal eltűnik. Amyvel egymásra nézünk, majd elnevetjük magunkat.
- Na akkor kezdjük el! Poharak vannak? - kérdezi Amy.
- Öhmm ... Azt hiszem, hogy igen! - mondom, majd kimegyek a konyhába, és elkezdem keresni. Hirtelen a kezembe akad egy körülbelül 100 darab piros műanyag pohár.
- Voilá! - felemelem a kezem - Egészségtelen dolog az pedig mindig van nálunk, azért nem kell aggódni!
- Nagyszerű! Már csak téged kell átalakítani.
- Miért? Nem tetszik a stílusom? - összeráncolom a homlokom.
- De, de! Ne értsd félre, nagyon is tetszik. Csak tudod ha már ez a te bulid, akkor legyél egy kicsit szexibb.
- Hát... jó. Rád bízom a dolgot.
- Hidd el, nem fogsz bennem csalódni!

                                                                     *

Az idő nagyon gyorsan telt el. És végre eljött. A buli ideje, és egyben az az idő is, amikor végre láthatom magam. Hogy Amy mit alkotott.
- Na mit szólsz hozzá? - harap az ajkába, miközben leveszi a tükörről a fehér textilt.
- Huhh... Wow! Amy! Ez lenyűgöző! - csodálkozok, miközben közelebbről is megnézem magam a tükörben - Ez a smink! Ez a haj! És ez a ruha!

- Tetszik? - rám néz.
- Ne hülyéskedj már! Nagyon tetszik! - megölelem.
- Akkor jó! - mosolyog, majd elengedjük egymást.
- Tudjátok, nem is tudom, hogy hogyan mehettem bele ebbe az egész buliba. Most már kezdem úgy gondolni, hogy ez egy elég hülye ötlet. Nem gondoltam át rendesen, minden olyan gyorsan történt. - húzogatom a számat.
-  Dehogyis, ne mondj ilyet! - megsimogatja a hátamat Lewis - Ez tök király ötlet! És aki így néz ki, annak nehogy beszóljanak valami miatt is! - mosolyog.
- Köszönöm srácok, hogy vagytok nekem! - átölelem őket. Hirtelen Ashley, Amy egyik barátnője ront be a a szobába.
- Öhmm... Emily.. Hogy is mondjam.. Zayn itt van.

                                                                     *

Ahogy lementem megnézni, hogy milyen a bulim, azonnal meg is pillantottam Zaynt egy sarokban, ahogy a haverjaival beszél poharával a kezében.
- Hogy került ide? - kérdezem, miközben egész végig őt bámulom.
- Fogalmam sincs - válaszolja Amy - De ne aggódj! Nem fogja elrontani az estédet! - mondja, majd Zayn hirtelen észrevesz, és rám szegezi a tekintetét. Nagy levegőt veszek, majd elfordulok.
- Akkor hát partizzunk!

10. rész: Miért hazudozik?

Sziasztok! Sajnálom, hogy sokat kellett várni a részre. Cserediák volt nálam és állandóan vele voltam, így nem jutottam géphez :/ Egyébként írtátok, hogy múlt/jelen időben jobb az írás. Nekem igazából mind a kétféleképpen teszik, szóval én felváltva fogom alkalmazni! :D Nos akkor... Jó olvasást! :3

Barna szemeivel követte minden mozdulatomat. Ahogy lazán összefogom kontyba a hajamat, ahogy a telefonomat babrálom és ahogy megigazítom a pólómat. Lassan leültem törökülésben az ágyra.
- Egy perc és jövök - mondta, majd felállt és bement a fürdőbe.
Az ágyon ülve körül néztem. Hihetetlen, hogy itt vagyok. Egy nagy levegőt vettem, majd a kezembe vettem a nyakamban lévő nyaklánc medálját. Hosszasan néztem, és közben elgondolkoztam.

Vajon mit is akarok igazán? Most mit érzek Zayn iránt? Az érzéseim vegyesek, és nem tudok dönteni, hogy bízzak-e benne, vagy sem. Szeretném, ha minden jól alakulna, és nem történne semmi rossz.  Hogy ne játsszon velem, és ne dobjon el rögtön 2 hét után.
Zayn hirtelen kiront a fürdőszobából egy szál alsógatyában. Azonnal elengedem a medálomat, és a szemeim rögtön a felsőtestére irányulnak.
- Zayn... - kezdek bele, majd nyelek egy nagyot - Te így fogsz aludni?
- Igen. Remélem nem baj - mondja, majd leül mellém az ágyra - Gondolom már sokszor láttál ilyet. Már hozzászokhattál.
- Ja... persze - dadogom. Zayn semmit sem tud arról, hogy voltam-e egyáltalán valakivel együtt "úgy".
- Tényleg, neked sok barátod volt? - rám néz - Bocsánat, hogy ezt kérdezem, de tudnom kell, hogy kit kell  elintéznem - nevet. Mosolygok egy kicsit, majd lehajtom a fejem.
- Hát tudod, akit majdnem agyon vertél ő volt az első és fontos barátom.
- Huhh én ezt eleinte poénnak akartam szánni, de most... sajnálom. De nem nyugodhatok, ha a régi pasijaid még mindig a nyomodban vannak.
- Tudom Zayn.
- És vele is volt az első... ? - teszi fel a váratlan kérdést. Szemeim tágra nyílnak.
- Ezt előbb-utóbb úgyis elmondtam volna, de hogy most szóba hoztad... - kezdek bele. Kész vagyok, hogy elmondjam neki, hogy ő az egyetlen olyan fiú, aki így közeledik felém. De hirtelen megszólal a telefonja.
- Egy pillanat szívem! - mondja, majd felveszi a telefont és kimegy a szobából.
Kicsit megkönnyebbülök, majd könnyedén lefekszek az ágyra és egy nagyot sóhajtok.

* Zayn szemszöge *

- Halló? - szólok bele a telefonba.
- Zayn? Nagy bajban  vagyok - hallom a választ.
- Josh?
- Igen. Bazi nagy gáz van. Elkaptak.
- Mi van? Bent vagy a sitten? - megdöbbenek.
- A mai munka nem ment olyan jól. Segítened kell haver!
- Most nem tudok...
- Mi lehetne fontosabb nálam?
- Figyelj, holnap kora reggel bemegyek és kihozlak. Esküszöm. - mondom, mire csak csöndet hallok a telefonból.
- Rendben - mondja, majd leteszi.
Még az kellett, hogy a rendőrség is rájöjjön erre.

                                                                *

* Emily szemszöge *

A besütő nap világítja meg a szobát. Átfordulok a másik oldalamra, Zayn felé. De nincs ott. Lassan felülök, és körbe nézek. A táskája sincs itt.
Felkelek, felöltözök, majd lemegyek a földszintre. Az összes szobát végig nézem, de sehol sincs. Lehetséges, hogy itt hagyott?
Na jó, még nem izgulok. Megnyugodok, biztos hamar visszajön.
Addig kiszolgálom magam. A hűtőből kiveszek egy kis tejet, és azt iszogatom.
Idegesen sétálgatok a lakásban. Hol lehet már Zayn? Már vagy egy órája nincs itt. Nem is mondott semmit, hogy elmegy.
Nem sokkal később hallom, ahogy az ajtó nyitódik. Azonnal oda megyek.
- Zayn... Hol voltál? - nézek rá aggódóan.
- Sajnálom, hogy csak így elmentem, de fontos dolgom volt - átölel
- És mi volt az a fontos dolog, azt megtudhatom? - összeráncolom a homlokomat.
- Bonyolult. És szerintem nem is annyira fontos.
- Ha nem az, akkor miért mentél el?
- Figyelj Emily, még nem tudom neked ezt elmondani.
- Mégis miről beszélsz? - döbbenten nézek rá.
- Mondom, ezt még nem tudhatod meg.
- Rendben - mondom - Akkor én inkább most megyek - jelentem ki, majd azonnal felkapom a cuccomat.
- Várj Emily - megfogja a csuklómat.
- Engedj el! - nézek a szemébe - Nem tudlak kiismerni Zayn. Miért nem mondod el, hogy miért kellett elmenned? Vagy hogy egyáltalán mi az a dolog ami nekem veszélyes lenne? Miért nem vagy képes elmondani? Hazudsz nekem. - mondom, miközben majdnem elsírom magam. Zayn megdöbbenve néz rám, majd lassan a keze elengedi a karomat.
Még egy utolsó pillantást veszek rá, majd kilépek a háza ajtaján.