2013. október 27., vasárnap

29. rész: Meglepetés!

*Harry szemszöge*

Egy levelet találok az ajtó előtt.
- Na? - hallom Louist a hátam mögött. Lassan megrázom a fejem, majd felé fordulok.
- Csak egy levél - mutatom fel neki. Vajon mi lehet benne? Most akkor engem választott vagy sem? Teljesen össze vagyok zavarodva.
- Bontsd ki! - utasít Lou. Becsukom magam mögött az ajtót, majd bemegyek a nappaliba és leülök a kanapéra. Kinyitom a borítékot, aminek olyan illata van, mint amilyen parfümöt használ Emily.
Amint sikerül kibontanom, elkezdem olvasni.

Kedves Harry!

Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Nem tudom, hogy mit kéne pontosan írnom neked. 
Talán ott kezdem, hogy miért is tartod a kezedben most ezt a levelet. 
Sokat gondolkoztam, hogy kit válasszak. Zaynt, akit már nagyon jól ismerek, és szeretek, vagy egy pár napos kalandot, amit nem szeretnék folytatni. 
A kérdésedre már meg is van a válasz, nem szeretném ezt folytatni veled. A történtek után rájöttem, hogy nekem csak egy barát vagy. Az, hogy lefeküdtünk, nem változtat semmin, ugyanúgy tekintek rád, mint azelőtt. 
Tudom, hogy te mit érzel irántam, de nagyon sajnálom, én nem érzem ugyanazt. A szívemre hallgattam, de te nem voltál ott. Fel sem merült, hogy a szívem téged válasszon. 
Remélem, hogy megérted a döntésemet. Eleinte nem volt könnyű, de most már tudom, hogy így lesz a helyes. Tudom, hogy rád is vár valaki, aki az igazi lesz, de az nem én vagyok. 
Sajnálom, hogy ennek így kell végződnie, de hidd el, minden rendben lesz. Azt szeretném, ha nem lenne köztünk feszült a levegő, és elfogadd, hogy én Zaynnel vagyok boldog.
Barátod, Emily 

Kiesik a levél a kezemből. Ezt nem hiszem el. Zaynt választotta. 
- Jó hírek? - ül le mellém Louis. 
- Nem engem választott - mondom a fejemet lehajtva. Pozitívan álltam hozzá a dolgokhoz, de mégsem engem szeret. Azok után, amit Zayn tett vele, őt választja? 
- Megnézhetem? - kérdezi a levélre mutatva. Bólintok, majd odaadom neki. Gyorsan átolvassa, majd visszaadja.
- Most hogy érzed magad?
Hajamba túrok, majd ránézek.
- Szarul - jelentem ki.
- Ne legyél szomorú! Szerintem nagyon jól megírta a levelet. Nem annyira bántó, de mégis őszinte. 
- Igen, tudom, nem a levéllel van a gond. Csak az, hogy hogyan fogom tudni majd elfogadni, hogy nem velem van. Mi lesz majd a koncerteken Zaynnel és velem? Hogyan fogok majd újra magabiztos lenni ezek után? - teszem föl a kérdéseket egymás után.
- Harry - mondja határozottan Lou - Kénytelen leszel elfogadni a dolgokat. Biztos rád is vár egy lány, akivel boldog leszel. Ami a bandát illeti, ne aggódj, minden rendbe fog jönni. Tudom.
Bárcsak így lenne. Nehéz elképzelni, hogy minden a régi lesz, de remélem, hogy Louisnak igaza lesz.

*Zayn szemszöge*

Amint meglátom Emilyt az ajtóban, teljesen eláll a szavam. Az összes emlék végigfut az agyamon. A pillanat, amikor találkoztunk, amin keresztül mentünk, és végül itt áll előttem. A tudat, hogy még mindig szeret és ad nekem egy esélyt azok után a szörnyűségek után, amiket tettem vele. Örülök neki, hogy bízik bennem. De megváltoztam. Emily jóvá tett engem. Soha többé nem megyek bele semmilyen rossz dologba. A régi énem már örökké eltűnt. És ezért örökké hálás leszek neki.
Annyira ledöbbenek, hogy még mindig nem tudok megszólalni, csak elmosolyodok.
- Mehetünk? - kérdezi halkan.
- Persze! - válaszolom boldogan, majd felkapom a zakóm, becsukom az ajtót és beszállunk a kocsiba.

*Emily szemszöge, az étteremben*

Egy csodálatos étteremben vagyunk. Annyira elegáns itt minden. Előttem Zayn ül, éppen a pezsgőjét kortyolgatja.
- Gyönyörű vagy - mondja miután leteszi a poharát - Annyira örülök, hogy engem választottál. Tudod, volt némi kétségem, hogy a történtek után Harryt választod. A baleseted óta nagyon rád hajtott. Annyiraa mérges lettem.
- Örülök, hogy téged választottalak. Harry...nem volt fontos számomra. És tudod, amin keresztül mentünk, úgy gondoltam, hogy mi összetartozunk.
- Én is így gondolom - elmosolyodik, majd megfogja az asztalon lévő kezeimet.
- De tisztáznunk kell néhány dolgot - engedem el rögtön a kezeit - Azt szeretném, ha felvállalnád a kapcsolatunkat. Egész végig úgy éreztem, mintha rejtegetnél engem. Mintha valamiért szégyelnél - hajtom  fejem.
- Ne butáskodj! - arcomra teszi a kezét - Ha így tettem, akkor nagyon sajnálom. Ez meg fog változni! Ígérem.
A szavaknak könnyű hinni. Vajon tényleg így lesz? Mindenesetre hiszek neki. Ha újra szeretnénk kezdeni, akkor az a legfontosabb, hogy bízzak benne.
- A másik a múltaddal kapcsolatos.
- Lezártam már a régi időket, nem kell félned - vágja rá rögtön.
- Pont attól félek, hogy nem tudod elfelejteni azokat az időket. Tudom, hogy megint drogot adsz el embereknek. Harry látott a kórház előtt és le is fotózott - mondom nyugodtan. Fejét lehajtja, majd beletúr a hajába. Megakar szólalni, de a szavába vágok.
- Zayn. Változtatnod kell ezen. Én így nem leszek veled. Adok neked egy esélyt, hogy végleg megváltozz.
Kezeit leteszi az asztalra, majd megszólal:
- Teljesen félreérted. Nem drog volt a csomagban -megrázza határozottan a fejét.
- Hát akkor mi? - ráncolom össze a homlokom.
- Egy gazdag férfinak kellett csomagokat átadnom, amiket megrendelt. Ékszereket, telefonokat, ruhákat. De nem csinálhattam tovább, mert túl feltűnő volt, hogy illegálisan szerzem be.
- Szóval akkor még is csak rosszba keveredtél? - emelem fel a hangom. Lehet, hogy ez nem annyira súlyos bűn, de mégis csak eltitkolta előlem.
- Kellett a pénz, hogy meglepjelek valamivel - válaszolja, mire elakad a szavam. Az egész miattam volt? - Hogy most itt vagy, ezért elmondom, hogy mi a meglepetés.
Figyelmesen figyelem őt.
- Elviszlek Párizsba - mondja mosolyogva.
- Micsoda? - kapok az arcomhoz. Majdnem elsírom magam a hír hallatán. Már kiskorom óta elszeretnék jutni a Francia fővárosba, de sosem volt lehetőségem, hogy ellátogassak oda. Párizs, a szerelemnek a fővárosa, a friss baguette illata, a latin negyed kacskaringós utcái, a bevásárló utcák, az Eiffel-torony és még sorolhatnám. Ezek ugranak be hirtelen amint kimondja a mondatot.
- De Zayn, miért..? - kezdek bele, de csendre int.
- Megérdemled. Most felejtsd el azt, hogy mi történt a múltban, vagy hogy hogyan szereztem a pénzt. Azt szeretném, ha boldog lennél! Tudom, hogy már régóta el szeretnél menni, ezért arra gondoltam, hogy elviszlek. Holnap indulunk.
- És honnan tudtad, hogy téged választalak? - kuncogok - Ha most Harryvel lennék, akkor mi lenne ezzel az úttal?
- Megérzés - megvonja a vállát - De akkor eljössz velem? - vág a mondatába.
- Igen - mondom boldogan, mire aranyosan elmosolyodik. Teljesen le vagyok döbbenve. Ezt mind értem teszi. Csak azért gyűjtött pénzt, hogy el tudjon vinni Párizsba.
A vacsora hátralévő részében megterveztünk minden részletet az utazással kapcsolatban.
Még mindig alig hiszem el, hogy végre itt hagyhatom pár napra ezt a várost, Harryt, a fájdalmaimat és pihenhetek egy kicsit Zaynnel. Mintha hirtelen az életem megváltozna. Remélem, hogy most már tényleg egy új fejezet kezdődik az életemben és minden rendbe fog jönni. Mindenesetre most csak arra tudok gondolni, hogy holnap Zaynnel Párizsban leszek és csak is vele tölthetem azt a néhány napot.

Sziasztok!:)
Nem tudom, hogy ki mire számított, hogy kit választ Emily, de végül remélem, hogy mindenkinek tetszett a döntése! A következő rész 3 komment és 6 pipa után jön.
Nemrég indítottam egy oldalt a fotóimnak, nagyon jó lenne, ha benéznétek és feliratkoznátok!
Mindenkinek kellemes szünetet kívánok!
~Mrs.Horan

2013. október 12., szombat

28. rész: Választanod kell!

*Emily szemszöge*

A hazautazásra készültem. Összepakoltam a cuccaimat, amit a fiúk behoztak nekem, felöltöztem, és máris indulásra készen voltam.
Nem tudtam, hogy mire számítsak. Visszamenni a suliba nagy kihívás lesz. Be kell pótolnom az anyagokat és vissza kell illeszkednem a társaságba ismét. De szerencsére ott van Zayn és Harry, akik mindig mellettem állnak.
Az utóbbi időben Harry nagyon kedves volt velem. Értékelem, hogy próbál megváltozni, de nem tudok vele mit kezdeni. Hibát követtem el azzal, hogy lefeküdtem vele. Talán most azt hiszi, hogy szeretem. Pontosan én sem tudom, hogy mit érzek. Az érzelmeim zavarosak. De jelen helyzetben csak arra fogok koncentrálni, hogy az életem megint olyan legyen, mint régen.
Harry segített kiszedni a taxiból a holmijaimat.
- Meg is érkeztünk - mondja a házra nézve. Nagy levegőt veszek, majd elindulok az ajtó felé. El sem hiszem, hogy láthatom anyát. Mondtam neki, hogy majd holnap otthon várjon, amikor megérkezik Amerikából, addigra úgy is jobban leszek.
Harry a kezembe adja a kulcsokat, majd kinyitom az ajtót. A cuccaimat megfogva beljebb lépek, és váratlanul megpillantom Zaynt. Gondolkozás nélkül odamegyek hozzá és szorosan átölelem.
- Hiányoztál - súgom a fülébe - Miért nem jöttél be a kórházba? - kérdezem, miközben elengedem. Gonoszan ránéz Harryre.
- Mentem volna, de nem tudtam, hogy mi történt.
Értetlenül rá nézek.
- Micsoda? - összeráncolom a homlokom.
- Nem mondtam el neki, hogy jól vagy - mondja végül Harry a szemét becsukva.
- De mégis miért? - fordulok felé. Bíztam benne. Lehet, hogy azt hitte, hogy most vele megyek, de ettől eltekintve gondolhatott volna Zaynre is.
Nyel egy nagyot, majd Zaynre néz.
- Nem akartam, hogy vele legyél, azok után...
- De Harry... - kezdek bele, de Zayn csendre int. Egyszerűen nem hiszem el. Egész végig eltitkolta tőle, hogy felébredtem a komából csak hogy megvédjen tőle.
- Figyelj Emily. Nem tudom, hogy mi volt közted és Harry között, de ez nem mehet tovább. Nem akarlak erre kényszeríteni, de most muszáj lesz - mondja kicsit mérgesen, de lenyugszik a mondata végére -  Választanod kell!
- Úgy érted...? - kérdezem kétségbeesetten.
Halványan bólint.
- Én vagy Harry.
- Ezt nem teheted - megrázom a fejem.
- Zaynnek igaza van. Ideje tiszta vizet önteni a pohárba - megszólal Harry is.
Mind a ketten választ várva néznek rám. Nem tudok dönteni 10 másodperc alatt. Persze, egyértelmű, hogy Zaynt választanám, de valami azt súgja, hogy ne. A rossz énje újra visszatért, amitől egyszerűen rettegek. Olyanokat csinált velem, amiket el sem képzeltem volna, hogy ezt teszi. Megbánta, de mi a biztosítás arra, hogy nem fogja újra megcsinálni? Aztán ott van Harry. Kihasznált, majd belém szeretett. Teljesen elcsábított. Elakart szöktetni, csak mert belém szeretett. De ugyanakkor egy nagy nőcsábász, aki kihasználja a lányokat. És ha talán 1 hét múlva ott hagy engem?
- Én... - dadogom, mire mind a ketten kíváncsian rám néznek. Lehunyom a szemem, majd egy nagy levegőt veszek - Nem tudok dönteni. Ez így nem megy, sajnálom.
- 2 napot adunk - mondják egyszerre. Ledöbbenve nézek rájuk.
Zayn fölveszi a dzsekijét, majd egy gyors mozdulattal kimegy az ajtón. Harry közeledni kezd felém, de megállítom.
- Ne - magam elé helyezem a kezeimet - Most kérlek menj el!
- Ahogy szeretnéd - elmosolyodik, majd ő is elmegy.

* * * * * * *

- Amy, én ezt egyszerűen nem hiszem el - magyarázok a suli ebédlőjében - Arra kértek, hogy válasszak, de én egyáltalán nem tudok. Most mit tegyek?
- Fogalmam sincs... És sajnos nem tudok segíteni, mivel én még sosem kerültem ilyen helyzetbe, hogy 2 eszméletlenül jó pasi harcoljon értem - mondja kicsit szomorúan a fejét lehajtva.
- Hidd el, nem olyan jó érzés, mint a filmekben - megfogom a fejem - Étvágyam sincs - lenézek a kajámra. Lewis hangjára leszek figyelmes, mire azonnal felemelem a fejem. Nagy meglepetésemre Amy és Lewis csókot adnak egymásnak.
- Lemaradtam valamiről? - kérdezem huncutan.
- Egy pár vagyunk - mondják mosolyogva.
- Gratulálok! - mondom boldogan. Bár igazából nem lep meg. Mindig is éreztem, hogy van valami köztük, de az nem csak szimpla barátság.
- Figyelj kicsim - fordul Amy a barátja felé - Mivel te fiú vagy, ezért tanácsot szeretnénk kérni. Emilytől 2 fiú azt kérte, hogy válasszon közülük.
- És ki az a két fiú?
- Az egyik Zayn, a másikat pedig nem ismerjük - megvonja a vállát.
Lewis az ajkába harap.
- Zayn Malik... Nehéz eset - elgondolkozik - Ezt csak te tudod eldönteni. Visszatérve Zaynre. Az öltözőben láttam, hogy mivel büszkélkedik. Nem semmi! Válaszd őt! - mondja buzdítóan.
- Fogd már be! - meglököm egy kicsit. Teljesen elment az esze. Nem azért fogom  Zaynt választani, mert neki nagyobb lenne. Mindenesetre nem lettem okosabb ezzel.
- Nos köszönöm a segítséget - mondom, majd felállok, hogy kivigyem a kajám.
 - Várj - szól Amy - Nem tudunk segíteni, ezt a döntést egyedül kell meghoznod. De azt tanácsolom, hogy hallgass a szívedre. Tudom, könnyű mondani, de hidd el, beválik. A megfelelő személyt fogod választani.
Tanácsa hasznosnak tűnik, amiért nagyon hálás vagyok neki.
- Köszönöm - mosolygok rájuk, majd a tálcámat megfogva elmegyek az asztaltól.
Azt hiszem a baráti tanács sokat segített. A szívem tudja, hogy kit kell választanom. De még nem siettettetem a dolgokat. Van még 1 napom. Holnap döntenem kell. Azt válasszam, hogy egy driller legyen a pasim? Vagy egy nőcsábász, aki összetöri a szívem? Hát.. Egyik ajánlat sem túl hívogató...
Hazafele úton sokat sikerült gondolkodnom a dolgokon, tisztábban láttam a helyzetet. De most inkább félretettem ezt a témát. Már alig vártam egész nap, hogy lássam anyát. Én kértem, hogy ne jöjjön be hozzám a kórházba. Mind a kettőnknek így volt a legjobb.
- Anya - elkiáltom magam, amint beérek a házba. A táskámat ledobva bemegyek a nappaliba, ahol megpillantom őt.
- Emily - mondja, majd rögtön odajön hozzám és szorosan átölel - Úristen, jól vagy kicsim? - kérdezi kétségbeesetten - Amint meghallottam, hogy jobban vagy, rohantam az első géppel haza. Sajnálom, hogy nem tudtam veled lenni - ölel át még jobban.
- Semmi baj Anya, most már minden rendben van - próbálom megnyugtatni, mire elenged.
- Mindent el kell mesélned! Meséld el, hogy mi történt pontosan. De az elejétől!
Halványan bólintok, és egy nagy levegőt veszek. Ha mindent tudni szeretne, akkor remélem, hogy erős lesz és nem fog kiakadni.
- Rendben - mondom végül, majd leültetem a kanapéra és bátorságot véve elkezdem mesélni a történteket.

* * * * * * *

*Másnap, Harry szemszöge*

Elérkezett a nap. Nem akartam Emilyt választás elé állítani, de jelen helyzetben Zaynnek teljesen igaza van. Döntenie kell, mert ez már nem mehet tovább, hogy mind a ketten a képben vagyunk. Én tényleg szeretem Emilyt, de nem tudom, hogy kit fog választani. Magabiztosan állok hozzá a helyzethez, de azért van bennem némi kétség, hogy Zaynt választja. 
Ma este vacsorázni fog valamelyikünkkel. Csak reménykedni tudok, hogy az én leszek. 
Hirtelen Louis ront be a hálószobámba. 
- Ideje készülődnöd - mondja nyugodtan, mire felállok, és a szekrényem felé veszem az irányt. Kiveszek belőle egy inget és egy zakót. 
- Figyelj Lou - fordulok felé - Miért az én oldalamon állsz? Úgy értem, azok után még segítesz nekem?
- Persze - mondja mosolyogva - A legjobb barátom vagy. Mindenkinek vannak hibái, senki sem tökéletes. És ha tényleg szereted őt, akkor segítek neked. 
- Köszi - ölelem át, majd miután kimegy, elkezdek készülődni. 
Egyre feszültebb leszek, ahogy az órát nézem. Mindjárt itt van.

*Zayn szemszöge*

Így visszatekintve szemét húzás volt, hogy ezt mondtam Emilynek. De már nem tudtam elviselni, hogy Harry beleszeretett és állandóan mellette volt. Nekem kellett volna a kórházban lennem mellette és vigyáznia rá. De egyszerűen átvette ezt a szerepet és nem tudtam mit csinálni.
Kezdek félni, hogy mi lesz. Az utóbbi időkben nagyon összemelegedett Harryvel, és lehet, hogy őt fogva választani. Igazából fogalmam sincs.
Én csak jót akarok neki. Tudom, hogy ha velem lenne, akkor biztonságban lenne. Semmi baja sem eshetne. Harry nem tudna bánni vele. Nem olyan lány, akit csak úgy meg lehet csalni. 
Ha mégsem engem választana, akkor azért figyelmeztetni fogom Harryt. Vigyázzon rá, mert ha megbántja, akkor velem gyűlik meg a baja. Ő a mindenem és ha bántani meri akkor neki vége.
Az órámra rápillantva megláttam, hogy már át kell öltöznöm, ezért azonnal elkezdtem készülődni.

*Emily szemszöge*

A tükör előtt állva nézem magam. Mögöttem Amy áll.
- Gyönyörű vagy - mondja a kezét a vállamra téve. Válaszul csak elmosolyodok - Tudod már, hogy ki lesz a választottad?
Kérdésére felé fordulok.
- Igen - jelentem ki határozottan. Azt hiszem, hogy biztos vagyok a döntésemben. A szívemre hallgattam, és most, hogy már eldöntöttem, fel sem merül, hogy és mi lesz a másik fiúval. Ha a szívem azt mondja, hogy ő az igazi, akkor Ő az. Nincs vita.
- Itt a kocsi - szól Amy. A táskámat megfogva lemegyek a földszintre. Még egy utolsó jó tanácsot kapok a barátnőmtől, elköszönünk egymástól, majd a sofőr kinyitja az ajtót és beszállok a kocsiba. 

*15 perc múlva Harry szemszöge*

Csöngetnek. Ez Ő lesz. A csengő hangjára a szívverésem felgyorsul és egy pillanatra a földbe gyökerezik a lábam. Most megtudom, hogy megyek-e vele vacsorázni vagy sem. 
- Kívánj szerencsét Louis! - mondom az ajtóhoz rohanva, miközben adunk egymásnak egy pacsit. 
Amint odaérek, lassan a kilincsre teszem a kezem és óvatosan kinyitom az ajtót, reménykedve, hogy ott fog engem várni.


*Zayn szemszöge*

Csöngetnek. 
- Úristen - motyogom halkan, ledermedve. 
Alig bírom felfogni, hogy elérkezett az a pillanat, ami talán az egész életemet megfogja változtatni. Ettől függ a jövőm. 
Az ajtóhoz odalépve egy nagy levegőt veszek, majd kinyitom az ajtót.



Kedves olvasóim! 
Remélem tetszett nektek ez a rész és már várjátok a folytatást.
Szerintetek kit fog Emily választani?
A következőt 3 komment és 4 pipa után hozom!
~Mrs.Horan