10. rész: Miért hazudozik?

Sziasztok! Sajnálom, hogy sokat kellett várni a részre. Cserediák volt nálam és állandóan vele voltam, így nem jutottam géphez :/ Egyébként írtátok, hogy múlt/jelen időben jobb az írás. Nekem igazából mind a kétféleképpen teszik, szóval én felváltva fogom alkalmazni! :D Nos akkor... Jó olvasást! :3

Barna szemeivel követte minden mozdulatomat. Ahogy lazán összefogom kontyba a hajamat, ahogy a telefonomat babrálom és ahogy megigazítom a pólómat. Lassan leültem törökülésben az ágyra.
- Egy perc és jövök - mondta, majd felállt és bement a fürdőbe.
Az ágyon ülve körül néztem. Hihetetlen, hogy itt vagyok. Egy nagy levegőt vettem, majd a kezembe vettem a nyakamban lévő nyaklánc medálját. Hosszasan néztem, és közben elgondolkoztam.

Vajon mit is akarok igazán? Most mit érzek Zayn iránt? Az érzéseim vegyesek, és nem tudok dönteni, hogy bízzak-e benne, vagy sem. Szeretném, ha minden jól alakulna, és nem történne semmi rossz.  Hogy ne játsszon velem, és ne dobjon el rögtön 2 hét után.
Zayn hirtelen kiront a fürdőszobából egy szál alsógatyában. Azonnal elengedem a medálomat, és a szemeim rögtön a felsőtestére irányulnak.
- Zayn... - kezdek bele, majd nyelek egy nagyot - Te így fogsz aludni?
- Igen. Remélem nem baj - mondja, majd leül mellém az ágyra - Gondolom már sokszor láttál ilyet. Már hozzászokhattál.
- Ja... persze - dadogom. Zayn semmit sem tud arról, hogy voltam-e egyáltalán valakivel együtt "úgy".
- Tényleg, neked sok barátod volt? - rám néz - Bocsánat, hogy ezt kérdezem, de tudnom kell, hogy kit kell  elintéznem - nevet. Mosolygok egy kicsit, majd lehajtom a fejem.
- Hát tudod, akit majdnem agyon vertél ő volt az első és fontos barátom.
- Huhh én ezt eleinte poénnak akartam szánni, de most... sajnálom. De nem nyugodhatok, ha a régi pasijaid még mindig a nyomodban vannak.
- Tudom Zayn.
- És vele is volt az első... ? - teszi fel a váratlan kérdést. Szemeim tágra nyílnak.
- Ezt előbb-utóbb úgyis elmondtam volna, de hogy most szóba hoztad... - kezdek bele. Kész vagyok, hogy elmondjam neki, hogy ő az egyetlen olyan fiú, aki így közeledik felém. De hirtelen megszólal a telefonja.
- Egy pillanat szívem! - mondja, majd felveszi a telefont és kimegy a szobából.
Kicsit megkönnyebbülök, majd könnyedén lefekszek az ágyra és egy nagyot sóhajtok.

* Zayn szemszöge *

- Halló? - szólok bele a telefonba.
- Zayn? Nagy bajban  vagyok - hallom a választ.
- Josh?
- Igen. Bazi nagy gáz van. Elkaptak.
- Mi van? Bent vagy a sitten? - megdöbbenek.
- A mai munka nem ment olyan jól. Segítened kell haver!
- Most nem tudok...
- Mi lehetne fontosabb nálam?
- Figyelj, holnap kora reggel bemegyek és kihozlak. Esküszöm. - mondom, mire csak csöndet hallok a telefonból.
- Rendben - mondja, majd leteszi.
Még az kellett, hogy a rendőrség is rájöjjön erre.

                                                                *

* Emily szemszöge *

A besütő nap világítja meg a szobát. Átfordulok a másik oldalamra, Zayn felé. De nincs ott. Lassan felülök, és körbe nézek. A táskája sincs itt.
Felkelek, felöltözök, majd lemegyek a földszintre. Az összes szobát végig nézem, de sehol sincs. Lehetséges, hogy itt hagyott?
Na jó, még nem izgulok. Megnyugodok, biztos hamar visszajön.
Addig kiszolgálom magam. A hűtőből kiveszek egy kis tejet, és azt iszogatom.
Idegesen sétálgatok a lakásban. Hol lehet már Zayn? Már vagy egy órája nincs itt. Nem is mondott semmit, hogy elmegy.
Nem sokkal később hallom, ahogy az ajtó nyitódik. Azonnal oda megyek.
- Zayn... Hol voltál? - nézek rá aggódóan.
- Sajnálom, hogy csak így elmentem, de fontos dolgom volt - átölel
- És mi volt az a fontos dolog, azt megtudhatom? - összeráncolom a homlokomat.
- Bonyolult. És szerintem nem is annyira fontos.
- Ha nem az, akkor miért mentél el?
- Figyelj Emily, még nem tudom neked ezt elmondani.
- Mégis miről beszélsz? - döbbenten nézek rá.
- Mondom, ezt még nem tudhatod meg.
- Rendben - mondom - Akkor én inkább most megyek - jelentem ki, majd azonnal felkapom a cuccomat.
- Várj Emily - megfogja a csuklómat.
- Engedj el! - nézek a szemébe - Nem tudlak kiismerni Zayn. Miért nem mondod el, hogy miért kellett elmenned? Vagy hogy egyáltalán mi az a dolog ami nekem veszélyes lenne? Miért nem vagy képes elmondani? Hazudsz nekem. - mondom, miközben majdnem elsírom magam. Zayn megdöbbenve néz rám, majd lassan a keze elengedi a karomat.
Még egy utolsó pillantást veszek rá, majd kilépek a háza ajtaján.