12. rész: Bízzak még benne?

Hello! Meghoztam a következő részt!:) Annyira örülök, hogy tetszik nektek a blog! ^^ Egyébként sajnálom, hogy mindig nagyon rövid részeket hozok... :( Most szerintem meg fogtok lepődni, hogy mi fog történni!:O Na de nem beszélek, inkább olvassátok!:)

- Lewis, iszonyat jó a buli! - mondom neki, miközben táncolunk.
- Tudom! - rá vágja.
- És hogy tudtad elintézni, hogy ilyen sok ember eljött?
- Áhh, nekem semmiség ezt megcsinálni! - int a kezével, miközben forgatja a szemeit. Amyvel egymásra nézünk, majd elnevetjük magunkat.
- Egyébként Emily... - mondja Amy - Nem szeretnél Zaynnel beszélni?
- Miért kéne? Mérges vagyok rá, hogy nem mond el nekem dolgokat.
- De értsd meg! Lehet, hogy fél a véleményedtől, és ezért nem akarja elmondani!
- Ne, kérlek, Amy... Ezzel most ne foglalkozzunk. Ha Zayn készen áll, akkor elmondja. De addig is hagyom, őt. Egy pillanat! Mindjárt jövök! - mondom, majd távolabb megyek tőlük. Bemegyek a konyhába, majd töltök magamnak egy kis italt.
Kimegyek a kertbe, hogy megnézzem, hogy ott mi a helyzet. Hát igen. Amire számítottam. Félmeztelen pasik a medencébe lökik a lányokat. Már elég részeg mindenki. Vagyis én még nem szerencsére. Nem is szeretnék az lenni.
Megugrok, amikor hirtelen 2 kezet érzek meg a derekamon.
- Nyugi, baby, csak én vagyok - mondja nyugodt hangon.
- Zayn - megfordulok - Téged ki hívott meg?
- Nem örülsz nekem?
- Hát... tudod a mai dolog után nem annyira...
- Sajnálom... De nem hagyhattam volna ki ezt a bulit. Nélkülem nem party egy party.
- Áhh értem - mondom - Bocsi, de elengednél? - ránézek, majd azonnal leveszi a kezeit rólam.
- Még találkozunk szépség - mondja, majd odahajol hozzám és váratlanul egy lágy puszit ad a számra.

                                                                    *

A beszélgetésünk óta nem láttam Zaynt. Hirtelen eltűnt. Kezdek aggódni, mivel tudomásom szerint Zayn olyan srác, aki ha berúg, akkor elég durva dolgokat csinál. Ezért minél előbb meg kell őt keresnem.
- Hé, Amy, nem láttad Zaynt? - kérdezem tőle a nappaliban.
- Én aztán nem tudom, hogy hol van. Talán kiment levegőzni. Nézd meg! - mondta, majd azonnal a bejárati ajtó felé vettem az irányt. Kimentem majd körbe néztem. Sehol sincs. Talán ezt a játékot űzi velem, hogy elbújik előlem, vagy mi? Elég furcsa játék...
Már nyitottam az ajtót, hogy visszamenjek a házba, amikor egy hangra lettem figyelmes.
- Emily! Itt vagyok! - hallottam a ház oldala felől.
- Zayn? - visszakérdezek, majd közelebb megyek. Egy sötét alakot látok meg, aki lazán a a falnak dőlve áll.
- Cigit? - kérdezi.
- Öhmm... nem... Na jó, de azért kérek egyet - mondom. A dobozból kivesz egy szálat, majd felém nyújtja. Kiveszem a kezéből, majd várom, hogy elővegye az öngyújtóját.
De nem azt kapom, amire számítok. Kezeit szorosan a csuklómra fonja, nekidönt a falnak és a kezeimet szorosan tartja ott. Fejével nagyon közel hajol hozzám, és megérzem a leheletét.
- Zayn, te mennyit ittál? - kérdezem - Bűzlesz az alkoholtól!
- Ne most cica! - vág bele a szavamba. Nyakamat szabaddá teszi, majd apró csókokat ad rá.
- Neee! Kérlek hagyd abba! - nyöszörgök.
- Ellenkezel? - kérdezi, mire egy nagyot nyelek. Szeretném, ha ezt csinálná velem, de nem akkor, amikor éppen be van rúgva.
Figyelmen kívül hagyva az ijedt tekintetemet folytatja.
Testemmel próbálom ellökni magamtól, de nem sikerül. Hirtelen a térdemmel megütöm kicsit erősebben az érzékeny pontjánál. Abbahagyja a nyakam kényeztetését, majd azonnal a szemembe néz. A tekintetében látom, hogy ez nagyon nem tetszett neki.
- Rossz dolgot csináltál most - mondja, majd váratlanul elenged. Lábaim majdnem összerogynak, de még van annyi erőm, hogy megtartsam magam.
Nadrágja zsebébe nyúl. Elővesz valamit, de a sötét miatt nem annyira látom.
- Úr..ist..en Zayn... - dadogom, amikor meglátom, hogy mi van a kezében. A félelem eluralkodik rajtam. Segítséget akarok hívni, de egy hang sem jön ki a torkomon. Teljesen lefagytam.
Közelebb jön, majd az egész testével rám dől.
- Tudod Emily... - elkezdi mondani - Én mindig is szerettem a durvaságot.
Szavai nagyon megrémítenek. Kezét felemeli majd a számhoz teszi az éles eszközt, amit a zsebéből vett elő.
- De te más lány vagy, téged nem nagyon bántanálak - mondja, majd hirtelen érzem, amint megvágja az ajkamat a késsel. Felszisszenek a fájdalomtól.
- Zayn - aggódóan ránézek, majd az ajkamhoz teszem az ujjamat. Letörlöm a vért, majd a szemébe nézek.
- Miért?
Csak ezt bírtam kinyögni.
Zayn arca teljesen megváltozik. Nyugodtabb lesz, és mintha már kezdene magához térni. Először rám néz, majd a késre a kezében.
- Bántottalak.
- Igen... - lenézek a földre, majd oda lépek elé - Nézz a szemembe! - felemelem a fejét - Ez nem te vagy! Tudom, hogy engem sosem bántanál! Nem vagy magadnál!
Mély gondolkodásba kezd.
Egyik kezével végigsimítja a hajamat. A másik kezét hirtelen felemeli, és a kést a nyakamhoz teszi.
Mély levegőt veszek. A homlokát összeráncolja.
Felsőteste elmozdul, már menni készül. Még mindig elég feszült vagyok.
Égő fájdalmat érzek meg a nyakamnál, amint elveszi a kést. Megvágott. Nem csak a számat, a nyakamat is megsebesítette.
Döbbenten nézek utána, ahogy elmegy. Itt hagyott engem. Véresen, megalázva.