17. rész: Váratlan vendég

Sziasztok!:) Itt a 17. rész! Itt most nem fűzök hozzá semmit se, csak az az egy biztos, hogy a történetben jól összekuszálja a szálakat, ami most fog történni! És megkaptam az első díjamat! <3 Nagyon köszönöm nektek, hogy vagytok és olvassátok a blogot!:) Jó olvasást!

- Anyukád még mindig nincs itthon? - fordul hozzám, rögtön azután, hogy hazaértünk. Határozottan megrázom a fejem.
- Kérsz valamit inni? - kérdezem, miközben bemegyek a konyhába.
- Igen, egy kis víz jól esne - válaszolja, majd utánam jön.
- Komolyan mondom - belekezdek, és közben előveszek egy poharat - Elképesztőek voltatok! Teljesen beleadtátok magatokat az előadásba!
- Imádjuk ezt csinálni. Mondhatni, hogy mi már egy család vagyunk - mondja, mire elmosolygok. A kezébe adom a vízzel teli poharat. Megköszöni, majd iszik belőle egy kortyot.
- De végre szeretném hallani, hogy te mit tudsz! - mondja, majd leteszi az asztalra a poharat.
-  Rendben - beleegyezzek, majd megfogom Zayn kezét és felmegyünk a szobámba. Amíg én a hangszeremet keresem, Zayn leül az ágyra. A szekrény legfelső polcáról leemelem a még épp, de már poros gitáromat. Letörlöm róla a port, majd én is leülök.
- Már elég rég nem játszottam rajta - keresem a kifogásokat.
- Hajrá! - bátorít. A megfelelő helyzetbe teszem a gitárt, majd elkezdek játszani. Egy 10 másodperces bevezető után kinyitom a számat, és elkezdek énekelni. Az egyik kedvenc dalomat énekelem. Ed Sheeran -Give me love. Úgy érzem, hogy ez a szám hozzám illik, ezért megtanultam, és azóta is a fejemben van.
Már az első refrén végén vagyok,majd játszok egy kis levezetőt, és abbahagyom.
Zayn a száját harapdálja, és egy kicsit furcsa fejet vág.

- Ennyire rossz volt? - aggódóan nézek rá. Lenéz a földre, majd egy nagyot sóhajt.
- Tökéletes volt - kiböki - Ilyet még sosem hallottam. Ez egyszerűen... Huh...
Elmosolyodok a mondata hallatán.
- Nem olyan nagy szám... - vágok bele.
- De igenis! Tehetséges vagy Emily! És van is egy ötletem! - elgondolkozik egy percre - Beviszlek holnap vagy holnapután a stúdióba!
Kinyögök egy okét, majd elrakom a gitárt. Nem is hittem volna, hogy ilyen jó vagyok. Lehet, hogy tényleg tehetséges vagyok.
- Nekem mennem kell - ránéz az órájára - Holnap a suliban találkozunk - mondja, majd egy puszit ad az arcomra, lerohan a földszintre, és hallom, ahogy az ajtó becsukódik.
 
*30 perc múlva, Zayn szemszöge *

- Nekem nagyon szimpatikus Emily - hallom Niallt, amint odaérek - Á Zayn!
- Sziasztok! - köszönök - Szóval, mit gondoltok Emilyről?
- Amint már mondtam, nekem szimpi - ismétli Niall.
- Nekem is - mondják egymás után a többiek.
- És mi a terved vele? - kacsint Louis. Vállon bököm, inkább nem válaszolok a kérdésére. Ezen inkább még nem gondolkozok, majd meglátjuk, hogy mit hoz a jövő. De az már biztos, hogy nem szeretném ott hagyni őt. Vele szeretnék maradni, hogy megvédjem. Ez a lány megérdemli a törődést.
A gondolatmenetemet félbeszakítja Liam.
- Isztok ma fiúk?
Határozott nemet mondok.
- Te Harry? - fordulok felé, mivel tudom, hogy ő nagy piás, és szeret inni.
- Én most... Megyek inkább. Lepihenek - mondja. Mind a 4-en meglepetten egymásra nézünk, mivel nem ezt a választ vártuk tőle. Elköszön, majd azonnal lelép.

*Emily szemszöge*

Miután Zayn elment, úgy gondoltam, hogy még próbálok énekelgetni valamit. Elég sok dalra emlékszem, amiket még régebben tanultam. Zayn ráébresztett, hogy folytassam azt, amit abbahagytam. Amiben tényleg jó vagyok.
Bedobtam egy pizzát a sütőbe, felfaltam, majd a nappaliban kezdtem el nézni a tévét. Valami unalmas film megy most. Tipikus romantikus film. Feltűnik a csávó, a csaj szerelmes lesz belé, de a fiú nem vállalja föl a szerelmüket a nyilvánosság előtt. Szerencse, hogy ez csak egy film.
Csöngetnek. Ránézek a falon lévő órára. 11:10. Ki zavar ilyenkor?
Kikapcsolom a tévét, majd odalépek az ajtóhoz és kinyitom.
- Hát te? - meglepetten nézek az előttem álló emberre - Honnan tudtad meg, hogy itt lakom?
- Ez nem lényeges - mondja, majd közelebb lép.
- Késő van, haza kéne menned - lenézek a földre.
Hirtelen magához húz, majd gondolkozás nélkül rátapasztja az ajkait a számra. Durván mozog a nyelve. Próbálom eltolni, de annyira erősen szorít magához, hogy esélyem sincs.
Csípőmnél fogva hátrébb vezet, miközben még mindig erőszakosan rám tapad, majd Harry becsukja maga mögött az ajtót.

 

16. rész: Első koncert

Sziasztok! Itt a következő rész. Sajnálom, hogy megint késtem, de nagyon sok dolgom volt, ráadásul júniusban vizsgáim is lesznek, és azokra is kell készülnöm. Igyekszem hozni a következőt szerdán vagy csütörtökön. És abban már tényleg nagy fordulat lesz! Emellett megszeretném köszönni a 9 feliratkozót és a több mint 5000 oldalmegtekintést!:) Ennek nagyon örülök! Na de jó olvasást!

Egy fekete limuzin áll meg a ház előtt. Az ajtaja nyitódik és az ablakból leskelődve meglátom Zaynt. Boldogság tölt el, amikor a tekintete rám irányul, és egy halvány mosoly jelenik meg az arcán.
Azonnal elhúzom a függönyt, és még egyszer belenézek a tükörbe. Megigazítom magamon a ruhát, majd lemegyek ajtót nyitni. Zayn egy fekete bőr dzsekit visel egy kék farmerrel.
- A limuzinja megérkezett hölgyem - viccelődik. Elmosolygok a mondatán, majd a kezemet megfogva a járműhöz vezet, majd beültet.
A kocsi belsejében meglátok még 4 embert rajtam és Zaynen kívül.
- Hello - megszeppenve köszönök.
- Ah, Emily! - mondja az egyik fiú - Már sokat hallottunk rólad! Én Niall vagyok! - nyújtja a kezét, majd kezet rázunk.
Liammal és Louissal is megismerkedek és végül a mellettem ülő sráccal elegyedek beszédbe.
- Harry - nyújtja a hatalmas kezét, majd megfogom.
- Emily - köhintek egyet, majd Zayn felé fordulok.
- Na és hova megyünk? - kérdezem.
- A Hyde Park közelében van egy jó klub, ott fogunk fellépni. Pezsgőt? - teszi hozzá.
- Jöhet köszi - mondom, majd megfogok egy poharat és Zayn önt bele.
- Szóval Emily - kezd bele Louis - Te és Zayn most együtt vagytok?
Kérdése hallatán azonnal Zayn felé fordulok, és látom, hogy benne is kavarognak az érzések.
- Nos, ezt még nem beszéltük meg.. - fordulok vissza Louis irányába.
- Nagyon aranyosak vagytok együtt, szóval szerintem próbáljátok meg - száll be a beszélgetésbe Liam is.
- Ezt még megbeszéljük kettesben Emilyvel! - mondja Zayn.
- Na de most beszéljünk rólatok! Elvégre nektek lesz koncertetek ma este. Nem izgultok? - kérdezem.
- Mindig van bennünk egy kis lámpaláz, de nem idegeskedünk - válaszol Niall.
- Sok kis koncertünk volt eddig, és az emberek imádnak minket. És úgy néz ki, hogy a One Direction be is fog futni - teszi hozzá Liam.
- Ez nagyszerű! - mondom, de nem jön ki több hang a torkomból, bármennyire is szeretnék még mondani valamit. A szavam eláll, amikor hirtelen egy kezét érzek meg a combomon. Először azt hiszem, hogy Zayn keze az, de nem.
Harry forró tenyere a combomon pihen.
Közelebb húzódok Zaynhez.
- Mi az Emily? - megfogja a kezemet.
- Semmi - azonnal rávágom és érzem, hogy már nincs a combomon egy kéz sem. Megnyugodok egy kicsit és visszaszállók a beszélgetésbe.
- És eddig hol koncerteztetek?
- Eddig sajnos még csak kis klubokban lépünk föl, de már felkértek minket, hogy zenéljünk Amerikában, Franciaországban és Németországban - válaszolja Liam - És neked Emily, van valami hobbid? Például az éneklés?
- Áh nem - határozottan megrázom a fejem - Régebben énekeltem és volt is gitárom, de nincs elég bátorságom, hogy énekeljek emberek előtt.
- Ez nagyon kár - mondja Niall - Én szívesen meghallgatnálak, hogy hogyan énekelsz, csak nem lehet olyan rossz!
Vállat vonok, és hirtelen a limuzin megáll.
- Itt is vagyunk! - kinyitja az ajtót belülről Louis - Kiszállás! - elkiáltja magát, majd mindannyian kiszállunk. Egy sikátorban találom magam, és fiúk elindulnak a hátsó bejárat felé.
- Hölgyem - mutat a kezével előre Harry, majd elindulok befele az ajtón. Teljesen megdermedek, amint Harry keze ismét rám téved. Erősen a fenekembe markol.
Igazából nem tudom, hogy mit csináljak. Nem akarom Zayn előtt felpofozni, mert abból biztos csak baj lenne, és a banda felbomlana emiatt.
A kezemmel elűzöm Harry tenyerét, majd gyorsan előre sietek.
Ahogy beérek az épületbe, meglátok egy csomó embert, akik lapokat tartanak a kezükben és mindenféle elektronikai eszközök lógnak rajtuk.
- Hogy tetszik eddig? - jön oda hozzám Zayn.
- Még sosem láttam, hogy mi folyik a színpad mögött. Nagyon érdekes itt minden - mondom, miközben körbenézek.
- Nemsokára fellépünk. Itt szeretnél maradni, vagy a közönségbe szeretnél elvegyülni? - lép oda hozzánk Niall.
- Itt hátul nekem jó - válaszolom. A többi fiú elmegy az öltözőjükbe, és kettesbe maradunk Zaynnel.
- Nagyon jó fejek - mondom.
- Igen, de néha nagyon hülyék - nevet.
"ONE DIRECTION - kiáltja valaki - 5 perc múlva színpadra!"
- Sok sikert - mondom, majd belenézek a szemébe. Lassan közelít felém, majd lágy ajkaival egy csókot ad. Ezt sosem fogom megunni.

                                                                            *

A fiúk kimennek a színpadra, a lányok pedig megőrülnek. Az első szám pörgős, aztán pedig egy lassú, és újra egy pörgős szám következett. Mindegyik nagyon tetszett nekem. Aztán nagy meglepetésemre volt még pár ráadás szám, és akkor a közönség már nagyon be volt indulva.
A koncert végén természetesen elköszöntek, majd hátrajöttek hozzám.
Zayn nyakába ugrottam, a karjaimat a nyaka köré fontam.
- Nagyon ügyes voltál - mondom boldogan - Ti is srácok - fordulok hozzájuk - Elképesztő volt az egész. Látszik, hogy szeretitek ezt csinálni. A közönség pedig imádott titeket.
- Örülünk, hogy tetszett - mondja Liam - De azért egyszer szeretnénk, ha velünk énekelnél. Biztos jó hangod van, és egy női hang is kéne a bandába - mosolyog.
- Én? - meglepődök - Huh, ez hirtelen jött. Szerintem először hallgassátok meg, hogy hogyan énekelek. Ne rohanjunk így előre!
- Persze! - vágja rá Louis.
- És a koncert után mit szoktatok csinálni? - kérdezem.
- Vagy bulizni megyünk, vagy lazulunk - mondja Niall - Vagy eszünk.
- Csak te Niall - fordul felé Zayn - Niall mindent felfal - nevet.
- Ah értem! - nevetek - És akkor most mit fogtok csinálni?
- Nem is tudjuk - néz a többiekre Louis - Talán buli. Zaynre nézek, és azonnal eszembe jut az a szörnyű este. Amikor ivott. Zayn rám szegezi a tekintetét, és mintha olvasna a gondolatomban, azonnal rávágja:
- Mi most nem megyünk Emilyvel. Ha nem gond - mondja, mire elmosolyodok.
- Akkor jó mulatást - kacsint Niall. Zayn megfogja a kezemet, elköszönünk, majd kimegyünk a sötét utcába.

15. rész: Kiruccanás

Sziasztok! Egy kicsit késve hozom nektek az új részt! Valahogy úgy vettem észre, hogy az előző rész mintha nem nagyon jött volna be nektek..:/ pedig nem erre számítottam. A további fejezetek nagyon élménydúsak lesznek, úgyhogy majd érdemes lesz tovább olvasni a blogot!:) A kövi várhatóan szerdán lesz fönt! Na de jó olvasást!:)

A szobámban ülök, és várom, hogy Zayn végezzen a fürdéssel. Telefonja csörög.
- Zayn! - kiáltom - Telefon! - várom a válaszát, de nem hallja a csobogó víz miatt, így hát a kezembe veszem a készüléket, és felveszem.
- Halló? - beleszólok.
- Zayn? - visszakérdez.
- Őőő nem, itt az egyik barátja.
- Ó szia. Itt Harry. Kérlek mond meg neki, hogy holnap várjuk a koncerten. Jó nagy buli lesz, a rajongók csak úgy tombolni fognak. Na de most megyek, akkor add át az üzit légyszi. Szia.
- Persze, úgy lesz. - válaszolom, majd leteszem.

                                                                            *

Zayn kiront a fürdőszobából egy szál törölközővel a derekán. Szemeim azonnal a felsőtestére tévednek. Szedd össze magad Emily, nem szabad elgyengülni.
- Zayn - belekezdek - Először is. Vegyél fel valamit.
- De nincs tiszta ruhám - magyarázkodik. Odamegyek a szekrényemhez, kinyitom, majd kiveszek belőle egy pólót, és egy laza gatyát, majd átnyújtom neki.
- Az apukámé volt.
- Oh. Biztos, hogy...? - ránéz a ruhákra. Aprót bólintok - Köszi. Bocsi, folytasd csak. Kettő?
- Nos igen. Amíg zuhanyoztál, volt egy hívásod. Azt mondta az illető, konkrétan Harry, hogy várnak a koncertek és nagy buli lesz. Elmagyaráznád nekem, hogy mégis mi ez az egész?
- Ezt is el akartam mondani. Tudod, benne vagyok egy bandában. Holnap lesz az első nagy koncertünk. Összesen 5-en vagyunk. Biztosan jól kijönnél velük. Tényleg... Gyere el!
- Öhm... miért ne?- beleegyezek.
- Remek! Biztosan élvezni fogod - örül - Pillanat, felveszem a ruhát - mondja, majd visszamegy a fürdőbe.

                                                                         *

Reggel Zayn karjaiban ébredek. Felé fordulok, mire még jobban magához húz.
- Jó reggelt szépség! - ad egy puszit a homlokomra.
- Jó reggelt! - válaszolom mosolyogva - Hány óra van?
- Nem tudom - vállat von. Kikászálódok az ágyból, majd megnézem a telefonomon az időt.
- Jézusom, fél 10. Elkéstünk a suliból - idegeskedek, és azonnal elkezdem összeszedni a szekrényemből a friss ruháimat.
- Emily, nyugi. Van egy ötletem - felül az ágyon - Menjünk el valahova.
- Micsoda? Úgy érted, hogy lógjunk? - ránézek.
- Igen, lógjunk. Elviszlek valahova. Mondjuk piknikezni.
- Zayn, ez szerintem nem jó ötlet.
- Miért?
- Te már az utolsó évet járod, nekem még 1 év az érettségiig. Nem lenne jó pont most hiányozni. Főleg neked nem.
- 1 nap nem számít - feláll, majd közelebb jön - Emily, kérlek.
Csillogó barna tekintetével a szemembe néz. Sóhajtok egyet, majd kinyögöm:
- Na jó. De ez az első és az utolsó alkalom.
- Imádlak - mondja, majd egy lágy csókot nyom a számra - Na de akkor készülődjünk!
Mind a ketten felöltöztünk, összepakoltuk a cuccokat a piknikhez, és Zayn elment a kocsijáért.
A ház előtt vártam, megérkezett, betettük a csomagokat, majd el is indultunk.
Gyönyörűen süt ma a nap, még talán azért egy kicsit örülök is, hogy nem a suliban kell ülnöm.
- Zayn, hova viszel? - kérdezősködök.
- Meglepetés. De tuti, hogy imádni fogod - válaszol - Zene? - mutat a rádióra.
- Jöhet. Egyébként miért nem tudtam azt, hogy van egy zenekarod? - érdeklődök.
- Igazából senkinek sem mondtam el, de nem tudom, hogy miért. Csak a közeli barátok tudták eddig.
- És milyen fajta zenéket játszotok?
- Főleg pop.
- És mióta zenéltek együtt?
- Talán úgy 3-4 éve. De mostanra már ők olyanok mint ha a testvéreim lennének - mondja, majd megáll a kocsival. Egy erdős részen vagyunk. Zayn hátramegy a csomagtartóhoz, majd kiveszi belőle a bepakolt cuccokat.
- És most merre? - kérdezem tőle körbenézve.
- Csak kövess engem - mondja, majd úgy is teszek. Elindulunk a sűrű erdőbe, majd egy 10 perc séta után Zayn megáll. Víz csobogást hallok, mire azonnal felnézek.
- Megérkeztünk - kijelenti.
- Huhh Zayn. Ez komoly? Ez... lenyűgöző, csodálatos!

- Gondoltam, hogy tetszeni fog - elmosolyodik.

- Mi az hogy tetszik? Imádom! - csodálom a gyönyörű helyet. A víz kristály kék, és látok pár halat is benne.

- Gyere, pakoljunk ki - mondja, majd kivesz a kosárból egy nagy pokrócot és leteríti a földre. Sajnos nem volt időnk rendes kaját csinálni, ezért Zayn vett egy kis pizzát. Leültünk, majd elkezdünk enni. 

- Honnan ismered ezt a helyet? - érdeklődök, miközben tömöm magamba a kaját.

- Még kiskoromban fedeztem föl. A szüleimmel jöttem el ide kirándulni, de elkóboroltam, és ide tévedtem. Már az elején is tetszett, amikor megláttam, de azóta az egyik kedvenc helyem. Ha egyedül akarok lenni, akkor csak kijövök ide, és máris jobban érzem magam.

- Elképesztő! - mondom, miközben megint körbenézek.

- Hé - szól Zayn - Van egy kis paradicsomszósz a szád szélén!

- Hol? - azonnal odanyúlok a számhoz, de nem érzek semmit se. Zayn közelebb hajol, majd ad egy csókot.

- Hé! Nem is volt ott semmi, ugye? - ránézek, mire elnevetem magam - Ez nem volt szép dolog! - felállok, majd arrébb sétálok. Zayn is feláll, majd megindul felém. 

- Fürdünk egyet? - kérdése megdöbbent, mert nem erre számítottam, de határozottan bólogatok. Pólóját leveszi, majd elkezdi kigombolni a nadrágját. Mereven nézem ahogy vetkőzik. 

Amikor már a farmerja is lekerült, elindul a víz felé. 

- Nem jössz? - visszanéz rám.

- De... - mondom bizonytalanul, majd elkezdek én is levetkőzni. Még szerencse, hogy ma szexi fehérneműt vettem föl. Lassan leveszem a felsőmet és a sortomat. Azonnal magam elé kapom a kezeimet, hogy eltakarjam a melltartómat.

- Gyere! - elveszi a kezeimet a felsőtestem elől - Gyönyörű vagy Emily. Nem kell titkolnod - mosolyog. Visszamosolygok, majd megfogom a kezét. 

Felmegyünk egy kisebb dombra, majd Zayn magával ránt és beleugrunk a vízbe. 

- Jajj - boxere után kap Zayn - Majdnem lejött!

Nevetésben török ki, mire lefröcsköl. Ha harc, hát legyen harc. Kezemmel felé irányítom a vizet, ami beborítja. 

Amint a víz kitisztul, Zayn nincs már ott. 

Lábamat egy kar megragadja, majd lehúz a víz alá. Előtte még volt időm gyorsan venni egy nagy levegőt.

A víz alatt kinyitom a szemem és megpillantom Zaynt. Elmosolyodok, majd a derekamat megfogja, odahúz magához, és újra megcsókol.

14. rész: Vihar

Hali! Itt a következő rész, amiben kiderül sok minden Zaynről. Remélem tetszik!:) Oh és felraktam az első részt az új blogomon! http://heartattackniall.blogspot.hu/

Az ágyban nyitom ki a szemeimet. Elaludtam. Úgy látszik, hogy mégsem volt elég az a néhány óra hajnalban.

Az utolsó, amire emlékszem, hogy Amy és Lewis bejött elköszönni. Szóval most egyedül maradtam itthon.

Megnézem a telefonomon az időt. Délután 6 óra. Elég sokat aludtam ezek szerint.

Az ablakon kinézve látom, hogy zuhog az eső, dörög, villámlik. Imádom az esőt. A vihart. Olyankor bármi megtörténhet.

Kikászálódok az ágyból, majd lemegyek a konyhába. Éhes vagyok, mivel egész nap nem ettem semmit se.

Kiveszek a hűtőből néhány paradicsomot, néhány tojást meg sajtot.

Feltöröm a tojásokat, és elkezdem készíteni a rántottát. Nem valami laktató, de most nincs kedvem valami nagy dolgot főzni.

Hirtelen meghallom, hogy valaki csönget. Hevesen kezd verni a szívem. Odamegyek az ajtóhoz, majd belenézek a kémlelő nyílásba.

Zayn.

Egy pillanatra úgy érzem, hogy nem kapok levegőt.

Többször megnyomja a csengőt, majd elkezd kopogni, mire hátrébb lépek az ajtótól.

- Emily! – mondja közben – Kérlek, nyisd ki!

Próbálok csöndben lenni, hogy úgy tűnjön, hogy nem vagyok itthon.

- Tudom, hogy itt vagy! Égnek a lámpák! – mondja. Ó a fenébe! A lámpák! – Nyisd ki Emily! Elázok!

Lassan odalépek az ajtóhoz, és megfogom a kilincset. Elfordítom a kulcsot, majd félően kinyitom.

- Bemehetek? – rám néz Zayn, aki már teljesen el van ázva.

Egy percig habozok. Megígértem Amynek, hogy nem csinálok semmi hülyeséget, nem találkozok, és nem beszélek Zaynnel.

Aprót bólintok, mire beljebb lép. Kabátját és cipőjét leveszi, amiből csurog a víz.

Bemegyek a konyhába, és követ engem, majd leül az ebédlő asztalhoz.

- Csináljak egy teát? – kérdezem halkan.

- Igen, az most jól esne, köszi – válaszolja. Azonnal felteszem a vizet forrni, és előkészítek egy bögrét. Egyikünk sem mond semmit, és végül Zayn megtöri a csendet.

- Sajnálom. El sem tudom mondani, hogy mennyire. És ahogy rád nézek. A nyakadon a kötéssel, és a szádon az a seb. Annyira rossz érzés, hogy így látlak. Én tényleg nem tudom, hogy mi ütött belém. Nem akartam. Nem voltam magamnál. Biztos nem hiszed el, de a történtek után nem tudtam aludni. Egész végig csak az járt a fejemben, hogy ezt hogy tehettem. Hiszen szeretlek.
Csöndben hallgatom a mondanivalóját.
- Itt a teád - leteszem elé az asztalra.
- Emily - megfogja a csuklómat - Kérlek - belenéz a szemembe. Egy nagy levegőt veszek, majd leülök én is az ebédlő asztalhoz.
- Én nem akartam ezt az egészet. Eleinte úgy gondoltam, hogy nem lesz semmi köztünk. De most...
- Zayn, ne... - vágok bele - most ne ezzel foglalkozzunk. Először tisztázzuk a hazugságodat - mondom ki egyenesen, hogy mit akarok - Ha tényleg fontos vagyok, akkor elmondod, hogy mi ez az egész.
Ránéz a teájára, majd egy nagyot nyel.
- Rendben, de inkább menjünk fel a szobádba. Ott egy kicsit kényelmesebb.
Bólintok, majd felmegyünk. Becsukom magam mögött az ajtót, miközben Zayn leül az ágyamra.
- Eleinte nem akartam ezt az egészet - belekezd - Az egész akkor kezdődött, amikor anya meghalt. Utána már nem érdekelt a családom. Ahogy teltek az évek, úgy lettem egyre rosszabb a suliba, és belekeveredtem rossz bandákba. Sajnos egyben még mindig benne vagyok - meséli, és közben leülök mellé - Rávettek, hogy drogozzak, hogy igyak és hogy cigizzek. A cigit nem tudom letenni, és még mindig iszok, ha elmegyek valahova. Mint nálad - teszi hozzá, mire megfogom a kötésemet.
- Ez borzasztó - kinyögöm.
- Nagyon nehezen mentem bele ezekbe, de amikor beadtam a derekamat, már nem volt visszaút. Emlékszem az első nagy balhémra. Egy raktárat mentünk kifosztani, ahol nagy mennyiségű drog szállítmány volt. Amit elvittünk, azt eladtuk. A rendőrök még nem kaptak el minket. Vagyis... - elhallgat.
- Mi vagyis? - rákérdezek.
- Amikor nálam voltál, és eltűntem reggel... A haveromat bevitték a sittre, és ki kellett hoznom.
- És ezt nem merted elmondani? Mitől féltél? Mi tartott vissza?
- Az hogy utána már nem akarsz velem lenni. Bár megértem, ha most félsz tőlem, mivel bántottalak - lehajtja a fejét.
- Igen, félek - bevallom - De az emberek hibáznak.
- Szóval megbocsátasz? - rám néz.
Elgondolkozok, majd én is rá nézek és bólintok.
- De ne hidd azt, hogy ezt az egészet el fogom felejteni.
- Nagyon köszönöm - mondja, majd átöleljük egymást. Olyan jó hozzábújni. Biztonságban érzem magam a karjaiban.
Lassan elválunk egymástól, majd felállok.
- Gyere, csinálok neked is valami kaját - nyújtom a kezemet, majd megfogja.

                                                                     *
- Nem is tudtam, hogy egy szakács lakozik benned - nevet, miután megettük a rántottát.
- Hát egy rántottához nem kell valami nagy szakácstudás - válaszolom, miközben felmegyek a lépcsőn a szobám felé. Belépek az ajtón, és Zayn is utánam jön. Lehuppanok az ágyra, majd ő is követi a példámat.
Kinézek az ablakon, és látom, hogy még mindig zuhog az eső.
Zayn közelebb ül, majd megszólal.
- Megnézhetem? - mutat a nyakamra. Hümmögök, majd elkezdi leszedni a nyakamról a kötést. Amikor elé tárul a sebem, aggódóvá válik a tekintete.
- Annyira sajnálom - motyogja. Egyik ujjával végigsimítja a sebemet, mire felszisszenek. Nyakamhoz közelít a fejével, majd megérzem a telt ajkait a sebemen. Fejemet hátrébb hajtom, miközben apró csókokat ad a vágásra. Puha csókjai teljesen megnyugtatnak.
Egyre feljebb halad, majd a szám sarkánál megáll, és abbahagyja. Rám néz, majd a számon lévő vágást is végigsimítja. Ott már nem fáj annyira.
A szemébe nézek, és teljesen elveszek a tekintetében. Azok a csillogó barna szemek.
Zayn egyre közelebb hajol hozzám, amikor hirtelen az ajkaink súrolják egymást. Furcsa érzés. Olyan le írhatatlan. Egyik kezét az arcomra teszi, majd az ajkaink teljesen összeérnek. Bizsergő érzést érzek a testem minden részén. Lágy csókokkal lepi el a számat, amit viszonozok is.
Ajkaink elválnak egymástól, de a testem még mindig nagyon közel van hozzá. A szemébe nézek, majd a kezével megsimítja az arcomat. 

13. rész: Álom

Hali! Itt a 13. rész! Remélem tetszik! A következő várhatóan hosszabb lesz, és ha minden jól megy, akkor szerdán lesz fönt!:) Jó olvasást!

Azonnal felmentem a fürdőbe, hogy fertőtlenítsem a vágásokat. Megkerestem a Betadinet, és bekentem vele a sebeimet. Éget, csíp, miközben bekenem. A tükörben közelebbről is megnézem.
Sosem hittem volna, hogy Zayn ezt megteszi velem. Egyszerűen nem hiszem el. Lehet, hogy be volt rúgva, de ez akkor is ijesztő. Miért pont engem?
Kopogást hallok.
- Igen? - kérdezem, majd nyílik az ajtó.
- Emily, jól va... - kezd bele, de hirtelen megakad a szava, amikor meglát - Úristenem! - megijed, majd odajön hozzám - Mi történt veled?
- Áh semmiség csak...
- Mi az hogy semmiség? Láttad már? Ez életveszélyes! Azonnal el kell menni a kórházba!
- Amy, jól vagyok - mondom, amikor hirtelen megint elkezd vérezni a seb.
- Nem vagy jól. Gyere, beviszlek a kórházba. - megfogja a kezem.
- Rendben - válaszolom, majd kiráncigál a fürdőből, és lemegyünk a földszintre. A buli javában tart még, bár nekem ez már nem nagyon buli.
Nyakamat és a számat eltakarva próbálunk meg kijutni a házból, sikeresen, senki nem vette észre.
Amyvel beülünk a kocsiba, majd elindulunk.

                                                                            *

Hajnali 2-kor megáll a kocsi a házam előtt. Szerencsére nem volt komolyabb baj, bekötötték a nyakamat. Amikor az orvosok megkérdeztek, hogy mi történt, hogy került oda, akkor nagy bajban voltam. Természetesen nem akartam bevallani, hogy Zayn volt. A legjobb ötlet, ami hirtelen az eszembe jutott, hogy a bulin véletlenül megvágtam magam, miközben vágtam egy gyümölcsöt. Tudom, nem a legjobban hihető sztori, de jobb annál, hogy bevalljam és Zayn sittre kerüljön.
Kinyitom a bejárati ajtót, mire eléggé meglepődök. Nincs itt senki.
- Hahó! - elkiáltom magam, és azonnal a nyakamhoz kapok.
- Ne erőltesd még! Gyógyulnia kell. - lép mellém Amy - Lewist megkértem, hogy küldjön haza mindenkit. Nem hiányzik még egy ilyen eset.
- Köszi - elmosolyodok.
- De te inkább most menj, pihenj le. És ne aggódj - teszi hozzá - a takarítást mi elintézzük.
- Nagyon köszönöm - átölelem, majd felmegyek a szobámba.
Gyorsan letusolok, majd azonnal bebújok az ágyamba.
Sokáig nem tudok elaludni. Egész végig csak "az" járt a fejembe. A fejemben képek sokasága jelenik meg. Zayn arca. A mondatai. Kiráz a hideg, ahogy felidézem az emlékeket.
De inkább megpróbálom kiverni a fejemből ezeket. Nagy nehezen, de sikerül elaludnom, és már egy teljesen más világban vagyok. Az álmomban.
Annyira imádok álmodni. Néha az álmokban sokkal egyszerűbb minden. Vannak rossz álmaim is, és jók is. Sajnos általában a múltról álmodok.
De most ez más.
Zaynt látom az iskolában. A tornateremben van, és csak áll, semmit sem csinál. Egy farmerbe van és egy kosaras pulcsiba. Közelebb megyek hozzá, de szemei nem engem követnek. A kosárpalánkot bámulja.
Mellélépek, majd átölelem. Teste még mindig merev, karjait meg sem mozdítja, hogy visszaöleljen.
Próbálom elengedni, de valami nem engedi. Mintha valami mágnes ott tartana.
Vihar közeledik. A lámpa hol elalszik, hol visszajön. Elengedem Zaynt, és elindulok a WC irányába. Gyorsan befutok, majd méregetem magam a tükörben. Egy vágás sincs a nyakamon, se a számon.
A csapot kinyitom, majd egy kis vízzel megmosom az arcomat, hogy felfrissüljek.
Hirtelen elmegy az áram, és sötét lesz. Zajt hallok mögöttem, majd magam mellett.
A lámpák újra világítanak, majd észrevesz lent a földön egy csillogó tárgyat. Egy kés. Pontosan az a kés ami Zaynnél volt az este.
Lehajolok, majd felveszem. Hosszasan nézem, amikor visszanézek a tükörbe. Ijedségemben elejtem a kést. Zayn áll mögöttem, ugyanúgy mint a tornateremben. Mint egy bábú.
Felriadok. Felülök az ágyon, majd körbenézek. Ez csak álom volt.
Szerencse, hogy itt vége lett az álmomnak. Nem szeretném megtudni, hogy mi lett volna, ha nem ébredek fel.
Ránézek az órára. 5:48.
Nem sokat aludtam. Igazából már semmi kedvem sincs az ágyban maradni, úgyse tudnék visszaaludni ezek után.
Így hát kikászálódok az ágyból, és átöltözök egy otthoni ruhába. Lemegyek a földszintre, hogy megnézzem mi a helyzet.
Hova tűntek a poharak? Meg a kaja?
- Amy, Lewis - mondom - Itt vagytok? - kérdezem, mire rögtön jön a válasz.
- Konyhában.
Belépek a konyhába és látom, hogy takarítanak.
- Ti mit csináltok?
- Takarítunk - válaszolják - Mondtam, hogy elintézzük! - mondja Amy.
- Öhmm, Emily - kezd bele Lewis - hallottam, hogy mi történt a bulin. Amy elmesélte. Óvakodj Zayntől.
- Most már tudom, hogy milyen veszélyes vele lenni.
- De tényleg Emily. Ez  nem vicc - vág bele Amy - Meg is halhattál volna, ha olyan helyen vágja el a nyakadat.
- Felfogtam, nyugi - terelem el a témát - Köszi srácok mindent. De most inkább még visszamegyek a szobámba, kicsit rendet rakok meg ilyenek.
- Rendben, de semmi hülyeséget ne csinálj!
- Oké- bólintok, majd visszamegyek a szobámba.
Amint kinyitom a szobám ajtaját, szél csap meg. Nyitva van az ablakom. Azonnal odamegyek és kinézek.
Senkit sem látok.
Az ágyamon megpillantok egy kis papírt. Zayn kézírása.
"Sajnálom az estét, nem tudom mi ütött belém. Nem tudom, hogy miért tettem. Sosem bántanálak, jól tudod."
Összegyűröm a papírt, ami a szemetesben landol.
Még egyszer kinézek az ablakon, de még mindig senkit nem látok. Becsukom, majd inkább elfoglalom magam mással. Megpróbálom kiverni a fejemből Zaynt. Remélem sikerül.