17. rész: Váratlan vendég

Sziasztok!:) Itt a 17. rész! Itt most nem fűzök hozzá semmit se, csak az az egy biztos, hogy a történetben jól összekuszálja a szálakat, ami most fog történni! És megkaptam az első díjamat! <3 Nagyon köszönöm nektek, hogy vagytok és olvassátok a blogot!:) Jó olvasást!

- Anyukád még mindig nincs itthon? - fordul hozzám, rögtön azután, hogy hazaértünk. Határozottan megrázom a fejem.
- Kérsz valamit inni? - kérdezem, miközben bemegyek a konyhába.
- Igen, egy kis víz jól esne - válaszolja, majd utánam jön.
- Komolyan mondom - belekezdek, és közben előveszek egy poharat - Elképesztőek voltatok! Teljesen beleadtátok magatokat az előadásba!
- Imádjuk ezt csinálni. Mondhatni, hogy mi már egy család vagyunk - mondja, mire elmosolygok. A kezébe adom a vízzel teli poharat. Megköszöni, majd iszik belőle egy kortyot.
- De végre szeretném hallani, hogy te mit tudsz! - mondja, majd leteszi az asztalra a poharat.
-  Rendben - beleegyezzek, majd megfogom Zayn kezét és felmegyünk a szobámba. Amíg én a hangszeremet keresem, Zayn leül az ágyra. A szekrény legfelső polcáról leemelem a még épp, de már poros gitáromat. Letörlöm róla a port, majd én is leülök.
- Már elég rég nem játszottam rajta - keresem a kifogásokat.
- Hajrá! - bátorít. A megfelelő helyzetbe teszem a gitárt, majd elkezdek játszani. Egy 10 másodperces bevezető után kinyitom a számat, és elkezdek énekelni. Az egyik kedvenc dalomat énekelem. Ed Sheeran -Give me love. Úgy érzem, hogy ez a szám hozzám illik, ezért megtanultam, és azóta is a fejemben van.
Már az első refrén végén vagyok,majd játszok egy kis levezetőt, és abbahagyom.
Zayn a száját harapdálja, és egy kicsit furcsa fejet vág.

- Ennyire rossz volt? - aggódóan nézek rá. Lenéz a földre, majd egy nagyot sóhajt.
- Tökéletes volt - kiböki - Ilyet még sosem hallottam. Ez egyszerűen... Huh...
Elmosolyodok a mondata hallatán.
- Nem olyan nagy szám... - vágok bele.
- De igenis! Tehetséges vagy Emily! És van is egy ötletem! - elgondolkozik egy percre - Beviszlek holnap vagy holnapután a stúdióba!
Kinyögök egy okét, majd elrakom a gitárt. Nem is hittem volna, hogy ilyen jó vagyok. Lehet, hogy tényleg tehetséges vagyok.
- Nekem mennem kell - ránéz az órájára - Holnap a suliban találkozunk - mondja, majd egy puszit ad az arcomra, lerohan a földszintre, és hallom, ahogy az ajtó becsukódik.
 
*30 perc múlva, Zayn szemszöge *

- Nekem nagyon szimpatikus Emily - hallom Niallt, amint odaérek - Á Zayn!
- Sziasztok! - köszönök - Szóval, mit gondoltok Emilyről?
- Amint már mondtam, nekem szimpi - ismétli Niall.
- Nekem is - mondják egymás után a többiek.
- És mi a terved vele? - kacsint Louis. Vállon bököm, inkább nem válaszolok a kérdésére. Ezen inkább még nem gondolkozok, majd meglátjuk, hogy mit hoz a jövő. De az már biztos, hogy nem szeretném ott hagyni őt. Vele szeretnék maradni, hogy megvédjem. Ez a lány megérdemli a törődést.
A gondolatmenetemet félbeszakítja Liam.
- Isztok ma fiúk?
Határozott nemet mondok.
- Te Harry? - fordulok felé, mivel tudom, hogy ő nagy piás, és szeret inni.
- Én most... Megyek inkább. Lepihenek - mondja. Mind a 4-en meglepetten egymásra nézünk, mivel nem ezt a választ vártuk tőle. Elköszön, majd azonnal lelép.

*Emily szemszöge*

Miután Zayn elment, úgy gondoltam, hogy még próbálok énekelgetni valamit. Elég sok dalra emlékszem, amiket még régebben tanultam. Zayn ráébresztett, hogy folytassam azt, amit abbahagytam. Amiben tényleg jó vagyok.
Bedobtam egy pizzát a sütőbe, felfaltam, majd a nappaliban kezdtem el nézni a tévét. Valami unalmas film megy most. Tipikus romantikus film. Feltűnik a csávó, a csaj szerelmes lesz belé, de a fiú nem vállalja föl a szerelmüket a nyilvánosság előtt. Szerencse, hogy ez csak egy film.
Csöngetnek. Ránézek a falon lévő órára. 11:10. Ki zavar ilyenkor?
Kikapcsolom a tévét, majd odalépek az ajtóhoz és kinyitom.
- Hát te? - meglepetten nézek az előttem álló emberre - Honnan tudtad meg, hogy itt lakom?
- Ez nem lényeges - mondja, majd közelebb lép.
- Késő van, haza kéne menned - lenézek a földre.
Hirtelen magához húz, majd gondolkozás nélkül rátapasztja az ajkait a számra. Durván mozog a nyelve. Próbálom eltolni, de annyira erősen szorít magához, hogy esélyem sincs.
Csípőmnél fogva hátrébb vezet, miközben még mindig erőszakosan rám tapad, majd Harry becsukja maga mögött az ajtót.