Secret Love-Titkos Szerelem: 19. rész: Vallomás

Kedves olvasóim! Biztos meglepett titeket az előző rész, úgyhogy "gyorsan" hoztam is a következőt. Megkérlek titeket, hogy komizzatok arról is, ami nem tetszik nektek, hogy kapjak visszajelzést, hogy min kéne változtatnom! Nos hát akkor, jó olvasást! :)

- Nem lehetek pont most terhes! - magyarázkodok Amynek az iskola ebédlőjében - Védekeztünk - mondom halkan.
- Biztos kiszakadt - válaszolja, mire azonnal ránézek. Arcán nyugalom ül, egy cseppet sem izgul. Leteszem a kezemből a villát, majd egy nagyot sóhajtok.
- Most mit csináljak? - kérdezem, majd ránézek a kajámra. Már étvágyam sincs.
- Mondd meg Harrynek.
Azonnal felkapom a fejem.
- Nem, nem, nem - mondom sokszor - Az kizárt. Már csak az kéne, hogy ő megtudja.
- Pedig nincs más választásod. Zayn kiakadna. Azt hinné, hogy te is benne voltál ebben az egészben. De ez nem igaz, mert Harry hajtott rád. És mivel ő az apa, ezért neki kell elmondanod először.
Szavaitól kiráz a hideg. Harry az apa. Az én gyerekemnek. 18 évesen terhes vagyok. Nem bírom felfogni. Én erre még nem állok készen.
- Rendben - mondom kicsit letörve - Megpróbálom neki elmondani.
- Ez a beszéd! Én veled vagyok - átölel - Egyébként már fel kéne vállalnotok a kapcsolatotokat Zaynnel, nem? Már körülbelül 3 hete együtt vagytok, de senki sem tud róla.
Ebben van valami. Azóta nem is mutatkoztunk együtt a suliba. Még a barátjainak sem mutatott be. Csak a bandájának.
- Nem tudom Amy, de jelen helyzetben nem ez érdekel a legjobban, inkább menjünk - megfogom a tálcám, majd felállok - Ez a kaja nagyon rossz.
- Milyen válogatós lettél! Remélem, hogy nem leszel az egész terhességed alatt ilyen! - próbál viccelődni. Hát de ez most nem jött össze.

*

A kulcs forog a zárban. Az ajtó nyílik, majd a kanapén ülve egy pokróccal megpillantom Zaynt. Nemrég kért tőlem a házhoz kulcsot, és természetesen adtam is neki.

Rögtön odajön hozzám, és egy puszit nyom a homlokomra.
- Hiányoztál - mondja, majd leül mellém - Minden rendben?
- Persze, csak egy kicsit fáj a hasam... - válaszolom.
- Ez biztosan meggyógyít - mondja, és közben a táskájából elővesz valamit. Amint meglátom, hogy mi az, boldogság önt el.
- A kedvenc fagyim! - örvendezek, majd azonnal kiveszem a kezéből - Nagyon köszönöm - adok a szájára egy csókot - Kérsz belőle?
- Nem - határozottan megrázza a fejét - Most nem tudok itt maradni. Este koncertünk lesz. Eljöhetnél, ha jobban leszel.
- Öhmm... - lehajtom a fejem - Majd még meglátom - mosolygok.
- Rendben - visszamosolyog, majd feláll - Várlak!
Intek a kezemmel, majd már hallom is, ahogy az ajtó becsukódik.
Istenem. Szegény Zayn. El sem hiszem ezt az egészet. Mintha egy álom lenne.
- Ébredj fel Emily - mondom, majd megfogom a fejem - Ez csak egy álom. Ez velem nem történhet meg - mondom magamnak.
De semmi. Még mindig a kanapén ülök. Úgy látszik bele kell törődnöm, hogy ez a valóság. Nem lehet már rajta változtatni. Egy nagyot sóhajtok, majd kinyitom a fagyit. Nyami!

*

* 19:45, a "The Loop" bárban *

- Emily! - megpillant Louis egy asztalnál ülve - Örülök, hogy itt vagy!
- Én is! - felállok, majd közelebb megyek hozzá - Figyelj, Harryvel tudnék majd beszélni?
- Persze, de majd a koncert után, mert mindjárt kezdünk!
Egy aprót bólintok, majd Louis a helyére megy. Amíg várom, hogy elkezdődjön az előadás, addig körülnézek. Először járok ebben a bárban, de máris nagyon tetszik. Mint ha egy kicsit 70-es években lennék.

- És most a színpadon köszöntsék a One Directiont! - hallom, amint valaki bemondja. A fiúk feljönnek, majd Liam köszönti a vendégeket. Harry jelenléte kicsit zavarba hoz, majd észreveszem, hogy engem néz. Azonnal elfordítom a fejem. Ezután az első szám rögtön elkezdődik.
A szám végén váratlanul a fiúk lemennek a színpadról és csak Zayn marad ott kezében egy gitárral. Nem értem, hiszen Zayn nem játszik semmilyen hangszeren se.

- Ezt a dalt egy lánynak küldöm - mondja, majd rám néz. Elkezd játszani a gitáron, majd elkezd énekelni, miközben engem néz. A könnyeim a felszínre szöknek. Ez a szöveg.

"Your hand fits in mine

Like it's made just for me

But bear this in mind

It was meant to be"

Az első refrén végén abbahagyja, és a tömeg megtapsolja. Ez elképesztő volt. Nekem még sosem énekeltek.

Könnyes szemeimmel mosolyogva ránézek. Visszamosolyog, de a pillanatot megszakítja az, hogy a fiúk visszajönnek. A koncert folytatódik.

- Köszönjük szépen, remek közönség voltatok! - integet a kezével Niall a tömegnek, majd lemennek a színpadról. Felállok az asztalomtól, majd odamegyek a backstage bejáratához. Beszeretnék menni, de a biztonsági őr megállít.

- Belépés csak fellépőknek! - mondja gorombán. Az ajtó az őr mögött nyitódik, majd megpillantom Zaynt.

- Velem van! - mondja hangosan.

- Az már más! Menjen - int a kezével, majd gondolkozás nélkül bemegyek. Beérve meglátom a többieket is egy fotelen ülve.

- Menjünk átöltözni! - mondja Zayn - Utána beszélünk - fordul oda hozzám. Bólintok, majd azonnal észreveszem Harryt. A fiúk után szeretne menni, de a csuklójánál fogva visszahúzom.

- Nem volt elég egy alkalom? - kérdezi kaján vigyorral, majd a kezét a fenekemre helyezi. Ellököm magamtól, majd beszédre nyitom a számat.

- Nem azért jöttem mert szeretnék még egy menetet - kezdek bele - Ez nagyon fontos, amit elakarok mondani.

- Akkor mondd!

- Ez nem könnyű nekem... - lehajtom a fejem - Rendben. Terhes vagyok.

Harry elneveti magát.

- És ezt miért nekem mondod el? Nem az apának kéne?

Megrázom a fejem.

- Te vagy az apa - kijelentem. Harry arcáról lefagy a mosoly, amint meghallja ezeket a szavakat.

- Az nem lehet - szemeit tágra nyitja, majd hátrálni kezd.

- De - ellenkezek - Zaynnel még nem voltam együtt. Sőt senkivel sem... - elszólom magam.

- Én voltam az első? - még jobban meglepődik.

Megakarok szólalni, de hirtelen Zayn ront ki az öltözőből.