24. rész: Az igazság

Kedves olvasóim! Nem tudom, hogy mi ütött belém, hogy késtem. Egyszerűen csak nem volt ihletem. Tudtam, hogy mit akarok írni, de valahogy nem jött. Semmi. Nagy nehezen, küszködve megírtam ezt a kis részt, remélem azért tetszik nektek!

*Zayn szemszöge*

- Mr.Malik - szól az orvos, miközben bejön a kórterembe - Kérem fáradjon ki!
- De... - ellenkeznék, viszont inkább elhallgatok. Felállok, majd kimegyek. Az ablakon keresztül figyelem tovább, ahogy megvizsgálja az orvos.
Egyszerűen nem tudom elhinni. Nem halhat meg. Ez velem nem történhet meg. És miért pont Ő?
Annyi kérdés kavarog a fejemben.
Váratlanul egy kezet érzek meg a vállamon. Lassan megfordulok és megpillantom Liamet. Hirtelen azt sem tudom, hogy mit csináljak, de nem is kell tudnom. Átölel, hogy megnyugtasson.
- Már vége... - mondom halkan. Elenged, majd értetlenül rám néz.

- Micsoda?
- Emily... - kezdek bele, majd visszafordulok az üveg felé - Már nincs velünk...
- Istenem Zayn - mondja - Ez... Nem lehet.. Emily erős. Túl kéne élnie!
- Úgy néz ki, hogy nem... - mondom, majd hirtelen megint rám jön a sírás, de most nagy nehezen visszatartom. Erősnek kell lennem.
- Kérlek ne legyél mérges, de Harry is itt van - fordul felém Liam - Épp kávéért ment el. Ha ezt megtudja...
Kezemet ökölbe szorítom a mérgességtől. Hogy ne legyek mérges? Azok után amit Emilyvel tett... még ide mer jönni? Nem hiszem el...
- Meghoztam a kávét - hallom meg Harry hangját.
Lassan felé fordulok, majd a kezembe nyom egy poharat.
- Azt szeretném, ha rendesen megbeszélnénk a dolgokat - halványan elmosolyodik, mire aprót bólintok - Hogy van Emily? - kérdezi az ablak felé nézve.
- Harry - szól neki Liam - sajnos... nem élte túl..
Harry képe elsápad, majd hirtelen kiesik a kávé a kezéből. Ledermed, nem tud mit szólni. Odajön mellém az ablakhoz, és ő is Emilyt kezdi el nézni.
Kicsit úgy érzem, mintha többet érezne iránta.. De ő mindig is az enyém marad. Most már örökké.

*

*Harry szemszöge*

A folyosón ülve vártuk, ahogy az orvos kijöjjön. Senki sem tudja, hogy most mi lesz.
Közben Niall és Louis is megérkezett. Louis rám sem néz. Amióta elment, és kijelentette, hogy már nem vagyunk barátok, ügyet sem vetett rám. Mintha itt se lennék. De igazából most nem ez a legfontosabb.
Mindenki gyászolja Emilyt. Nem tudjuk felfogni, hogy tényleg elment... Én nem hiszem el... Biztos, hogy még van remény. Szerintem nem ennyi volt. Erős. Én érzem, hogy nem ennyi volt. Van tovább. Talán csak elaludt vagy...
Nem. Akkor Zayn fel tudta volna ébreszteni. Rossz is belegondolni.
Hirtelen az orvos kijön a teremből, majd mindenki azonnal feláll.
- Doktor úr! - szól neki Zayn - Most... mi lesz?
- Kérem nyugodjanak meg! Emily nem halt meg - mondja az orvos, mire mindenki meglepődik. Értetlenül nézünk.
- De hiszen... - összeráncolja a homlokát Zayn - Bent voltam akkor...
- Emily súlyos fejsérülést is szerzett a baleset közben. Ennek következtében kómába esett. Ez sem annyira jó hír, hiszen ennek is vannak problémái.
- Mégis milyen problémák? - kérdezem zavarodottan.
- Elsősorban a központi idegrendszer, de lényegében az egész szervezet is sérülhet. Egész napos megfigyelésre lesz szügsége.
- Rendben, köszönjük! - mondja Liam.
Amint az orvos elmegy Zayn sóhajt egy nagyon, majd kezeit az arcára teszi és leül.
Szerintem ugyanazok a mondatok kavarognak a fejünkben. Hiszen nem halt meg! Most egy kicsit jobb lett a kedvem, de természetesen még mindig aggódok.
Ha az orvos igazat mond, és Emily felébred a kómából, akkor lehet, hogy maradandó károsodást szenved. Talán mit? Lehet, hogy az agya sérül. Lehet, hogy a látása. Bármi megtörténhet, nem lehet tudni.
Mivel egyikünk sem orvos, ezért nem tudunk sok mindent erről a témáról. Tanácstalanok vagyunk. Csak várunk és várunk, hogy mi fog történni, és reménykedünk, hogy ezek után minden rendben lesz.

23. rész: Kórházi rémálom

Kedves olvasóim! Nagyon örültem, hogy az előző bejegyzéshez milyen sokan írtatok. Biztos meglepett titeket Emily hirtelen balesete. A közeljövőben is ezt várom! ;)
A másik dolog az oldal megtekintés. Amikor elkezdtem az oldalt, akkor még nem hittem, hogy több mint 10 ezer (!) látogatója lesz a blognak! Nem tudom megköszönni nektek ezt, hogy ilyen sokan szeretitek és olvassátok a blogot! :) Ezt mind nektek köszönhetem, mert nélkületek nem jutottam volna el idáig. Tényleg, nagyon nagyon köszönöm!
Na de nem beszélek, olvassátok a 23. részt!:)

*Harry szemszöge*

Egyedül maradtam a házban. Zayn elment és most nem tudom, hogy mit csináljak. Menjek utána? Ápoljam a lelkét? Bár lehet, hogy ezek után nem az én segítségemet kéri. Természetesen Emily balesete engem is megrázott, de nem hiszem, hogy pont Zaynnel kéne látnom őt. Majd ha egy kicsit később megyek a kórházba megnézni, hogy mi van vele.
Hirtelen kopogást hallok az ajtó felől. Odamegyek, majd kinyitom.
- Itt van már Zayn? - kérdezi Liam, majd Niallal együtt bejönnek.
- Öhmm...igen, de..- dadogom. Nem merem elmondani Liamnak, hogy mi történt. Biztos engem hibáztatna. Rám kenné az egészet, hogy Emily miattam sérült meg.
- Emily jól van? - lép közelebb Niall - Megbeszélték a dolgot?
Egy nagyot nyelek, majd rájuk nézek.
- Azt hiszem, hogy már nem tudják megbeszélni...
Értelmetlenül néznek rám.
- Ez mit jelentsen? - összeráncolja a homlokát Liam.
- Ne akadj ki Liam - nyugtatom - De Emily elszökött és autóbalesetet szenvedett.
Niall a szájához kap, és mély levegőket vesz.
- Ne akadjak ki? - förmed rám Liam - Emily megsérült! Ez hihetetlen. És te csak itt ülsz, ahelyett, hogy megnéznéd, hogy hogy van?
- Zayn bement a kórházba. Én jobbnak tartottam, ha inkább itt maradok. Amint Zayn megjelent behúzott nekem, és nem szeretném, ha ott is ez történne. Holnap bemegyek és érdeklődök.
- De ugye túlélte? - kérdezi halkan Niall.
- Súlyos sérülései vannak. A rendőrök akik megtalálták azt mondták, hogy nem valószínű, hogy felépül... - mondom, majd elhallgatok. És csak most esett le.
Hiszen lehet, hogy meghal! Nem szabadna itt lennem. Én is a barátja vagyok. Ott kell lennem vele... Zaynnel most akkor nem fogok foglalkozni. Kicsit félre kell tenni a harcot és a fontos dolgokra kell koncentrálni.
- Bemegyünk - jelentem ki határozottan - Nyomás!

*Zayn szemszöge*

Összetörtem. Emily hirtelen balesete megrázott. Rettenetes bűntudatom van. Emilyvel mondhatni, hogy összevesztünk. Nem tudtuk rendesen megbeszélni a dolgokat. És most ilyen állapotba került.
A rendőrautóból kiszállva egyenesen rohantam be a kórház ajtaján.
- Hol van Emily? - kétségbeesetten kérdeztem a recepcióstól.
- Mármint Emily Bennet, akit most hoztak be? - kérdezi, mire határozottan bólintok - 169-es teremben van. De kérem, hogy óvatos legyen!
- Úgy lesz! - mondom gyorsan, majd elkezdem megkeresni a kórtermet.
Amint az ajtaja elé érek, megállok. Lábaim a földbe gyökereznek. Meglátom az ablakon keresztül, ahogy az ágyon fekszik. Lélegeztetőgépen van. Arcán sebesülések vannak, amik még véresek.
Lassan az ajtó felé veszem az irányt, majd bemegyek. Odamegyek az ágyához, és leülök a mellette lévő székre. Könyökömet a térdemre helyezem, majd lenézek a földre.
Váratlanul megérzek egy kezet. Azonnal felkapom a fejem. Ébren van még.
- Emily - mondom ki a nevét. Fáradtan rám néz, szemeit kényszerítve tartja nyitva - Mi történt...? - teszem fel ezt a hülye kérdést, hiszen nagyon jól tudom, hogy miért került ide - Vagyis... - kezdek bele, de elhallgatok. Kezemet megszorítja, mire elmosolyodok.
- Annyira sajnálom... - mondom, mire lassan megrázza a fejét - Harryt bántottam. Az idegeim már nem bírták. Nagyon mérges lettem rá. És ahogy viselkedett. Mintha nem lenne bűntudata. Úgy éreztem, hogy valahogyan meg kell büntetnem. Nem pont arra gondoltam, hogy beverek egyet-kettőt, de nem tudtam parancsolni magamnak.
Lassan pislog egyet, mintha ezzel azt jelezné, hogy megbocsájt.
- De már mindegy. Mindent elrontottam. Ha nem mentem volna el, akkor most nem lennél itt. Nem veszítenélek el - mondom, mire néhány könnycsepp a felszínre tör. Emily szeme is könnybe lábad, majd megsimítja az arcomat.
- Ne hagyj itt, kérlek - megfogom a kezét az arcomnál - Ne menj el! Nem tudom, hogy túlélném-e nélküled. Ha elmész, akkor már nincs értelme az én életemnek sem! Kérlek, maradj velem! Átvészeljük ezt az egészet együtt - erőltetek egy halvány mosolyt az arcomra - Utána minden rendben lesz!
Mondani szeretne valamit, de a lélegeztető miatt nem tud megszólalni, csak a szájmozgásáról tudom leolvasni, hogy mit akar.
"Szeretlek"
Keze elgyengül, meg kell tartanom. Egy utolsó pillantást vet rám, majd szemei lassan lecsukódnak, feje oldalra biccen.
- Ne, ne, ne! - megszorítom erősen a kezét - Emily! Emily! - szólok neki sírva.
A remény elszáll. Az életemnek számomra itt vége. Ő volt a mindenem. Ő segített nekem, hogy jobb ember legyek. Hogy legyen értelme az életemnek...
Fejemet a testére hajtom és ott sírok tovább.

22. rész: Tragédia

Kedves olvasóim! Íme a 22. rész. Erre nagyon sok kommentet várok! ;) Remélem, hogy tetszeni fog!

*Harry szemszöge*

Emily elég csöndben van. Vittem neki pizzát, innivalót, de nem kérte. Bár miért is kérné? Biztos nem könnyű neki most. Már bánom azt a napot, amikor elkövettem azt a nagy hülyeséget. Gondolnom kellett volna Zaynre. Nem gondoltam át a dolgokat. Így most elvesztettem 4 fontos személyt. Az egyik a legjobb barátom volt. Mindent elrontottam. Nem tudom kiverni a fejemből ezeket a gondolatokat.
Hogy ne legyek annyira egyedül, megnézem újra Emilyt. Kiugrottam a boltba, és vettem neki egy kis fagyit. Még Zayn mesélte, hogy Emily oda van egy bizonyos epres fagyiért.
Az ajtójához érve bekopogtam. Nem kaptam választ, ezért simán benyitottam.
- Emily! - mondom lágyan - Hoztam neked fa... - kezdek bele, de elakad a szavam. Nincs a szobájában.
Az ablak tárva nyitva van. Közelebb megyek, majd meglátom, hogy a lepedők össze vannak kötve.
Na ne! Ezt is elcsesztem. Még egy lányra sem tudok vigyázni! De hova mehetett? Nem hagyhatom egyedül ilyen állapotban!

*Emily szemszöge*

Kocsiba szálltam. Nem bírom Zayn nélkül. A tudat, hogy valami baja lehet. Hogy örökké elveszítem. A kötelék köztünk már nagyon szoros. Nem érdekel Harry. El kellett indulnom. Zayn akárhol lehet, de meg kell találnom, hogy megbeszéljük a dolgot. Az nem megoldás, hogy elmegy. Amikor ő dühös, akkor bármi megtörténhet. Hülyeségeket csinál, és nem lehet őt megállítani.
Most már eléggé erősnek érzem magam, hogy elmenjek otthonról. Nem kell nekem bébiszitter, aki a nap 24 órájában vigyáz rám.
Nem tudom, hogy merre megyek. Csak megyek előre a sötétségbe, a végtelenbe. Talán valahol megtalálom őt.

*Niall szemszöge*

- Louis! - kiáltunk egyszerre Liammel utána az utcán - Állj már meg!
 Egy félórás üldözés után Louis végre megáll, majd megfordul, mire azonnal közelebb megyünk hozzá.
- Mi volt ez a nagy kirohanás? - kérdezi Liam.
- Nem akartam ott maradni Harry mellett.
- De most tényleg már nem tekinted a barátodnak? - nézek rá döbbenten. Harry és Louis mindig is együtt voltak. Jóban, rosszban, boldogságban, szomorúságban.
- Ő már számomra nem létezik. Számomra halott - jelenti ki.
- De hiszen évek óta a legjobb barátod!
- Most már nem - lehajtja a fejét - Emily egy aranyos lány. És amit Harry tett vele, az egy nagyon szörnyű dolog. Tudjátok ti is.
- Igen, ez igaz - bevallom - De egy barátságnak miatta tönkre kell mennie?
Louis megvonja a vállát, majd hátat fordít nekünk és szépen lassan elindul.

*Harry szemszöge*

El akartam indulni. De valami megállított. A szívem azt mondta, hogy inkább maradjak. Nem mehetek én sem el. Valakinek észnél kell lennie. Ha én is elindulok egy harmadik irányba, akkor csak még jobban összekavarom a dolgokat. Ezért inkább Emily lakásában vártam, hogy mi történik. A nagy ház üresen kong egész éjjel. Csak a tévé zaját lehet hallani a nappaliból.
Éhség tör rám, mire azonnal kimegyek a konyhába valami kaját keresni. Az asztalon egy kosárban meg is látok néhány banánt. Talán nem gond, ha eszek egyet-kettőt. Szétválasztom őket, majd leszedem az egyikről a héját.
Amint beleharapnék a banánba kulcsforgást hallok az ajtó felől. Kimegyek a konyhából, hogy megnézzem ki az. Remélem Emily, és azért jött vissza, mert nem járt szerencsével. De egy teljesen más személy lép be az ajtón.
- Hát te? - undorodva kérdezi tőlem.
- Zayn! - odarohanok hozzá. Megakarom ölelni, hogy kifejezzem az örömömet, hogy mennyire aggódott érte mindenki, de durván ellök magától.
- Ne érj hozzám - mondja, miközben egyre közelebb jön felém - Mit keresel itt? - kérdezi, mire a mellkasomnál fogva hátrébb lök.
- Hé, Zayn, nyugi!
- Nem nyugodok le! Mi a szart keresel itt? - kérdezi a hangját felemelve. Nem vagyok félős típus, de most legszívesebben elmenekülnék előle.
A nagy lökdösésben Zayn kiveri a banánt a kezemből.

- Neee! - elordítom magam, miközben esik a banán.
- Te szemét! - mondja, miközben ismét meglök - Hogy tehetted ezt? - kérdezi már nagyon mérgesen.
- Tudom, hogy szörnyű, megbocsáthatatlan dolgot tettem! De minden rendbe jött! Emilynek végül nem lesz gyereke! - mondom halvány mosollyal.
- Na ezt most fejezd be! - utasít, mire felemeli az öklét.
- Nem vagy rá képes - megrázom a fejem, mire Zayn arca kicsit megnyugszik. Az öklére néz, és mélyen elgondolkozik. Amint meglátom, hogy a kezét leengedi, lazábbra veszem a helyzetet. Zayn megfordulni készül, de hirtelen az öklével felém közelít.

*Zayn szemszöge*

Harry a földön fekve fogja az arcát. Kezeit elemeli, és megpillantom az orrából és a szájából ömlő vért. Felszisszen, amikor megérinti a száját. Gyorsan feláll, majd elvonul.

*Harry szemszöge*

Az a rohadék megtette! Ez nem normális komolyan mondom!
Lassan lemosom az arcomról a vért, majd jeget teszek az arcomra. Amint már úgy látom, hogy nagyjából jól nézek ki, lemegyek. Zayn a kanapén ül. Óvatosan elindulok a lépcsőn, de az reccsen egyet, mire Zayn rögtön odakapja a fejét. Feláll, majd közelebb jön.
- Kérsz még egyet? - fenyegetően rám néz.
Elindulna felém, de szerencsére megszólal a csengő. Zayn az ajtó felé néz, majd vissza rám. Tekintetében az áll: "Mindjárt visszajövök".
Fél fülemmel meghallom a beszélgetést.
- Mr. Malik? - kérdezi egy mély hangú férfi.
- Igen, én vagyok - válaszolja.
- A londoni rendőrségtől jöttünk - kezd bele a férfi, mire én is odamegyek az ajtóhoz Zayn mellé - Nagyon sajnáljuk, de a barátnője Emily nemrég autóbalesetet szenvedett.
Zayn arca teljesen sápadt lesz, majd hátrálni kezd.
- Súlyos sérülései miatt nagyon kicsi az esély arra, hogy túl fogja élni... Sajnáljuk.
- Nem - mondja Zayn - Az nem lehet. Emily nem szállhatott kocsiba!
- De, sajnos így van - mondom, miközben a vállára helyezem a kezem - Megszökött és elment utánad.
Zaynnek a szemébe könnyek szöknek, de azért próbál erős maradni.
- Kérjük, hogy jöjjön be velünk a kórházba, hogy elbúcsozonn tőle! - mondja a rendőr, mire Zayn azonnal kimegy a rendőrautóhoz és beszáll. Mindkét kezét az arcába fúrja, hogy elrejtse az érzelmeit...

21. rész: Egy stresszes nap

Sziasztok! Nagyon sajnálom a késést! Talán már észre sem vettétek, hogy nem írtam ide egy ideje... Na de mindegy, hoztam az új részt, jó olvasást!


- Zayn - elkiáltom magam, amint belépek a házba - Itthon vagy? - kérdezem, de nem kapok választ. Beljebb lépek, mire megpillantok a nappaliban papírokat, amik a földön vannak.
- Ne, ne, ne - ismételem egymás után, majd közelebb megyek. Felveszem őket a padlóról, majd megnézem őket. Hogy lehettem ilyen hülye? Otthagytam a vizsgálati adatokat. Nem gondoltam arra, hogy Zayn láthatja...
Előkapom a telefonomat, és tárcsázni kezdem Zaynt.
Kicsöng, kicsöng... semmi. Lehet, hogy a fiúkkal van, és megbeszélik ezt a dolgot.
Hirtelen kopogást hallok. Azonnal odarohanok az ajtóhoz és kinyitom.
- Oh - felsóhajtok egy kicsit, amint meglátom, hogy nem Zayn az.
- Itt van? - ront be azonnal Louis a házba. Megrázom a fejem.
- Én sem tudom, hogy hol van. Hívtam, de nem veszi fel. Azt hittem, hogy veletek van - mondom, mire a többi fiú is bejön.
- Mi is őt keressük. Ma este koncertünk lesz és fel kéne készülni - szól közbe Liam - De az autója is eltűnt.
- Úgy érted, hogy elment? - nézek rá aggódóan.
- Lehet - válaszol azonnal Niall - De történt valami? - felém fordul. Ránézek Harryre, akinek az arcán szintén látszik az idegesség.
- Nem - megszólal Harry, de abban a percben hirtelen fájdalmat érzek meg a hasamban, mire azonnal odakapok a kezemmel.
- Valami baj van? - ugrik oda hozzám Liam - Ülj le egy kicsit - ajánlja, mire megfogadom a tanácsát.
- Biztos valami rosszat ettem - mondom, mire Harry a szavamba vág.
- Nem - mondja határozottan - Emily, el kell mondanunk!
Lassan felemelem a fejem, és ránézek. Harrynek igaza van. Lehet, hogy miattam ment el Zayn. Sőt... biztos. A többiek értetlenül néznek.
- Mégis mi történik itt? - összeráncolja a homlokát Niall.
- Ez már egy ideje nyomja a szívünket - kezdek bele, mire felállok, de Harry rögtön odajön és visszatart.
- Hülye voltam, egy idióta - lehajtja a fejét, miközben mesél - Az egész az én hibám... Nem kellett volna megtennünk, de megtörtént.. Emily nem akarta, én erőltettem.
- Harry - ledöbbenve néz rá Liam - Te...?
Harry lassan bólint egyet.
- És ez a rosszullét - folytatja Harry, de elakad a szava.
- Emily terhes? - böki ki Louis, mire azonnal felállok. Mondani szeretnék valamit, de helyette inkább nem mondok semmit, csak egy szót bökök ki.
- Voltam...
- Ezt mit jelent? - fordul a többiekhez Louis.
- Aj, ez azt jelenti, hogy terhes volt, de elvetette - válaszol neki kicsit mérgesen Liam. Hangneme kicsit megrémít, még sosem volt ilyen ideges - Bocsánat Emily, csak nagyon ideges vagyok. Nem tudom, hogy mi ütött belém - megsimogatja a vállam.
- Nem érdekes. Ez a mi hibánk, hogy Zayn elment - kezdek bele - Megtörtént, de nem szerettem volna még gyereket. Ezért úgy döntöttünk Harryvel, hogy jobb, ha inkább meg sem szülöm. Most nagyon lelkiismeret furdalásom van emiatt.
- És mi volt ez a kis rosszullét? - kérdezi Niall.
- Az orvos azt mondta, hogy még érzékeny lehetek a műtét után.
- De most ugye szereted Zaynt? - kérdezi Louis kicsit háborodottan.
- Ezt hogy kérdezheted? - ráförmedek - Persze, hogy szeretem!
- Louis - próbálja Harry lenyugtatni - Ez nem Emily hibája volt! Én voltam erőszakos!
- És mielőtt ezt megcsináltad nem gondoltál Zaynre?
- Nem gondolkoztam! - védi magát Harry.
Louis szó szerint mint egy lány maga elé teszi az egyik kezét.
- Nekem ebből elég! Harry - felemeli a fejét - A barátságunknak itt vége! Nem hittem volna, hogy ezt egyszer kimondom, de így van. Ilyet nem lehet tenni senkivel sem! Azt gondoltam, hogy te sosem tennél ilyet.
- De Louis... - lép közelebb hozzá Harry.
- Ne! - löki el magától Harryt. Louis még egy utolsó pillantást vet rá, majd kiviharzik a házból.
Egy barátság szerte foszlott. A szemem láttára. És ebben én is hibás vagyok. Louis és Harry mindig is nagyon jóba voltak. Elválaszthatatlanok voltak, mint a testvérek. De most Louis beadta a kulcsot.
- Larry-nek vége - mondja halkan Liam.
- Pontosan - alátámasztja Niall Liam mondatát.
- A fenébe is - beletúr Harry mindkét kezével a hajába - Mindent elcsesztem!
Ez teljesen igaz. Bár még mindig nagyon rosszul érzem magam, de ebben talán egyetértek. Javasoltam Harrynek, hogy ne csinálja, állítsa le magát, de nem figyelt rám. És most saját magát keverte bele a bajba.
- Harry - szólok neki, majd a karját megfogva átvezetem a konyhába.
Közelebb megyek hozzá, hogy a többiek ne hallják azt, amit mondok.
- Most mégis mit kéne tennünk? - kérdezem halkan - Menjünk utána? Induljunk el a nagyvilágba? Bárhol lehet. Akkor én.. - dadogom - Utána megyek.
- Nem - határozottan válaszol - Neked most pláne nem kéne megeröltetned magad. A legjobb lesz, ha várunk.
- De ha nem jön vissza? - aggódóan ránézek, mire felnevet.
- Annyi pénze nincs. Ráadásul nem mehet senkihez se. Nincs sok ismerőse Londonon kívül.
Szavai kicsit megnyugtatnak. Most már biztos, hogy nem lesz hosszú ideig távol. Viszont nagyon aggódok, hogy hol lehet és mit csinál.
- Megpróbálom még egyszer felhívni - javasolom, hátha még van remény és felveszi.
Ugyanaz mint először. Kicsöng, kicsöng, kicsöng. De semmi.
- Rendben - mondom, miközben elteszem a telefonom - Akkor várunk.
Harry aprót bólint, majd visszamegyünk a nappaliba.
- Emily - fordul felém Liam - Mi most elmegyünk Niallal, de nem szeretnénk egyedül hagyni. Anyukád itthon lesz?
- Nem, el kellett újra mennie, így egyedül leszek újra.
- Akkor viszont valakinek itt kell maradnia - elgondolkozik egy kis időre - Harry!
- Mi? - szinte egyszerre kérdezzük.
- Ő okozta ezt, és ő fogja rendbe hozni is - mutat rá - Az első lépés az, hogy Emilyvel maradsz!
- Mégis meddig? - nagyra nyitja a szemeit.
- Ameddig Zayn elő nem kerül! Értetted?
Óvatosan bólint, majd a 2 fiú elköszön tőlünk és ők is távoznak.
Harryre nézek, majd leülök a kanapéra.
- Kérsz valamit? - töri meg a csendet.
- Az egyik szekrényben van egy üveg whisky.
- Nem, nem, nem! - megrázza a fejét - Nem fogod magad leinni!
- Nem is ez a célom! - felnézek rá - Egy kis pohárral sem ihatok?
Újra megrázza a fejét.
- A whisky jelen helyzetben nem alkalmas. Inkább pihenj egy kicsit. Biztos a műtét után nem erre van szükséged. Menj fel! - mondja, majd lassan felállok és a lépcsőn felmegyek a szobámba, és rögtön lefekszek az ágyra.
Teltek a percek, mégis úgy tűnt, mintha évek repültek volna el. Harry néha-néha bejött megnézni, hogy még élek-e egyáltalán, hiszen olyan csönd volt, hogy már azt hitte, hogy feldobtam a talpam. Pedig én csak gondolkodtam. Egész éjjel csak járt az agyam.
Semmi másra nem tudtam gondolni csak arra: ha ő most elmegy, sosem fogom olyan boldognak érezni magam mint mellette...