23. rész: Kórházi rémálom

Kedves olvasóim! Nagyon örültem, hogy az előző bejegyzéshez milyen sokan írtatok. Biztos meglepett titeket Emily hirtelen balesete. A közeljövőben is ezt várom! ;)
A másik dolog az oldal megtekintés. Amikor elkezdtem az oldalt, akkor még nem hittem, hogy több mint 10 ezer (!) látogatója lesz a blognak! Nem tudom megköszönni nektek ezt, hogy ilyen sokan szeretitek és olvassátok a blogot! :) Ezt mind nektek köszönhetem, mert nélkületek nem jutottam volna el idáig. Tényleg, nagyon nagyon köszönöm!
Na de nem beszélek, olvassátok a 23. részt!:)

*Harry szemszöge*

Egyedül maradtam a házban. Zayn elment és most nem tudom, hogy mit csináljak. Menjek utána? Ápoljam a lelkét? Bár lehet, hogy ezek után nem az én segítségemet kéri. Természetesen Emily balesete engem is megrázott, de nem hiszem, hogy pont Zaynnel kéne látnom őt. Majd ha egy kicsit később megyek a kórházba megnézni, hogy mi van vele.
Hirtelen kopogást hallok az ajtó felől. Odamegyek, majd kinyitom.
- Itt van már Zayn? - kérdezi Liam, majd Niallal együtt bejönnek.
- Öhmm...igen, de..- dadogom. Nem merem elmondani Liamnak, hogy mi történt. Biztos engem hibáztatna. Rám kenné az egészet, hogy Emily miattam sérült meg.
- Emily jól van? - lép közelebb Niall - Megbeszélték a dolgot?
Egy nagyot nyelek, majd rájuk nézek.
- Azt hiszem, hogy már nem tudják megbeszélni...
Értelmetlenül néznek rám.
- Ez mit jelentsen? - összeráncolja a homlokát Liam.
- Ne akadj ki Liam - nyugtatom - De Emily elszökött és autóbalesetet szenvedett.
Niall a szájához kap, és mély levegőket vesz.
- Ne akadjak ki? - förmed rám Liam - Emily megsérült! Ez hihetetlen. És te csak itt ülsz, ahelyett, hogy megnéznéd, hogy hogy van?
- Zayn bement a kórházba. Én jobbnak tartottam, ha inkább itt maradok. Amint Zayn megjelent behúzott nekem, és nem szeretném, ha ott is ez történne. Holnap bemegyek és érdeklődök.
- De ugye túlélte? - kérdezi halkan Niall.
- Súlyos sérülései vannak. A rendőrök akik megtalálták azt mondták, hogy nem valószínű, hogy felépül... - mondom, majd elhallgatok. És csak most esett le.
Hiszen lehet, hogy meghal! Nem szabadna itt lennem. Én is a barátja vagyok. Ott kell lennem vele... Zaynnel most akkor nem fogok foglalkozni. Kicsit félre kell tenni a harcot és a fontos dolgokra kell koncentrálni.
- Bemegyünk - jelentem ki határozottan - Nyomás!

*Zayn szemszöge*

Összetörtem. Emily hirtelen balesete megrázott. Rettenetes bűntudatom van. Emilyvel mondhatni, hogy összevesztünk. Nem tudtuk rendesen megbeszélni a dolgokat. És most ilyen állapotba került.
A rendőrautóból kiszállva egyenesen rohantam be a kórház ajtaján.
- Hol van Emily? - kétségbeesetten kérdeztem a recepcióstól.
- Mármint Emily Bennet, akit most hoztak be? - kérdezi, mire határozottan bólintok - 169-es teremben van. De kérem, hogy óvatos legyen!
- Úgy lesz! - mondom gyorsan, majd elkezdem megkeresni a kórtermet.
Amint az ajtaja elé érek, megállok. Lábaim a földbe gyökereznek. Meglátom az ablakon keresztül, ahogy az ágyon fekszik. Lélegeztetőgépen van. Arcán sebesülések vannak, amik még véresek.
Lassan az ajtó felé veszem az irányt, majd bemegyek. Odamegyek az ágyához, és leülök a mellette lévő székre. Könyökömet a térdemre helyezem, majd lenézek a földre.
Váratlanul megérzek egy kezet. Azonnal felkapom a fejem. Ébren van még.
- Emily - mondom ki a nevét. Fáradtan rám néz, szemeit kényszerítve tartja nyitva - Mi történt...? - teszem fel ezt a hülye kérdést, hiszen nagyon jól tudom, hogy miért került ide - Vagyis... - kezdek bele, de elhallgatok. Kezemet megszorítja, mire elmosolyodok.
- Annyira sajnálom... - mondom, mire lassan megrázza a fejét - Harryt bántottam. Az idegeim már nem bírták. Nagyon mérges lettem rá. És ahogy viselkedett. Mintha nem lenne bűntudata. Úgy éreztem, hogy valahogyan meg kell büntetnem. Nem pont arra gondoltam, hogy beverek egyet-kettőt, de nem tudtam parancsolni magamnak.
Lassan pislog egyet, mintha ezzel azt jelezné, hogy megbocsájt.
- De már mindegy. Mindent elrontottam. Ha nem mentem volna el, akkor most nem lennél itt. Nem veszítenélek el - mondom, mire néhány könnycsepp a felszínre tör. Emily szeme is könnybe lábad, majd megsimítja az arcomat.
- Ne hagyj itt, kérlek - megfogom a kezét az arcomnál - Ne menj el! Nem tudom, hogy túlélném-e nélküled. Ha elmész, akkor már nincs értelme az én életemnek sem! Kérlek, maradj velem! Átvészeljük ezt az egészet együtt - erőltetek egy halvány mosolyt az arcomra - Utána minden rendben lesz!
Mondani szeretne valamit, de a lélegeztető miatt nem tud megszólalni, csak a szájmozgásáról tudom leolvasni, hogy mit akar.
"Szeretlek"
Keze elgyengül, meg kell tartanom. Egy utolsó pillantást vet rám, majd szemei lassan lecsukódnak, feje oldalra biccen.
- Ne, ne, ne! - megszorítom erősen a kezét - Emily! Emily! - szólok neki sírva.
A remény elszáll. Az életemnek számomra itt vége. Ő volt a mindenem. Ő segített nekem, hogy jobb ember legyek. Hogy legyen értelme az életemnek...
Fejemet a testére hajtom és ott sírok tovább.

22. rész: Tragédia

Kedves olvasóim! Íme a 22. rész. Erre nagyon sok kommentet várok! ;) Remélem, hogy tetszeni fog!

*Harry szemszöge*

Emily elég csöndben van. Vittem neki pizzát, innivalót, de nem kérte. Bár miért is kérné? Biztos nem könnyű neki most. Már bánom azt a napot, amikor elkövettem azt a nagy hülyeséget. Gondolnom kellett volna Zaynre. Nem gondoltam át a dolgokat. Így most elvesztettem 4 fontos személyt. Az egyik a legjobb barátom volt. Mindent elrontottam. Nem tudom kiverni a fejemből ezeket a gondolatokat.
Hogy ne legyek annyira egyedül, megnézem újra Emilyt. Kiugrottam a boltba, és vettem neki egy kis fagyit. Még Zayn mesélte, hogy Emily oda van egy bizonyos epres fagyiért.
Az ajtójához érve bekopogtam. Nem kaptam választ, ezért simán benyitottam.
- Emily! - mondom lágyan - Hoztam neked fa... - kezdek bele, de elakad a szavam. Nincs a szobájában.
Az ablak tárva nyitva van. Közelebb megyek, majd meglátom, hogy a lepedők össze vannak kötve.
Na ne! Ezt is elcsesztem. Még egy lányra sem tudok vigyázni! De hova mehetett? Nem hagyhatom egyedül ilyen állapotban!

*Emily szemszöge*

Kocsiba szálltam. Nem bírom Zayn nélkül. A tudat, hogy valami baja lehet. Hogy örökké elveszítem. A kötelék köztünk már nagyon szoros. Nem érdekel Harry. El kellett indulnom. Zayn akárhol lehet, de meg kell találnom, hogy megbeszéljük a dolgot. Az nem megoldás, hogy elmegy. Amikor ő dühös, akkor bármi megtörténhet. Hülyeségeket csinál, és nem lehet őt megállítani.
Most már eléggé erősnek érzem magam, hogy elmenjek otthonról. Nem kell nekem bébiszitter, aki a nap 24 órájában vigyáz rám.
Nem tudom, hogy merre megyek. Csak megyek előre a sötétségbe, a végtelenbe. Talán valahol megtalálom őt.

*Niall szemszöge*

- Louis! - kiáltunk egyszerre Liammel utána az utcán - Állj már meg!
 Egy félórás üldözés után Louis végre megáll, majd megfordul, mire azonnal közelebb megyünk hozzá.
- Mi volt ez a nagy kirohanás? - kérdezi Liam.
- Nem akartam ott maradni Harry mellett.
- De most tényleg már nem tekinted a barátodnak? - nézek rá döbbenten. Harry és Louis mindig is együtt voltak. Jóban, rosszban, boldogságban, szomorúságban.
- Ő már számomra nem létezik. Számomra halott - jelenti ki.
- De hiszen évek óta a legjobb barátod!
- Most már nem - lehajtja a fejét - Emily egy aranyos lány. És amit Harry tett vele, az egy nagyon szörnyű dolog. Tudjátok ti is.
- Igen, ez igaz - bevallom - De egy barátságnak miatta tönkre kell mennie?
Louis megvonja a vállát, majd hátat fordít nekünk és szépen lassan elindul.

*Harry szemszöge*

El akartam indulni. De valami megállított. A szívem azt mondta, hogy inkább maradjak. Nem mehetek én sem el. Valakinek észnél kell lennie. Ha én is elindulok egy harmadik irányba, akkor csak még jobban összekavarom a dolgokat. Ezért inkább Emily lakásában vártam, hogy mi történik. A nagy ház üresen kong egész éjjel. Csak a tévé zaját lehet hallani a nappaliból.
Éhség tör rám, mire azonnal kimegyek a konyhába valami kaját keresni. Az asztalon egy kosárban meg is látok néhány banánt. Talán nem gond, ha eszek egyet-kettőt. Szétválasztom őket, majd leszedem az egyikről a héját.
Amint beleharapnék a banánba kulcsforgást hallok az ajtó felől. Kimegyek a konyhából, hogy megnézzem ki az. Remélem Emily, és azért jött vissza, mert nem járt szerencsével. De egy teljesen más személy lép be az ajtón.
- Hát te? - undorodva kérdezi tőlem.
- Zayn! - odarohanok hozzá. Megakarom ölelni, hogy kifejezzem az örömömet, hogy mennyire aggódott érte mindenki, de durván ellök magától.
- Ne érj hozzám - mondja, miközben egyre közelebb jön felém - Mit keresel itt? - kérdezi, mire a mellkasomnál fogva hátrébb lök.
- Hé, Zayn, nyugi!
- Nem nyugodok le! Mi a szart keresel itt? - kérdezi a hangját felemelve. Nem vagyok félős típus, de most legszívesebben elmenekülnék előle.
A nagy lökdösésben Zayn kiveri a banánt a kezemből.

- Neee! - elordítom magam, miközben esik a banán.
- Te szemét! - mondja, miközben ismét meglök - Hogy tehetted ezt? - kérdezi már nagyon mérgesen.
- Tudom, hogy szörnyű, megbocsáthatatlan dolgot tettem! De minden rendbe jött! Emilynek végül nem lesz gyereke! - mondom halvány mosollyal.
- Na ezt most fejezd be! - utasít, mire felemeli az öklét.
- Nem vagy rá képes - megrázom a fejem, mire Zayn arca kicsit megnyugszik. Az öklére néz, és mélyen elgondolkozik. Amint meglátom, hogy a kezét leengedi, lazábbra veszem a helyzetet. Zayn megfordulni készül, de hirtelen az öklével felém közelít.

*Zayn szemszöge*

Harry a földön fekve fogja az arcát. Kezeit elemeli, és megpillantom az orrából és a szájából ömlő vért. Felszisszen, amikor megérinti a száját. Gyorsan feláll, majd elvonul.

*Harry szemszöge*

Az a rohadék megtette! Ez nem normális komolyan mondom!
Lassan lemosom az arcomról a vért, majd jeget teszek az arcomra. Amint már úgy látom, hogy nagyjából jól nézek ki, lemegyek. Zayn a kanapén ül. Óvatosan elindulok a lépcsőn, de az reccsen egyet, mire Zayn rögtön odakapja a fejét. Feláll, majd közelebb jön.
- Kérsz még egyet? - fenyegetően rám néz.
Elindulna felém, de szerencsére megszólal a csengő. Zayn az ajtó felé néz, majd vissza rám. Tekintetében az áll: "Mindjárt visszajövök".
Fél fülemmel meghallom a beszélgetést.
- Mr. Malik? - kérdezi egy mély hangú férfi.
- Igen, én vagyok - válaszolja.
- A londoni rendőrségtől jöttünk - kezd bele a férfi, mire én is odamegyek az ajtóhoz Zayn mellé - Nagyon sajnáljuk, de a barátnője Emily nemrég autóbalesetet szenvedett.
Zayn arca teljesen sápadt lesz, majd hátrálni kezd.
- Súlyos sérülései miatt nagyon kicsi az esély arra, hogy túl fogja élni... Sajnáljuk.
- Nem - mondja Zayn - Az nem lehet. Emily nem szállhatott kocsiba!
- De, sajnos így van - mondom, miközben a vállára helyezem a kezem - Megszökött és elment utánad.
Zaynnek a szemébe könnyek szöknek, de azért próbál erős maradni.
- Kérjük, hogy jöjjön be velünk a kórházba, hogy elbúcsozonn tőle! - mondja a rendőr, mire Zayn azonnal kimegy a rendőrautóhoz és beszáll. Mindkét kezét az arcába fúrja, hogy elrejtse az érzelmeit...

21. rész: Egy stresszes nap

Sziasztok! Nagyon sajnálom a késést! Talán már észre sem vettétek, hogy nem írtam ide egy ideje... Na de mindegy, hoztam az új részt, jó olvasást!


- Zayn - elkiáltom magam, amint belépek a házba - Itthon vagy? - kérdezem, de nem kapok választ. Beljebb lépek, mire megpillantok a nappaliban papírokat, amik a földön vannak.
- Ne, ne, ne - ismételem egymás után, majd közelebb megyek. Felveszem őket a padlóról, majd megnézem őket. Hogy lehettem ilyen hülye? Otthagytam a vizsgálati adatokat. Nem gondoltam arra, hogy Zayn láthatja...
Előkapom a telefonomat, és tárcsázni kezdem Zaynt.
Kicsöng, kicsöng... semmi. Lehet, hogy a fiúkkal van, és megbeszélik ezt a dolgot.
Hirtelen kopogást hallok. Azonnal odarohanok az ajtóhoz és kinyitom.
- Oh - felsóhajtok egy kicsit, amint meglátom, hogy nem Zayn az.
- Itt van? - ront be azonnal Louis a házba. Megrázom a fejem.
- Én sem tudom, hogy hol van. Hívtam, de nem veszi fel. Azt hittem, hogy veletek van - mondom, mire a többi fiú is bejön.
- Mi is őt keressük. Ma este koncertünk lesz és fel kéne készülni - szól közbe Liam - De az autója is eltűnt.
- Úgy érted, hogy elment? - nézek rá aggódóan.
- Lehet - válaszol azonnal Niall - De történt valami? - felém fordul. Ránézek Harryre, akinek az arcán szintén látszik az idegesség.
- Nem - megszólal Harry, de abban a percben hirtelen fájdalmat érzek meg a hasamban, mire azonnal odakapok a kezemmel.
- Valami baj van? - ugrik oda hozzám Liam - Ülj le egy kicsit - ajánlja, mire megfogadom a tanácsát.
- Biztos valami rosszat ettem - mondom, mire Harry a szavamba vág.
- Nem - mondja határozottan - Emily, el kell mondanunk!
Lassan felemelem a fejem, és ránézek. Harrynek igaza van. Lehet, hogy miattam ment el Zayn. Sőt... biztos. A többiek értetlenül néznek.
- Mégis mi történik itt? - összeráncolja a homlokát Niall.
- Ez már egy ideje nyomja a szívünket - kezdek bele, mire felállok, de Harry rögtön odajön és visszatart.
- Hülye voltam, egy idióta - lehajtja a fejét, miközben mesél - Az egész az én hibám... Nem kellett volna megtennünk, de megtörtént.. Emily nem akarta, én erőltettem.
- Harry - ledöbbenve néz rá Liam - Te...?
Harry lassan bólint egyet.
- És ez a rosszullét - folytatja Harry, de elakad a szava.
- Emily terhes? - böki ki Louis, mire azonnal felállok. Mondani szeretnék valamit, de helyette inkább nem mondok semmit, csak egy szót bökök ki.
- Voltam...
- Ezt mit jelent? - fordul a többiekhez Louis.
- Aj, ez azt jelenti, hogy terhes volt, de elvetette - válaszol neki kicsit mérgesen Liam. Hangneme kicsit megrémít, még sosem volt ilyen ideges - Bocsánat Emily, csak nagyon ideges vagyok. Nem tudom, hogy mi ütött belém - megsimogatja a vállam.
- Nem érdekes. Ez a mi hibánk, hogy Zayn elment - kezdek bele - Megtörtént, de nem szerettem volna még gyereket. Ezért úgy döntöttünk Harryvel, hogy jobb, ha inkább meg sem szülöm. Most nagyon lelkiismeret furdalásom van emiatt.
- És mi volt ez a kis rosszullét? - kérdezi Niall.
- Az orvos azt mondta, hogy még érzékeny lehetek a műtét után.
- De most ugye szereted Zaynt? - kérdezi Louis kicsit háborodottan.
- Ezt hogy kérdezheted? - ráförmedek - Persze, hogy szeretem!
- Louis - próbálja Harry lenyugtatni - Ez nem Emily hibája volt! Én voltam erőszakos!
- És mielőtt ezt megcsináltad nem gondoltál Zaynre?
- Nem gondolkoztam! - védi magát Harry.
Louis szó szerint mint egy lány maga elé teszi az egyik kezét.
- Nekem ebből elég! Harry - felemeli a fejét - A barátságunknak itt vége! Nem hittem volna, hogy ezt egyszer kimondom, de így van. Ilyet nem lehet tenni senkivel sem! Azt gondoltam, hogy te sosem tennél ilyet.
- De Louis... - lép közelebb hozzá Harry.
- Ne! - löki el magától Harryt. Louis még egy utolsó pillantást vet rá, majd kiviharzik a házból.
Egy barátság szerte foszlott. A szemem láttára. És ebben én is hibás vagyok. Louis és Harry mindig is nagyon jóba voltak. Elválaszthatatlanok voltak, mint a testvérek. De most Louis beadta a kulcsot.
- Larry-nek vége - mondja halkan Liam.
- Pontosan - alátámasztja Niall Liam mondatát.
- A fenébe is - beletúr Harry mindkét kezével a hajába - Mindent elcsesztem!
Ez teljesen igaz. Bár még mindig nagyon rosszul érzem magam, de ebben talán egyetértek. Javasoltam Harrynek, hogy ne csinálja, állítsa le magát, de nem figyelt rám. És most saját magát keverte bele a bajba.
- Harry - szólok neki, majd a karját megfogva átvezetem a konyhába.
Közelebb megyek hozzá, hogy a többiek ne hallják azt, amit mondok.
- Most mégis mit kéne tennünk? - kérdezem halkan - Menjünk utána? Induljunk el a nagyvilágba? Bárhol lehet. Akkor én.. - dadogom - Utána megyek.
- Nem - határozottan válaszol - Neked most pláne nem kéne megeröltetned magad. A legjobb lesz, ha várunk.
- De ha nem jön vissza? - aggódóan ránézek, mire felnevet.
- Annyi pénze nincs. Ráadásul nem mehet senkihez se. Nincs sok ismerőse Londonon kívül.
Szavai kicsit megnyugtatnak. Most már biztos, hogy nem lesz hosszú ideig távol. Viszont nagyon aggódok, hogy hol lehet és mit csinál.
- Megpróbálom még egyszer felhívni - javasolom, hátha még van remény és felveszi.
Ugyanaz mint először. Kicsöng, kicsöng, kicsöng. De semmi.
- Rendben - mondom, miközben elteszem a telefonom - Akkor várunk.
Harry aprót bólint, majd visszamegyünk a nappaliba.
- Emily - fordul felém Liam - Mi most elmegyünk Niallal, de nem szeretnénk egyedül hagyni. Anyukád itthon lesz?
- Nem, el kellett újra mennie, így egyedül leszek újra.
- Akkor viszont valakinek itt kell maradnia - elgondolkozik egy kis időre - Harry!
- Mi? - szinte egyszerre kérdezzük.
- Ő okozta ezt, és ő fogja rendbe hozni is - mutat rá - Az első lépés az, hogy Emilyvel maradsz!
- Mégis meddig? - nagyra nyitja a szemeit.
- Ameddig Zayn elő nem kerül! Értetted?
Óvatosan bólint, majd a 2 fiú elköszön tőlünk és ők is távoznak.
Harryre nézek, majd leülök a kanapéra.
- Kérsz valamit? - töri meg a csendet.
- Az egyik szekrényben van egy üveg whisky.
- Nem, nem, nem! - megrázza a fejét - Nem fogod magad leinni!
- Nem is ez a célom! - felnézek rá - Egy kis pohárral sem ihatok?
Újra megrázza a fejét.
- A whisky jelen helyzetben nem alkalmas. Inkább pihenj egy kicsit. Biztos a műtét után nem erre van szükséged. Menj fel! - mondja, majd lassan felállok és a lépcsőn felmegyek a szobámba, és rögtön lefekszek az ágyra.
Teltek a percek, mégis úgy tűnt, mintha évek repültek volna el. Harry néha-néha bejött megnézni, hogy még élek-e egyáltalán, hiszen olyan csönd volt, hogy már azt hitte, hogy feldobtam a talpam. Pedig én csak gondolkodtam. Egész éjjel csak járt az agyam.
Semmi másra nem tudtam gondolni csak arra: ha ő most elmegy, sosem fogom olyan boldognak érezni magam mint mellette...

20. rész: Döntés

Sziasztok! Ahogy tervezem, most vagyunk a blog felénél, de még lehet, hogy utána még tovább fogom írni, még nem tudom, csak jelenleg 40 részig tervezem a blogot! Remélem tetszeni fog, bár ez nem lett olyan izgi, de utána már nagyon eseménydús lesz újra!:D Jó olvasást!

- Ezt mégis hogy érted? – fordul Zayn Harry felé. Harry a tekintetét még mindig rajtam tartja, amitől kezdek már egy kicsit ideges lenni.

- Harry ezt úgy értette – elhallgatok, majd nyelek egy nagyon – Hogy… Nem érzi jól magát. Inkább hazamegy pihenni.

- Az más. Mindjárt jövök – válaszolja Zayn, majd visszamegy az öltözőbe. Rögtön Harry felé fordulok, majd gyengéden meglököm.

- Hogy képzelted? El akarod neki mondani? – förmedek rá.

- Ha te nem mondod el neki, akkor nekem kell. Nincs más választásunk. Gondolj bele. Jobb lesz, ha akkor tudja meg, amikor már nő a hasad?

Aprót bólintók. Harrynek most az egyszer teljesen igaza van. De talán van más megoldás is. Eddig bele sem gondoltam, de lehet, hogy ez a legjobb.

- És ha elvetetem? – nézek fel rá óvatosan.

Szemei egy percre tágra nyílnak, majd lenyugodik.

- Ez lenne a legmegfelelőbb.

- Tudom, ez szörnyű, de én még nem szeretnék terhes lenni, nem akarok ilyen fiatalon gyereket szülni. Muszáj ezt csinálni – lehajtom a fejem. Nagy meglepetésemre Harry karjai szorosan átfonnak, és a kezével a hátamat simogatva nyugtatni kezd. Pár könnycsepp a felszínre szökik, de azokat gyorsan letörlöm.

Lassan eltávolodunk egymástól, majd megszólalok halkan:

- Holnap elmegyek az orvoshoz és elintézem.

- Elkísérjelek?

Megrázom a fejem.

- Ahogy szeretnéd. De majd hívj fel! – mondja, majd elővesz egy papírt és egy tollat és felírja a telefonszámát a cetlire. Elteszem a kistáskámba a papírt, majd leülök az egyik székre, és várom a többieket. Harry is leül mellém, de nem beszélgetünk.

Niall, Liam és Louis jön ki az öltözőből.

- Zayn mindjárt jön – szól nekem Liam, majd kimennek a hátsó kijáraton.

Nem sokkal később Zaynt pillantom meg most már egy új ruhában. Rögtön felállok és szorosan átölelem. A fejemet a nyakába fúrom, és hosszasan egymás karjaiban maradunk.

- Az a dal – dörmögöm a nyakába – Csodálatos volt.

- Neked írtam – válaszolja, majd lassan elenged – Most először érzem magam igazán szerelmesnek.

Elmosolyodok, majd megcsókolom.

- Gyere, hazaviszünk – mondja, megfogja a kezem, majd kimegyünk a limuzinhoz.

Út közben Harry és én meg sem szólaltunk.

Amint megérkeztünk hozzánk, kipattantam a kocsiból, és azonnal bementem a házba.

- Alice! – szólok bele a telefonba – Holnapra tudsz nekem még időpontot adni? Fontos lenne…

- Emily! Neked bármit – hallom a telefon másik végéből – Elintézem. Küldök egy SMS-t, hogy mikorra kéne jönnöd!

- Nagyon köszönöm, szia – mondom, majd lerakom a telefont.

                                                         *

* 11 óra, Nőgyógyászat *

- Megvizsgáltam önt, és valójában terhes. Biztosan el szeretné vetetni a gyereket? Nem szeretné örökbe adni?

- Nem hiszem – válaszolom rögtön – Nem szeretnék gyereket szülni.

- Akkor 2 megoldás van. Gyógyszer vagy egy apró műtét segítségével eltávolítjuk a magzatot. A műtét úgy zajlik…

Kiráz a hideg, amint hallgatom. De nem tehetek mást. Olyan rosszul érzem magam, hogy erre a megoldásra jutottam. Az egész világ utálni fog ezért. És én is utálom magam.

- Ehhez viszont az apának is hozzá kell járulnia az aláírásával.

- El tudom intézni. Egy percet kérek, és be tud jönni – mondom, majd előkapom a telefonom és elkezdem Harry számát tárcsázni.

* Pár perc múlva *

- Doktor úr! – szól be a nővér, Alice – Megérkezett Mr. Styles!

Harry beljebb lép, majd leül a mellettem lévő székre.

- Köszönöm, hogy ilyen gyorsan be tudott jönni – elkezdi az orvos a mondanivalóját – Biztosan tud róla, hogy mit szeretne csinálni a barátnője.

- Öhmm… Elnézést, de ő nem a barátnőm – vágja rá Harry.

- Számomra lényegtelen. Szóval beleegyezik a műtétbe?

- Igen – mondja határozottan, majd megfogja a tollat és a megfelelő helyen odavési az aláírását.

- Nos, ezeket megtarthatja – nyújt át nekem az orvos pár papírt – A műtét utánig meg kell őriznie, de a műtétre nem kell elhoznia. Ma délutánra már van időpont a beavatkozásra, ha önnek jó, akkor még ma el tudnánk intézni.

Ránézek Harryre, aki aprón bólint egyet.

- Rendben – fordulok vissza az orvos felé.

- 4-re várjuk vissza ide!

- Köszönjük – mondjuk egyszerre Harryvel, majd azonnal fölállunk, kezet rázunk a doktorral és kimegyünk.

- Hazakísérjelek? – kérdezi, amint kilépünk a kórház ajtaján.

Köszönés nélkül elfordulok, majd elindulok haza. Most inkább egyedül szeretnék lenni.

* Zayn szemszöge,  Emily háza *

- Kicsim – kiáltok, miközben belépek a házba – Itt vagy?

Nem hallok semmilyen választ se. Talán alszik. Fölmegyek az emeletre, a szobájába, a fürdőbe, minden szobát megnézek de semmi.

Bemegyek a nappaliba, ahol valami kiszúrja a szemem. Pár papír hever az asztalon. A kezembe veszem, majd beleolvasok.

„Nőgyógyászati osztály”

Huh, talán ezt még sem kéne elolvasnom, hiszen nem rám tartozik.

Szemem lejjebb vándorol, a lap közepére.

Nem kapok levegőt. Lefagyok. A düh egyre fokozódik a testemben.

„Állapot: terhes

Gyerek apjának neve: Harry Styles

Abortusz időpontja: 2013.06.16. 4 óra, műtéti úton”

Emily terhes? Harrytől? És el akarja vetetni?

Egy pillanatra megszűnök létezni és elbambulok, miközben gondolkozok.

Dühömben összegyűröm a papírt, majd rávágok az öklömmel az asztalra. Ez nem lehet igaz.

- A k*rva életbe!

A blog 2., 3. és 4. díja :)

Nagyon szépen köszönöm a 2 díjat -Szikraa.♥ - nak, FSara12XD - nek és Bou*-* - nak :)

                                         

Szabályok: 
- Írj magadról 11 dolgot
- Válaszolj 11 kérdésre
- Tegyél fel 11 kérdést
- Küld tovább 11 embernek

11 dolog rólam:
1. Nem szeretem a pókokat
2. Egyszer legurultam a H&M-ben a lépcsőn xdd
3. Van egy papagájom és egy teknősöm
4. Kint szeretnék élni Franciaországban vagy Angliában :)
5. Olvasom az IM-et
6. Féloldalas a hajam :P
7. Este sose tudok elaludni, mindig még facebookozok és zenét hallgatok, amíg el nem álmosodok :D
8. Megyek novemberben Bruno Mars koncertre *-*
9. Szeretnék egy kisebb tetoválást
10. Bármilyen furcsán is hangzik, én csak zenével tudok tanulni 
11. Imádom az ékszereket!

11 kérdés, amit kaptam:
1. Ültél már repülőn?
Igen, már nagyon sokszor
2. Szörföztél már?
Még nem, de kiszeretném próbálni egyszer :)
3. Milyen ételt főztél TE MAGAD legutóbb?
Őőő... talán virsli? :D
4. Van testvéred?
Nincs
5. Példakép?
Az anyukám :)
6. Van-e olyan dal, amit mindig hallgatsz írás közben?
Nem, csak a rádió megy
7. Mikor sírtál legutóbb és miért?
Amikor  összevesztem a szüleimmel, mert úgy gondolták, hogy nem fog sikerülni a vizsgám és meg fogok bukni és ez nagyon rosszul esett, hogy nem hittek bennem...
8. Mi a legnagyobb álmod?
Kint szeretnék élni Párizsban :) 
9. Hányas hangerőn van most a géped?
85
10.  Hány blogod van még ezen kívül?
Ezen kívül még 3 van amit én írok és egy, amit fordítok
11.  Budapest vagy vidék?
Ez attól függ. Minden ideköt Budapesthez, a barátaim meg ilyenek, de viszont a vidék csendesebb és ki tudok kapcsolódni:)

Másik 11 kérdés:
1. Szerinted hasonlítasz a történetedben lévő valamelyik szereplőre?
Valamilyen szinten Emilyre hasonlítok, mivel én is bizonytalan vagyok vagyok a fiúk terén :)
2. Milyen reakciód lenne, ha valaki meg akarná könyvesíteni a blogod?
Huh, ebbe még bele sem gondoltam. Természetesen nagyon örülnék, hiszen ez egy nagy megtiszteltetés!
3. A barátaid tudják, vagy sejtik, hogy blogolsz?
Pár barátom tudja, pár nem
4. Ha lehetne egy kívánságod mi lenne az?
Talán hogy ne ilyenek legyenek az emberek mint most...
5. Vannak-e álmaid, amikről úgy gondolod, hogy meghíúsíthatatlan dolgok maradnak?
Nincs
6. Van-e kedvenc időtöltésed, hobbid?
Olvasás, táncolás, fotózás
7. Kedvenc énekesed/énekesnőd/bandád?
Ez egyértelmű: 1D, de emellett imádom a Depeche Mode-t, Little Mix-et és a Sexion d'assaut-t
8. Elgondolkodtál-e már azon, hogy milyen lenne, ha nem lenne ilyen technológia, mint most?
Ezen még nem gondolkoztam el, de biztos más lenne a világ
9. Hiszel szerelem első látásban?
Biztos létezik, én még nem tapasztaltam.. :)
10. Van-e kedvenc könyved, és ha van mi?
Darren Shan - A holtak vonulása
11. Szerinted van élet a Földön kívül?
Nincsen

Többi kérdés:
1. Mi a legnagyobb álmod?
Kint szeretnék élni Párizsban:)
2. Mióta írsz blogot?
Körülbelül egy fél éve
3. Mi a kedvenc könyved?
Darren Shan - A holtak vonulása
4. Hányadik blogodat írod?
Ez volt még az első:)
5. Tudsz táncolni?
Igeeen:)
6. Szeretsz énekelni? 
Inkább csak a zuhany alatt :D de benne vagyok a suli kórusába, és ott szeretek:)
7. Van ismertető jeled? Ha van, mi az.
Nem tudok róla:D
8. Milyen koncertre mennél el  legszívesebben?
1D!
9. Kedvenc színész/színésznő?
Andrew Garfield
10. Kedvenc együttes?
Lásd 7. kérdés
11. Támogat valaki az írásban?
Nem nagyon...

Kérdéseim: 
1. Miért kezdtél el blogolni?
2. Hogyan írnád le magad egy szóval?
3. Hányadikos vagy most?
4. Idősebbnek vagy fiatalabbnak érzed magad a korodnál?
5. Követed a divatot?
6. Honnan jött a blognak a története? Mi inspirált?
7. Gyakran sminkeled magad?
8. Hogyan jellemeznéd a tökéletes életet?
9. Van valami beceneved?
10. Elvállalnád álmaid állását, ha keveset fizetnének érte?
11. Kedvenc színész/színésznő?

Küldöm:
- A "Internship at Madame Tussauds" írójának, Sára Forrai - nak!    
- A  "My new boss is Mr. Horan" írójának, м r s. н o я a и - nek!

Sajnálom, de jelenleg most csak ennyit tudok mondani!
És még egyszer nagyon köszönöm a díjakat! :) <33                                                                          

19. rész: Vallomás

Kedves olvasóim! Biztos meglepett titeket az előző rész, úgyhogy "gyorsan" hoztam is a következőt. Megkérlek titeket, hogy komizzatok arról is, ami nem tetszik nektek, hogy kapjak visszajelzést, hogy min kéne változtatnom! Nos hát akkor, jó olvasást! :)

- Nem lehetek pont most terhes! - magyarázkodok Amynek az iskola ebédlőjében - Védekeztünk - mondom halkan.
- Biztos kiszakadt - válaszolja, mire azonnal ránézek. Arcán nyugalom ül, egy cseppet sem izgul. Leteszem a kezemből a villát, majd egy nagyot sóhajtok.
- Most mit csináljak? - kérdezem, majd ránézek a kajámra. Már étvágyam sincs.
- Mondd meg Harrynek.
Azonnal felkapom a fejem.
- Nem, nem, nem - mondom sokszor - Az kizárt. Már csak az kéne, hogy ő megtudja.
- Pedig nincs más választásod. Zayn kiakadna. Azt hinné, hogy te is benne voltál ebben az egészben. De ez nem igaz, mert Harry hajtott rád. És mivel ő az apa, ezért neki kell elmondanod először.
Szavaitól kiráz a hideg. Harry az apa. Az én gyerekemnek. 18 évesen terhes vagyok. Nem bírom felfogni. Én erre még nem állok készen.
- Rendben - mondom kicsit letörve - Megpróbálom neki elmondani.
- Ez a beszéd! Én veled vagyok - átölel - Egyébként már fel kéne vállalnotok a kapcsolatotokat Zaynnel, nem? Már körülbelül 3 hete együtt vagytok, de senki sem tud róla.
Ebben van valami. Azóta nem is mutatkoztunk együtt a suliba. Még a barátjainak sem mutatott be. Csak a bandájának.
- Nem tudom Amy, de jelen helyzetben nem ez érdekel a legjobban, inkább menjünk - megfogom a tálcám, majd felállok - Ez a kaja nagyon rossz.
- Milyen válogatós lettél! Remélem, hogy nem leszel az egész terhességed alatt ilyen! - próbál viccelődni. Hát de ez most nem jött össze.

                                                                      *

A kulcs forog a zárban. Az ajtó nyílik, majd a kanapén ülve egy pokróccal megpillantom Zaynt. Nemrég kért tőlem a házhoz kulcsot, és természetesen adtam is neki.

Rögtön odajön hozzám, és egy puszit nyom a homlokomra.
- Hiányoztál - mondja, majd leül mellém - Minden rendben?
- Persze, csak egy kicsit fáj a hasam... - válaszolom.
- Ez biztosan meggyógyít - mondja, és közben a táskájából elővesz valamit. Amint meglátom, hogy mi az, boldogság önt el.
- A kedvenc fagyim! - örvendezek, majd azonnal kiveszem a kezéből - Nagyon köszönöm - adok a szájára egy csókot - Kérsz belőle?
- Nem - határozottan megrázza a fejét - Most nem tudok itt maradni. Este koncertünk lesz. Eljöhetnél, ha jobban leszel.
- Öhmm... - lehajtom a fejem - Majd még meglátom - mosolygok.
- Rendben - visszamosolyog, majd feláll - Várlak!
Intek a kezemmel, majd már hallom is, ahogy az ajtó becsukódik.
Istenem. Szegény Zayn. El sem hiszem ezt az egészet. Mintha egy álom lenne.
- Ébredj fel Emily - mondom, majd megfogom a fejem - Ez csak egy álom. Ez velem nem történhet meg - mondom magamnak.
De semmi. Még mindig a kanapén ülök. Úgy látszik bele kell törődnöm, hogy ez a valóság. Nem lehet már rajta változtatni. Egy nagyot sóhajtok, majd kinyitom a fagyit. Nyami!

                                                                     *

* 19:45, a "The Loop" bárban *

- Emily! - megpillant Louis egy asztalnál ülve - Örülök, hogy itt vagy!
- Én is! - felállok, majd közelebb megyek hozzá - Figyelj, Harryvel tudnék majd beszélni?
- Persze, de majd a koncert után, mert mindjárt kezdünk!
Egy aprót bólintok, majd Louis a helyére megy. Amíg várom, hogy elkezdődjön az előadás, addig körülnézek. Először járok ebben a bárban, de máris nagyon tetszik. Mint ha egy kicsit 70-es években lennék.
                                                             

- És most a színpadon köszöntsék a One Directiont! - hallom, amint valaki bemondja. A fiúk feljönnek, majd Liam köszönti a vendégeket. Harry jelenléte kicsit zavarba hoz, majd észreveszem, hogy engem néz. Azonnal elfordítom a fejem. Ezután az első szám rögtön elkezdődik.
A szám végén váratlanul a fiúk lemennek a színpadról és csak Zayn marad ott kezében egy gitárral. Nem értem, hiszen Zayn nem játszik semmilyen hangszeren se.

- Ezt a dalt egy lánynak küldöm - mondja, majd rám néz. Elkezd játszani a gitáron, majd elkezd énekelni, miközben engem néz. A könnyeim a felszínre szöknek. Ez a szöveg.

"Your hand fits in mine

Like it's made just for me

But bear this in mind

It was meant to be"

Az első refrén végén abbahagyja, és a tömeg megtapsolja. Ez elképesztő volt. Nekem még sosem énekeltek.

Könnyes szemeimmel mosolyogva ránézek. Visszamosolyog, de a pillanatot megszakítja az, hogy a fiúk visszajönnek. A koncert folytatódik. 

- Köszönjük szépen, remek közönség voltatok! - integet a kezével Niall a tömegnek, majd lemennek a színpadról. Felállok az asztalomtól, majd odamegyek a backstage bejáratához. Beszeretnék menni, de a biztonsági őr megállít. 

- Belépés csak fellépőknek! - mondja gorombán. Az ajtó az őr mögött nyitódik, majd megpillantom Zaynt.

- Velem van! - mondja hangosan.

- Az már más! Menjen - int a kezével, majd gondolkozás nélkül bemegyek. Beérve meglátom a többieket is egy fotelen ülve.

- Menjünk átöltözni! - mondja Zayn - Utána beszélünk - fordul oda hozzám. Bólintok, majd azonnal észreveszem Harryt. A fiúk után szeretne menni, de a csuklójánál fogva visszahúzom.

- Nem volt elég egy alkalom? - kérdezi kaján vigyorral, majd a kezét a fenekemre helyezi. Ellököm magamtól, majd beszédre nyitom a számat.

- Nem azért jöttem mert szeretnék még egy menetet - kezdek bele - Ez nagyon fontos, amit elakarok mondani.

- Akkor mondd!

- Ez nem könnyű nekem... - lehajtom a fejem - Rendben. Terhes vagyok.

Harry elneveti magát.

- És ezt miért nekem mondod el? Nem az apának kéne?

Megrázom a fejem.

- Te vagy az apa - kijelentem. Harry arcáról lefagy a mosoly, amint meghallja ezeket a szavakat.

- Az nem lehet - szemeit tágra nyitja, majd hátrálni kezd.

- De - ellenkezek - Zaynnel még nem voltam együtt. Sőt senkivel sem... - elszólom magam.

- Én voltam az első? - még jobban meglepődik. 

Megakarok szólalni, de hirtelen Zayn ront ki az öltözőből. 

- Minden rendben? - kérdezi, majd rám néz.

- Nem - válaszolja Harry, miközben az ő tekintete is rám téved.

18. rész: Bűnbeesés

Sziasztok! Hoztam a legújabb részt! Lesz benne egy kicsit durvább rész is... kicsit 18+-os, de remélem, hogy azért tetszeni fog... :)
Valószínű, hogy egy kicsit késni fogok a következővel, mivel vizsgáim lesznek. Sietek, ahogy tudok :)

A földön lévő ruháimat szedem össze reggel. A melltartómat visszaveszem magamra, majd egy pólót és egy nadrágot is felveszek. Harry valamikor éjjel lelépett. Minden olyan gyorsan történt. El sem hiszem, hogy ez tényleg megtörtént. Én nem akartam vele lefeküdni. Letámadott, és nem érdekelte, hogy akarom-e. Csak az ő boldogsága volt a fontos neki. Hogy én mit érzek, hogy mit szeretnék, azt meg sem kérdezte.

* Visszaemlékezés *

Harry felráncigált a szobámba, majd lefogta a kezeimet.
- Gondolj Zaynre és a bandára - próbálom lebeszélni, miközben erőszakosan a nyakamat csókolgatja.
- Zaynnel nem jártok - válaszolja, majd újra a számra helyezi az ajkait. Testemmel erőteljesen meglököm, de semmi. Keze a pólóm alá vándorol, majd belemarkol a mellembe. Felsikoltok, de nem foglalkozik vele.
Két kezével megfogja a pólóm tetejét és egyszerűen kettészakítja a vékony ruhadarabot, amit a földre dob.
Megcsörren a telefonom, és végül sikerül kiszabadulnom. Odarohanok a mobilomhoz. Zayn hív. Felakarom venni, de hirtelen Harry kilöki a kezemből, leesik a földre és ripityára törik.
Erősen az ajtónak szorít, majd egy erőteljes pofont ad. Azonnal odakapok az arcomhoz, és érzem, hogy forró a hely, ahol megütött. Iszonyatosan félek, nem tudom, hogy még mire számítsak.

* Visszaemlékezés vége*

Huh. Rossz érzés visszagondolni a történtekre.
Most elveszettnek érzem magam. Az első alkalom nem azzal volt, akit tiszta szívből szeretek, hanem egy olyan emberrel feküdtem le, akit nem is ismerek, és nem is akartam vele együtt lenni. És ott van Zayn. Ha ezt megtudja... El kéne mondanom neki, de az nem lenne a legjobb megoldás. A banda feloszolhat, megromolhat a kapcsolat Harry és Zayn között.
Közelebb megyek a törött mobilomhoz. Felveszem a földről. Ez már menthetetlen. Harry igazán kifizethetné, ha már ezt tette...
Dörömbölést hallok a bejárati ajtó felől. Egy pillanatra megdermedek, de egy nagy levegőt veszek, és lemegyek a lépcsőn. Kinyitom az ajtót, és megnyugodok.

- Szia kicsim - ad egy édes csókot a számra.
- Szia - válaszolom halkan.
- Tegnap hívtalak, de gondolom már aludtál - mondja, miközben beljebb jön, majd bemegy a konyhába.
- Igen - dadogom - Aludtam - megyek utána.
- Gondolom elfáradtál - nekidől a pultnak. Ajj kérlek Zayn ne mondj ilyeneket! Mintha tudná, hogy mi történt.
- Ezt hogy érted? - összeráncolom a homlokom.
- Csak úgy, hogy a srácok biztos fárasztóak, és a koncertet is végigállni egy nagy kihívás - megvonja a vállát.
- Ja - egyetértek vele. Sőt ha tudná, hogy az egyik fiú kifárasztott. Istenem! Próbálom elterelni ezeket a gondolatokat a fejemből, de nem megy.
- Arra gondoltam, hogy ma csinálhatnánk valamit, elvégre nincs suli.
- Az jó lenne - mondom, miközben egy erőltetett mosolyt varázsolok az arcomra.
- Akkor menjünk el reggelizni valahova, aztán majd meglátjuk - felajánlja.

                                                                                *

* 2 hét múlva *

Azóta mondhatni, hogy elfelejtettem a történteket. Harryvel nem találkoztam, és nem is nagyon szeretnék. El akarom őt felejteni. Zaynnel mostanában minden rendben van, úgy látszik, hogy jó hatással vagyok rá, mert már nem lop és a cigiről is próbál leszokni értem.
Anya még a múlt héten felhívott, hogy még egy kis ideig távol lesz, és azt mondta, hogy ma fog hazajönni. Ennek nagyon örülök, mert már vagy 3 hete nem láttam.
Amint meghallom, hogy a kulcs fordul a zárban, azonnal az ajtó elé rohanok, és már nyílik is. Nagy csomagokkal a kezében áll a ház előtt. Ledobja a cuccokat, és rögtön átöleljük egymást.
- Hiányoztál - szorít magához erősen.
- Te is nekem - dörmögöm. Lassan elengedjük egymást, majd segítek neki bevinni a bőröndöket. Lehuppan a kanapéra, majd odamegyek mellé.
- Milyen volt Los Angeles? - kérdezem.
- Fantasztikus! Legközelebb együtt megyünk el!
- Ennek örülök! - válaszolom.
- És itthon volt valami érdekes? - rám néz. Megrázom a fejem - Rendben. Na de most megyek beteszem a mosógépbe a koszos ruháimat - mondja, feláll, és elmegy. Végre, hogy itt van velem. Alig várom, hogy elmeséljem anyának, hogy mi történt velem. Biztos örülni fog neki, hogy most Zaynnel vagyok. Már az elején is megmondta, hogy neki nagyon szimpatikus.
- Emily!! - hallom a hangját - Azonnal gyere ide - kiált kicsit mérgesen. Bemegyek a fürdőbe, és meglátok a kezében egy... ne.
- Ez mi? - mutat a kezében lévő óvszer csomagra.
- Ez nem... - belekezdek, de elakad a hangom. Ezt nem tudom megmagyarázni. Kiakadna, ha megtudná ezt az egészet.
- Nem az a baj, hogy lefekszel valakivel, de akkor legalább tüntesd el a bizonyítékokat valahova.
- Ez nem az aminek gondolod - vágok a szavába.
- Igazán? - felhúzza a szemöldökét. Leteszi a felbontott csomagot, majd elkezd valamit keresni a fiókban.
- Én is fiatalon lettem terhes - mondja, miközben még mindig keres valamit - Nem szeretném, ha veled is ez történne - folytatja, majd a kezembe nyom egy terhességi tesztet - Nyomás!
Nem hiszem el. A saját anyám azt hiszi, hogy én most tényleg terhes vagyok.
Na jó, megcsináltam azt amit kellett, majd kirontok a fürdőből.
- Anya, komolyan mondom, nem tudom elhinni, hogy erre rávettél! Én tutira nem vagyok - kezdek bele, majd ránézek a tesztre - TERHES??