13. rész: Álom

Hali! Itt a 13. rész! Remélem tetszik! A következő várhatóan hosszabb lesz, és ha minden jól megy, akkor szerdán lesz fönt!:) Jó olvasást!

Azonnal felmentem a fürdőbe, hogy fertőtlenítsem a vágásokat. Megkerestem a Betadinet, és bekentem vele a sebeimet. Éget, csíp, miközben bekenem. A tükörben közelebbről is megnézem.
Sosem hittem volna, hogy Zayn ezt megteszi velem. Egyszerűen nem hiszem el. Lehet, hogy be volt rúgva, de ez akkor is ijesztő. Miért pont engem?
Kopogást hallok.
- Igen? - kérdezem, majd nyílik az ajtó.
- Emily, jól va... - kezd bele, de hirtelen megakad a szava, amikor meglát - Úristenem! - megijed, majd odajön hozzám - Mi történt veled?
- Áh semmiség csak...
- Mi az hogy semmiség? Láttad már? Ez életveszélyes! Azonnal el kell menni a kórházba!
- Amy, jól vagyok - mondom, amikor hirtelen megint elkezd vérezni a seb.
- Nem vagy jól. Gyere, beviszlek a kórházba. - megfogja a kezem.
- Rendben - válaszolom, majd kiráncigál a fürdőből, és lemegyünk a földszintre. A buli javában tart még, bár nekem ez már nem nagyon buli.
Nyakamat és a számat eltakarva próbálunk meg kijutni a házból, sikeresen, senki nem vette észre.
Amyvel beülünk a kocsiba, majd elindulunk.

                                                                            *

Hajnali 2-kor megáll a kocsi a házam előtt. Szerencsére nem volt komolyabb baj, bekötötték a nyakamat. Amikor az orvosok megkérdeztek, hogy mi történt, hogy került oda, akkor nagy bajban voltam. Természetesen nem akartam bevallani, hogy Zayn volt. A legjobb ötlet, ami hirtelen az eszembe jutott, hogy a bulin véletlenül megvágtam magam, miközben vágtam egy gyümölcsöt. Tudom, nem a legjobban hihető sztori, de jobb annál, hogy bevalljam és Zayn sittre kerüljön.
Kinyitom a bejárati ajtót, mire eléggé meglepődök. Nincs itt senki.
- Hahó! - elkiáltom magam, és azonnal a nyakamhoz kapok.
- Ne erőltesd még! Gyógyulnia kell. - lép mellém Amy - Lewist megkértem, hogy küldjön haza mindenkit. Nem hiányzik még egy ilyen eset.
- Köszi - elmosolyodok.
- De te inkább most menj, pihenj le. És ne aggódj - teszi hozzá - a takarítást mi elintézzük.
- Nagyon köszönöm - átölelem, majd felmegyek a szobámba.
Gyorsan letusolok, majd azonnal bebújok az ágyamba.
Sokáig nem tudok elaludni. Egész végig csak "az" járt a fejembe. A fejemben képek sokasága jelenik meg. Zayn arca. A mondatai. Kiráz a hideg, ahogy felidézem az emlékeket.
De inkább megpróbálom kiverni a fejemből ezeket. Nagy nehezen, de sikerül elaludnom, és már egy teljesen más világban vagyok. Az álmomban.
Annyira imádok álmodni. Néha az álmokban sokkal egyszerűbb minden. Vannak rossz álmaim is, és jók is. Sajnos általában a múltról álmodok.
De most ez más.
Zaynt látom az iskolában. A tornateremben van, és csak áll, semmit sem csinál. Egy farmerbe van és egy kosaras pulcsiba. Közelebb megyek hozzá, de szemei nem engem követnek. A kosárpalánkot bámulja.
Mellélépek, majd átölelem. Teste még mindig merev, karjait meg sem mozdítja, hogy visszaöleljen.
Próbálom elengedni, de valami nem engedi. Mintha valami mágnes ott tartana.
Vihar közeledik. A lámpa hol elalszik, hol visszajön. Elengedem Zaynt, és elindulok a WC irányába. Gyorsan befutok, majd méregetem magam a tükörben. Egy vágás sincs a nyakamon, se a számon.
A csapot kinyitom, majd egy kis vízzel megmosom az arcomat, hogy felfrissüljek.
Hirtelen elmegy az áram, és sötét lesz. Zajt hallok mögöttem, majd magam mellett.
A lámpák újra világítanak, majd észrevesz lent a földön egy csillogó tárgyat. Egy kés. Pontosan az a kés ami Zaynnél volt az este.
Lehajolok, majd felveszem. Hosszasan nézem, amikor visszanézek a tükörbe. Ijedségemben elejtem a kést. Zayn áll mögöttem, ugyanúgy mint a tornateremben. Mint egy bábú.
Felriadok. Felülök az ágyon, majd körbenézek. Ez csak álom volt.
Szerencse, hogy itt vége lett az álmomnak. Nem szeretném megtudni, hogy mi lett volna, ha nem ébredek fel.
Ránézek az órára. 5:48.
Nem sokat aludtam. Igazából már semmi kedvem sincs az ágyban maradni, úgyse tudnék visszaaludni ezek után.
Így hát kikászálódok az ágyból, és átöltözök egy otthoni ruhába. Lemegyek a földszintre, hogy megnézzem mi a helyzet.
Hova tűntek a poharak? Meg a kaja?
- Amy, Lewis - mondom - Itt vagytok? - kérdezem, mire rögtön jön a válasz.
- Konyhában.
Belépek a konyhába és látom, hogy takarítanak.
- Ti mit csináltok?
- Takarítunk - válaszolják - Mondtam, hogy elintézzük! - mondja Amy.
- Öhmm, Emily - kezd bele Lewis - hallottam, hogy mi történt a bulin. Amy elmesélte. Óvakodj Zayntől.
- Most már tudom, hogy milyen veszélyes vele lenni.
- De tényleg Emily. Ez  nem vicc - vág bele Amy - Meg is halhattál volna, ha olyan helyen vágja el a nyakadat.
- Felfogtam, nyugi - terelem el a témát - Köszi srácok mindent. De most inkább még visszamegyek a szobámba, kicsit rendet rakok meg ilyenek.
- Rendben, de semmi hülyeséget ne csinálj!
- Oké- bólintok, majd visszamegyek a szobámba.
Amint kinyitom a szobám ajtaját, szél csap meg. Nyitva van az ablakom. Azonnal odamegyek és kinézek.
Senkit sem látok.
Az ágyamon megpillantok egy kis papírt. Zayn kézírása.
"Sajnálom az estét, nem tudom mi ütött belém. Nem tudom, hogy miért tettem. Sosem bántanálak, jól tudod."
Összegyűröm a papírt, ami a szemetesben landol.
Még egyszer kinézek az ablakon, de még mindig senkit nem látok. Becsukom, majd inkább elfoglalom magam mással. Megpróbálom kiverni a fejemből Zaynt. Remélem sikerül.