14. rész: Vihar

Hali! Itt a következő rész, amiben kiderül sok minden Zaynről. Remélem tetszik!:) Oh és felraktam az első részt az új blogomon! http://heartattackniall.blogspot.hu/

Az ágyban nyitom ki a szemeimet. Elaludtam. Úgy látszik, hogy mégsem volt elég az a néhány óra hajnalban.

Az utolsó, amire emlékszem, hogy Amy és Lewis bejött elköszönni. Szóval most egyedül maradtam itthon.

Megnézem a telefonomon az időt. Délután 6 óra. Elég sokat aludtam ezek szerint.

Az ablakon kinézve látom, hogy zuhog az eső, dörög, villámlik. Imádom az esőt. A vihart. Olyankor bármi megtörténhet.

Kikászálódok az ágyból, majd lemegyek a konyhába. Éhes vagyok, mivel egész nap nem ettem semmit se.

Kiveszek a hűtőből néhány paradicsomot, néhány tojást meg sajtot.

Feltöröm a tojásokat, és elkezdem készíteni a rántottát. Nem valami laktató, de most nincs kedvem valami nagy dolgot főzni.

Hirtelen meghallom, hogy valaki csönget. Hevesen kezd verni a szívem. Odamegyek az ajtóhoz, majd belenézek a kémlelő nyílásba.

Zayn.

Egy pillanatra úgy érzem, hogy nem kapok levegőt.

Többször megnyomja a csengőt, majd elkezd kopogni, mire hátrébb lépek az ajtótól.

- Emily! – mondja közben – Kérlek, nyisd ki!

Próbálok csöndben lenni, hogy úgy tűnjön, hogy nem vagyok itthon.

- Tudom, hogy itt vagy! Égnek a lámpák! – mondja. Ó a fenébe! A lámpák! – Nyisd ki Emily! Elázok!

Lassan odalépek az ajtóhoz, és megfogom a kilincset. Elfordítom a kulcsot, majd félően kinyitom.

- Bemehetek? – rám néz Zayn, aki már teljesen el van ázva.

Egy percig habozok. Megígértem Amynek, hogy nem csinálok semmi hülyeséget, nem találkozok, és nem beszélek Zaynnel.

Aprót bólintok, mire beljebb lép. Kabátját és cipőjét leveszi, amiből csurog a víz.

Bemegyek a konyhába, és követ engem, majd leül az ebédlő asztalhoz.

- Csináljak egy teát? – kérdezem halkan.

- Igen, az most jól esne, köszi – válaszolja. Azonnal felteszem a vizet forrni, és előkészítek egy bögrét. Egyikünk sem mond semmit, és végül Zayn megtöri a csendet.

- Sajnálom. El sem tudom mondani, hogy mennyire. És ahogy rád nézek. A nyakadon a kötéssel, és a szádon az a seb. Annyira rossz érzés, hogy így látlak. Én tényleg nem tudom, hogy mi ütött belém. Nem akartam. Nem voltam magamnál. Biztos nem hiszed el, de a történtek után nem tudtam aludni. Egész végig csak az járt a fejemben, hogy ezt hogy tehettem. Hiszen szeretlek.
Csöndben hallgatom a mondanivalóját.
- Itt a teád - leteszem elé az asztalra.
- Emily - megfogja a csuklómat - Kérlek - belenéz a szemembe. Egy nagy levegőt veszek, majd leülök én is az ebédlő asztalhoz.
- Én nem akartam ezt az egészet. Eleinte úgy gondoltam, hogy nem lesz semmi köztünk. De most...
- Zayn, ne... - vágok bele - most ne ezzel foglalkozzunk. Először tisztázzuk a hazugságodat - mondom ki egyenesen, hogy mit akarok - Ha tényleg fontos vagyok, akkor elmondod, hogy mi ez az egész.
Ránéz a teájára, majd egy nagyot nyel.
- Rendben, de inkább menjünk fel a szobádba. Ott egy kicsit kényelmesebb.
Bólintok, majd felmegyünk. Becsukom magam mögött az ajtót, miközben Zayn leül az ágyamra.
- Eleinte nem akartam ezt az egészet - belekezd - Az egész akkor kezdődött, amikor anya meghalt. Utána már nem érdekelt a családom. Ahogy teltek az évek, úgy lettem egyre rosszabb a suliba, és belekeveredtem rossz bandákba. Sajnos egyben még mindig benne vagyok - meséli, és közben leülök mellé - Rávettek, hogy drogozzak, hogy igyak és hogy cigizzek. A cigit nem tudom letenni, és még mindig iszok, ha elmegyek valahova. Mint nálad - teszi hozzá, mire megfogom a kötésemet.
- Ez borzasztó - kinyögöm.
- Nagyon nehezen mentem bele ezekbe, de amikor beadtam a derekamat, már nem volt visszaút. Emlékszem az első nagy balhémra. Egy raktárat mentünk kifosztani, ahol nagy mennyiségű drog szállítmány volt. Amit elvittünk, azt eladtuk. A rendőrök még nem kaptak el minket. Vagyis... - elhallgat.
- Mi vagyis? - rákérdezek.
- Amikor nálam voltál, és eltűntem reggel... A haveromat bevitték a sittre, és ki kellett hoznom.
- És ezt nem merted elmondani? Mitől féltél? Mi tartott vissza?
- Az hogy utána már nem akarsz velem lenni. Bár megértem, ha most félsz tőlem, mivel bántottalak - lehajtja a fejét.
- Igen, félek - bevallom - De az emberek hibáznak.
- Szóval megbocsátasz? - rám néz.
Elgondolkozok, majd én is rá nézek és bólintok.
- De ne hidd azt, hogy ezt az egészet el fogom felejteni.
- Nagyon köszönöm - mondja, majd átöleljük egymást. Olyan jó hozzábújni. Biztonságban érzem magam a karjaiban.
Lassan elválunk egymástól, majd felállok.
- Gyere, csinálok neked is valami kaját - nyújtom a kezemet, majd megfogja.

                                                                     *
- Nem is tudtam, hogy egy szakács lakozik benned - nevet, miután megettük a rántottát.
- Hát egy rántottához nem kell valami nagy szakácstudás - válaszolom, miközben felmegyek a lépcsőn a szobám felé. Belépek az ajtón, és Zayn is utánam jön. Lehuppanok az ágyra, majd ő is követi a példámat.
Kinézek az ablakon, és látom, hogy még mindig zuhog az eső.
Zayn közelebb ül, majd megszólal.
- Megnézhetem? - mutat a nyakamra. Hümmögök, majd elkezdi leszedni a nyakamról a kötést. Amikor elé tárul a sebem, aggódóvá válik a tekintete.
- Annyira sajnálom - motyogja. Egyik ujjával végigsimítja a sebemet, mire felszisszenek. Nyakamhoz közelít a fejével, majd megérzem a telt ajkait a sebemen. Fejemet hátrébb hajtom, miközben apró csókokat ad a vágásra. Puha csókjai teljesen megnyugtatnak.
Egyre feljebb halad, majd a szám sarkánál megáll, és abbahagyja. Rám néz, majd a számon lévő vágást is végigsimítja. Ott már nem fáj annyira.
A szemébe nézek, és teljesen elveszek a tekintetében. Azok a csillogó barna szemek.
Zayn egyre közelebb hajol hozzám, amikor hirtelen az ajkaink súrolják egymást. Furcsa érzés. Olyan le írhatatlan. Egyik kezét az arcomra teszi, majd az ajkaink teljesen összeérnek. Bizsergő érzést érzek a testem minden részén. Lágy csókokkal lepi el a számat, amit viszonozok is.
Ajkaink elválnak egymástól, de a testem még mindig nagyon közel van hozzá. A szemébe nézek, majd a kezével megsimítja az arcomat.