22. rész: Tragédia

Kedves olvasóim! Íme a 22. rész. Erre nagyon sok kommentet várok! ;) Remélem, hogy tetszeni fog!

*Harry szemszöge*

Emily elég csöndben van. Vittem neki pizzát, innivalót, de nem kérte. Bár miért is kérné? Biztos nem könnyű neki most. Már bánom azt a napot, amikor elkövettem azt a nagy hülyeséget. Gondolnom kellett volna Zaynre. Nem gondoltam át a dolgokat. Így most elvesztettem 4 fontos személyt. Az egyik a legjobb barátom volt. Mindent elrontottam. Nem tudom kiverni a fejemből ezeket a gondolatokat.
Hogy ne legyek annyira egyedül, megnézem újra Emilyt. Kiugrottam a boltba, és vettem neki egy kis fagyit. Még Zayn mesélte, hogy Emily oda van egy bizonyos epres fagyiért.
Az ajtójához érve bekopogtam. Nem kaptam választ, ezért simán benyitottam.
- Emily! - mondom lágyan - Hoztam neked fa... - kezdek bele, de elakad a szavam. Nincs a szobájában.
Az ablak tárva nyitva van. Közelebb megyek, majd meglátom, hogy a lepedők össze vannak kötve.
Na ne! Ezt is elcsesztem. Még egy lányra sem tudok vigyázni! De hova mehetett? Nem hagyhatom egyedül ilyen állapotban!

*Emily szemszöge*

Kocsiba szálltam. Nem bírom Zayn nélkül. A tudat, hogy valami baja lehet. Hogy örökké elveszítem. A kötelék köztünk már nagyon szoros. Nem érdekel Harry. El kellett indulnom. Zayn akárhol lehet, de meg kell találnom, hogy megbeszéljük a dolgot. Az nem megoldás, hogy elmegy. Amikor ő dühös, akkor bármi megtörténhet. Hülyeségeket csinál, és nem lehet őt megállítani.
Most már eléggé erősnek érzem magam, hogy elmenjek otthonról. Nem kell nekem bébiszitter, aki a nap 24 órájában vigyáz rám.
Nem tudom, hogy merre megyek. Csak megyek előre a sötétségbe, a végtelenbe. Talán valahol megtalálom őt.

*Niall szemszöge*

- Louis! - kiáltunk egyszerre Liammel utána az utcán - Állj már meg!
 Egy félórás üldözés után Louis végre megáll, majd megfordul, mire azonnal közelebb megyünk hozzá.
- Mi volt ez a nagy kirohanás? - kérdezi Liam.
- Nem akartam ott maradni Harry mellett.
- De most tényleg már nem tekinted a barátodnak? - nézek rá döbbenten. Harry és Louis mindig is együtt voltak. Jóban, rosszban, boldogságban, szomorúságban.
- Ő már számomra nem létezik. Számomra halott - jelenti ki.
- De hiszen évek óta a legjobb barátod!
- Most már nem - lehajtja a fejét - Emily egy aranyos lány. És amit Harry tett vele, az egy nagyon szörnyű dolog. Tudjátok ti is.
- Igen, ez igaz - bevallom - De egy barátságnak miatta tönkre kell mennie?
Louis megvonja a vállát, majd hátat fordít nekünk és szépen lassan elindul.

*Harry szemszöge*

El akartam indulni. De valami megállított. A szívem azt mondta, hogy inkább maradjak. Nem mehetek én sem el. Valakinek észnél kell lennie. Ha én is elindulok egy harmadik irányba, akkor csak még jobban összekavarom a dolgokat. Ezért inkább Emily lakásában vártam, hogy mi történik. A nagy ház üresen kong egész éjjel. Csak a tévé zaját lehet hallani a nappaliból.
Éhség tör rám, mire azonnal kimegyek a konyhába valami kaját keresni. Az asztalon egy kosárban meg is látok néhány banánt. Talán nem gond, ha eszek egyet-kettőt. Szétválasztom őket, majd leszedem az egyikről a héját.
Amint beleharapnék a banánba kulcsforgást hallok az ajtó felől. Kimegyek a konyhából, hogy megnézzem ki az. Remélem Emily, és azért jött vissza, mert nem járt szerencsével. De egy teljesen más személy lép be az ajtón.
- Hát te? - undorodva kérdezi tőlem.
- Zayn! - odarohanok hozzá. Megakarom ölelni, hogy kifejezzem az örömömet, hogy mennyire aggódott érte mindenki, de durván ellök magától.
- Ne érj hozzám - mondja, miközben egyre közelebb jön felém - Mit keresel itt? - kérdezi, mire a mellkasomnál fogva hátrébb lök.
- Hé, Zayn, nyugi!
- Nem nyugodok le! Mi a szart keresel itt? - kérdezi a hangját felemelve. Nem vagyok félős típus, de most legszívesebben elmenekülnék előle.
A nagy lökdösésben Zayn kiveri a banánt a kezemből.

- Neee! - elordítom magam, miközben esik a banán.
- Te szemét! - mondja, miközben ismét meglök - Hogy tehetted ezt? - kérdezi már nagyon mérgesen.
- Tudom, hogy szörnyű, megbocsáthatatlan dolgot tettem! De minden rendbe jött! Emilynek végül nem lesz gyereke! - mondom halvány mosollyal.
- Na ezt most fejezd be! - utasít, mire felemeli az öklét.
- Nem vagy rá képes - megrázom a fejem, mire Zayn arca kicsit megnyugszik. Az öklére néz, és mélyen elgondolkozik. Amint meglátom, hogy a kezét leengedi, lazábbra veszem a helyzetet. Zayn megfordulni készül, de hirtelen az öklével felém közelít.

*Zayn szemszöge*

Harry a földön fekve fogja az arcát. Kezeit elemeli, és megpillantom az orrából és a szájából ömlő vért. Felszisszen, amikor megérinti a száját. Gyorsan feláll, majd elvonul.

*Harry szemszöge*

Az a rohadék megtette! Ez nem normális komolyan mondom!
Lassan lemosom az arcomról a vért, majd jeget teszek az arcomra. Amint már úgy látom, hogy nagyjából jól nézek ki, lemegyek. Zayn a kanapén ül. Óvatosan elindulok a lépcsőn, de az reccsen egyet, mire Zayn rögtön odakapja a fejét. Feláll, majd közelebb jön.
- Kérsz még egyet? - fenyegetően rám néz.
Elindulna felém, de szerencsére megszólal a csengő. Zayn az ajtó felé néz, majd vissza rám. Tekintetében az áll: "Mindjárt visszajövök".
Fél fülemmel meghallom a beszélgetést.
- Mr. Malik? - kérdezi egy mély hangú férfi.
- Igen, én vagyok - válaszolja.
- A londoni rendőrségtől jöttünk - kezd bele a férfi, mire én is odamegyek az ajtóhoz Zayn mellé - Nagyon sajnáljuk, de a barátnője Emily nemrég autóbalesetet szenvedett.
Zayn arca teljesen sápadt lesz, majd hátrálni kezd.
- Súlyos sérülései miatt nagyon kicsi az esély arra, hogy túl fogja élni... Sajnáljuk.
- Nem - mondja Zayn - Az nem lehet. Emily nem szállhatott kocsiba!
- De, sajnos így van - mondom, miközben a vállára helyezem a kezem - Megszökött és elment utánad.
Zaynnek a szemébe könnyek szöknek, de azért próbál erős maradni.
- Kérjük, hogy jöjjön be velünk a kórházba, hogy elbúcsozonn tőle! - mondja a rendőr, mire Zayn azonnal kimegy a rendőrautóhoz és beszáll. Mindkét kezét az arcába fúrja, hogy elrejtse az érzelmeit...