26. rész: Váratlan helyzet

*Harry szemszöge*

Szemeim kikerekedtek, amint megláttam Zaynt egy fekete kocsinál. A történtek után gyorsan visszamentem Emilyhez, nehogy Zayn meglásson. Jól tudom, hogy miben sántikál. Régen is ezt csinálta, de már leállt vele. Emily jó hatással volt rá, de úgy látszik, hogy a kórházba kerülése óta visszatért a régi énjéhez. Nem tudom, hogy miért vetemedett újra erre. Talán a magánytól. Vagy a gondolattól, hogy elveszíti a barátnőjét.
Mindenesetre jobbnak tartottam, hogy visszamenjek a kórteremhez. Amint odaérek, orvosokat és nővéreket látok meg a Emily termében. Egy orvos éppen kijön, és én idegesen lerohanom őt.
- Mi történt?? - kérdezem hadarva.
- Nyugodjon meg, semmi komoly nem történt. Azt tapasztaltuk, hogy felébredt. Most éppen alaposan megvizsgáljuk, hogy nem szenvedett-e komoly agykárosodást.
- De..de - dadogom - Ugye bemehetek hozzá?
- Természetesen, de csak miután jobban lesz - válaszolja, majd bármilyen más információ nélkül elmegy.
Megkönnyebbülök. Hiszen felébredt! Erre vártam már a balesete óta.
Az ablakon keresztül figyelem, ahogy ápolják őt. Gyengének látszik. Mintha nem is fogná föl, hogy itt van. Biztos őt is sokkolta ez az esemény. Talán nem most kéne elmondanom, hogy Zayn miben sántikál. De ha azt akarom, hogy előre tudjon róla, és ne érje őt egy újabb csalódás, akkor el kell mondanom.

* * * * * * * * *

Nem sokkal később az összes orvos kijött és végre betudtam menni megnézni őt. Kicsit szerényen léptem be a kórterembe, nem tudván, hogy hogyan fog rám reagálni. Az ember azt hinné, hogy először majd a pasija fogja őt meglátogatni, de most ez nem így történik.

Közelebb lépve hozzá meglátom a karjából kijövő csöveket, és a lélegeztetőt a száján. Óvatosan leülök a mellette lévő székre. Nem is tudom igazán, hogy mit szeretnék mondani vagy csinálni. Gondolkozás nélkül megfogom a kezét. Felnézek az arcára és látom, hogy mondani próbál valamit. Szája mozgásából azt veszem ki, mintha a nevemet akarná mondani. "Harry". Felismert. Egy kézfogásból felismer. 

Szemeit lassan kinyitja, majd rám néz. Arcára mosoly ül ki. Kezét óvatosan fölemeli, majd leveszi a lélegeztetőt. 

- Ne vedd le - kapok a kezéhez idegesen.

- Nem kell - mondja kicsit küszködve. Hangja elbicsaklik, és ezután már nem szólal meg.

A látványtól könnybe lábad a szemem.

- Nem hiszem el, hogy így látlak - mondom a fejemet lehajtva. Kezemet megszorítja, majd elmosolyodik.

- Minden rendben van - mondja suttogva.

- Nagyon aggódtam érted. Olyan hülye voltam, hogy nem figyeltem rád! Ha akkor nem hagylak egyedül, akkor most nem lennél itt. Liam rám bízta, hogy figyeljek rád, de azt is elcsesztem. Az egész miattam van...

Szemét lehunyva lassan megrázza a fejét.

- Nem a te hibád, hidd el.

- De nem tudom elhinni. Azóta minden rosszra fordult. Ha nem erőszakoskodtam volna veled, akkor nem ment volna el Zayn és nem kellett volna utánamenned. A bandának a kapcsolata megromlott. Már régen nem volt ilyen. Louis eltávolodott tőlem. A legjobb barátom volt, de most már csak egy ismeretlen vagyok számára. 

- És... Zayn? - kérdezi reményekkel a szemében. 

- Jól van - kijelentem egyszerűen. Ajkaiba harap, majd lesüti a szemeit - Mutatok egy képet - teszem hozzá, és előkapom a mobilom - Ezt ma fotóztam. Zayn a kórház mellett. Nem akarlak stresszelni, de muszáj elmondanom azt, amit láttam. Átadott egy csomagot egy embernek. Mind a ketten tudjuk, hogy mit jelent ez.

- De... - tiltakozna, de a szavába vágok. 

- Higgy nekem! Láttam, amit láttam! - emelem fel a hangom, mire látszólag megijed - Sajnálom - vágom rá - Csak gondold át! Azt hiszem, jobb lesz, ha megyek - elengedem a kezét és fölállok - Még jövök. Pihend ki magad! - mondom mosolyogva.

Kimegyek, és magam mögött becsukom az ajtót. Egy nagy levegőt veszek. Zayn töri meg a csendet.

- Harry! Történt valami változás? 

- Nem - válaszolom "szomorúan".

- Remélem, nem fog sokáig tartani ez. De most el kell mennem, holnap este bejövök Emilyhez. Ha addig történik valami, akkor feltétlenül hívj! - mondja, miközben hátrálni kezd, majd gyorsan elindul.

- Úgy lesz! - kiáltom utána.

* * * * * * * * *

*Másnap reggel, Emily szemszöge*

Ez a pár hét gyorsan telt el. Nem éreztem semmi különleges, mialatt kómában voltam. Nem voltam a képzeleteimben, olyan volt, mint amikor aludtam. Furcsa, de néha hallottam hangokat, mintha azért érzékeltem volna a külvilágot. Tegnap meglepett Harry viselkedése. Amiket Zaynről mondott, megijesztettek. Újra árulja a drogot? Vagy esetleg más lányokkal találkozik? Az agyam nem pihen, állandóan ezen gondolkozok, agyalok. 

Ajtókopogásra ébredek. Kinyitom a szemeimet, majd megpillantom Harryt cuccokkal és egy szál rózsával. 

- Jó reggelt! - mosolyogva köszönt.

- Jó reggelt! - köszönök vissza nyújtózkodva. 

- Ez a tiéd - átnyújtja a rózsát, majd egy puszit ad az arcomra. Megszagolom a vörös virágot, aminek nagyon finom illata van. Eközben elkezd kipakolni a szatyrából. 

Teljesen elmerültem a rózsa "vizsgálásába", de hirtelen Harry éles hangon felkiált.

- Kész! - mutat az ágyam melletti asztalra - Neked csináltam!

A kis asztalon virágszirmok hevernek, narancslé és kávé van 2 pohárban és egy igaz angol reggeli egy tányérban.

- Harry - tágra nyílt szemekkel nézem az ételt - Ezt te csináltad?

Magabiztosan bólint.

- Úristen! Köszönöm! - kapok a számhoz, majd lassan felülök, hogy megegyem a reggelimet. Megfogom a villát és megkóstolom - Ez eszméletlenül finom! Nem is tudtam, hogy tudsz főzni!

- Ez az egyik jó tulajdonságom, amire büszke vagyok - megvonja a vállát. Ez tényleg meglepett. Isteni ez a kaja. Akár egész életemben is ilyet ennék!

Miután jóízűen elfogyasztottam a házi reggelit, ideje volt, hogy végre fölálljak. Az orvosok nem engedték tegnap meg, hogy felkeljek, nehogy valami bajom legyen miután majdnem 2 hetet mozdulatlanul feküdtem. 

2 kezemet az ágy szélére teszem, majd elkezdek emelkedni.

- Várj, segítek - ugrik hozzám, majd megfogja a derekam és felsegít. Kiegyenesedek, és lassan elkezdek lépkedni.

- Menni fog! - mondom neki jelezve, hogy most már elengedhet, mire így is tesz.

- Most gyere ide hozzám - mutat a kezével, miután eltávolodott tőlem. Magabiztosan elindulok felé. Már majdnem odaérek, de hirtelen megcsúszok és egyenesen Harry karjaiban landolok. Mind a ketten elnevetjük magunkat, de a helyzet hirtelen komollyá változik. Karjaim a nyakába fonódnak, kezei a derekamra tévednek.  Hosszú ideig nézzük egymást, teljesen elveszek a gyönyörű szemeiben. Azt hiszem, hogy mind a ketten arra gondolunk.

De nem. Nem lehet.

- Öhmm... - kikászálódok a karjaiból - Köszi, hogy elkaptál! - próbálom elterelni a témát. Már éppen visszamennék az ágyamba, de váratlanul megfogja a csuklóm és visszaránt.

- Emily - súgja - Láttam a szemedben, hogy mit érzel. Láttam, hogy mit akarsz. Ugyanazt amit én! Ne titkold!

Értetlenül nézek rá. Mire akar kilyukadni ezzel? Ajkát megnyalja, majd a szemeimbe néz.

- Szökj el velem!

* * * * * * * * *

Kedves olvasóim! 

Remélem, hogy ez a rész elnyerte a tetszéseteket és most több kommentet és pipát kapok erre a részre. A következő várhatóan hétfőn lesz fönt!

Addig is türelem!:) 

~Mrs.Horan