9. rész: Az ajándék

Sziasztok!:) Először is meg szeretném köszönni, hogy már túl vagyunk az 1000 látogatón! Ez csodálatos és hihetetlen! Ez most nem annyira izgalmas, de remélem azért tetszeni fog! Most megint 2 komi után fogom hozni a kövit! Jó olvasást! :)

- Mit csinált veled az az állat? Egyáltalán kicsoda ez az alak? - kérdezte aggódóan, miközben az utcán sétáltunk a kocsijához - Ha még egyszer meglátom a közeledben, tuti, hogy kinyírom.

- Zayn, kérlek. Az erőszak nem megoldás. Egyébként meg nem szeretnék erről beszélni. Rossz emlékek fűznek hozzá - mondtam, majd hirtelen kirázott a hideg.

- Fázol? - nézett rám - Tessék, itt a kabátom - vette le a bőrdzsekijét, majd oda nyújtotta nekem.

- Én nem... - kezdek bele.

- Nyugodtan - mondta, majd feladta rám.

Ebben a pillanatban biztonságban érzem magam Zayn mellett. Ha ő nem jött volna, biztos, hogy valami szörnyű dolog történt volna. Hálás vagyok neki. 

- Meg is érkeztünk! - mutat a kocsijára, majd odamegy és kinyitja az ajtaját. Odamegyek, és beülök. Zayn mellém ül.

- Ha nem gond, akkor átugrunk hozzám egy kicsit, valamit el kell intéznem, de utána haza viszlek.

- Rendben - mondtam halkan, és el is indultunk.

                                                                       *

- Csak utánad! - mondta Zayn, majd beléptem az ajtón. Azonnal elkezdtem nézelődni. Balra fordultam, és a nappaliban találtam magam. A kandalló felé vettem az irányt, amin családi fényképek voltak. Odamentem és végig néztem a képeket. Zayn és a családja. A legtöbb képen egy férfival van, gondolom az apukájával. Zayn eközben belép a nappaliba.

- Ők itt a családod? - ránézek.

- Igen - mondja, de nem tűnik valami boldognak.

- És anyukád melyik képen van? - kérdezem tőle, majd közelebb jön.

- Ő nincs rajta egyiken sem - válaszolja, majd lehajtja a fejét.

- Miért, mi történt? 

Egy kis ideig nem válaszol, majd nagy levegőt vesz.

- Meghalt. Még amikor 8 éves voltam. Mellrákja volt. 

- Ez... borzasztó. Nagyon sajnálom. Tudom, hogy mit érzel.

- Ezt hogy érted?

- Tudod,  nekem sem volt könnyű - mondom, majd lenézek a földre - Emlékszem, én 5 éves voltam. Apukám pilóta volt. Aznap este hatalmas nagy vihar volt, az egész országra vörös riasztást adtak ki. Mi anyával otthon maradtunk, és vártuk apát haza. De nem jött. Kiderült, hogy elindult az Amerikába tartó gép, amit eredetileg töröltek. És apukám vezette. A többit nem tudom, csak azt, hogy holtak találták meg egy szigeten - mondom, majd legördül egy könnycsepp az arcomon. Zayn közelebb jön, majd letörli a kezével.

- Tudod, apa nélkül felnőni borzasztó. Azt kívánom, hogy bárcsak itt lenne velem. Úgy sokkal egyszerűbb lenne minden. Biztos neked is nehéz anyukád nélkül.

- Igen, az. - mondja, majd átölel - De semmi baj, én itt vagyok.

Szavai megnyugtatnak.

- De gyere velem - mondja, majd megfogja a kezemet, és elindulunk felfelé a lépcsőn. Egy nagy szobába lépünk be.

- Ez az én szobám!

- Wow! - mondom, majd azonnal elkezdek nézelődni. Bandák poszterei a falon, néhány kupa. Futball kupák. Ugyanis Zayn benne van az iskolai futball csapatban. Egy meccsre sem mentem még el. Ez elég gáz.

Zayn matat az egyik fiókban. Addig leülök az ágyára. 

Nem sokkal később Zayn leül mellém. 

- Tudod, szeretnék adni neked valamit - mondja, majd elővesz egy kis dobozt - Boldog szülinapot!

- Úristen Zayn, honnan tudtad, hogy ma van? - nézek rá döbbenten.

- A blogod.

- Micsoda? Olvasod? - megijedek egy kicsit, mert már nagyon sok mindent írtam bele, amit szerettem volna előle eltitkolni. Nem hittem volna, hogy rájön, hogy az az én blogom.

- Igen. Nagyon jól írsz. Na, de tessék - nyújtja át a kis dobozt. Átveszem, és nézem egy kis ideig, majd kinyitom.

- Zayn... ez... - alig tudok megszólalni.

- Tetszik?

- Ez gyönyörű - mondom, majd kiveszem a dobozból a nyakláncot, amin egy szív alakú medál van. 

- Felteszem - mondja, majd átveszi az ékszert. Hajamat megfogom, és eltűröm az egyik oldalra. Zayn átemeli  a láncot, majd bekapcsolja.

- Nagyon köszönöm! - nézek a szemébe - Ez a nap fénypontja!- mosolygok, mire Zayn és elmosolyodik. 

Egy pillanatig kínos csönd lesz úrrá, de megtöröm.

- Haza kéne mennem - mondom neki.

- Inkább maradj itt. Így tudom, hogy ma már nem fog veled semmi rossz történni. 

- Öhm... rendben - kinyögöm.

- Nem szeretném, ha valami bajod esne.

- Zayn! Tudok magamra vigyázni.

- Az lehet, de ha én most nem lettem volna ott veled... - kezdi el, de nem fejezi be - Egyébként meg nem kéne ilyen szexi ruhákat felvenned. - néz rajtam végig kaján vigyorral.

- Ajhhh Zayn!- forgatom a szemem - adsz valami cuccot, amibe átöltözhetek? 

- Persze! De felőlem meztelenül is lefekhetsz! - mondja, miközben előszed egy pólót és egy gatyát a szekrényéből.

- Add ide! - mondom, majd kikapom nevetve a kezéből a ruhákat és bemegyek a fürdőszobába. 

Érdekes estének nézünk elébe. 

8. rész: Visszatér a múlt

Sziasztok! Sajnálom, hogy sokat kellett várni, de nem voltam itthon :( Nagyon örülök, hogy írtatok, és hogy már 700 fölött van az oldalmegtekintés! Ez a rész szerintem izgi lett, de döntsétek el ti!:D Most 2 komment után fogom hozni a következőt! Jó olvasást!:)

*Zayn szemszöge*

- Csá Zayn! – köszöntek a haverok.

- Nézd csak mit szereztem tegnap este – mutatja az új sapkáját Josh, a legjobb haverom - Nem volt könnyű megszerezni, de itt van, megvan!

- Tök jó! – mondom nekik.

- Ugye nem felejtetted el a ma estét? 9-kor a megbeszélt helyen.

- Igen persze, de… - kezdek bele, de Josh belevág a szavamba.

- De mi?

- Nem csinálhatom ezt tovább…

- Micsoda? Ki akarsz szállni? Haver nehogy már! – vállon bök Andy.

- Igen, ki akarok szállni.

- Húhúúú, megijedtél? A kicsi Zayn megijedt? – gúnyolódnak.

- Nem.

- Akkor meg mi van? Van egy csaj akit fel akarsz szedni, de nem lenne jó, ha megtudná, hogy ezt csinálod? – nevettek, de erre én csak lehajtottam a fejemet, nem szóltam semmit.

- Úgy látszik, hogy csak csaj van a dologban – mondja Josh.

- Igen.

- Na jó, figyelj tesó. Ez a csaj biztos különleges lehet, ha ki akarsz szállni. Ma ezt kihagyhatod, de nem fogok neked semmi cuccot sem hozni, csak hogy tudd. De aztán majd jelentkezz.

*Emily szemszöge*

Egész nap csak Ő jár a fejemben. A mondatai. „Veszélyben lennél.”

Nem értem, hogy miért titkolózik. Szégyelli a barátait? Vagy engem szégyell? És miért lennék veszélyben? Zayn megtud engem védeni. Vagy nem?

Nem tetszik ez nekem. Nagyon gyanús.

De inkább elterelem ezeket a gondolatokat az agyamból.

Mostanában nagyon sokat rontottam az átlagomon, be kell gyorsítanom egy kicsit, ezért bent kell maradnom a suliban. Nagyon jó kis szülinap, maradhatok bent tanulni. Igazából nem is nagyon tanulok. Rajzolgatok meg ilyenek. Már nagyon várom, hogy hazamenjek, hogy írjam a blogomat.

Végre 7-kor a tanár elengedett. Gyorsan betettem a szekrényembe a cuccaimat, és elindultam haza. Nem szeretek hazamenni ilyenkor. Már sötétedik, és furcsa alakok járnak az utcákon.

Sietek, hogy mihamarabb otthon legyek.

Lépteket hallok magam mögött. Lassan megállok, és hátrafordulok. Senki.  Kezdek paranoiás lenni? Vállat vonok, és megyek tovább.

De még mindig olyan érzésem van, mintha valaki követne. Újra megállok, és újra hátrafordulok. Senki. Na jó, most már kezdek félni.

Mennék tovább, de amikor megfordulok, beleütközök valakibe.

- Ohh, bocsánat! – mondom neki, de nem válaszol, nem mozdul, csak áll – Öhmm… jól van?- kérdezem tőle, de erre sem felel. Illata nagyon ismerős, de nem látom a sötét miatt.

Hátrébb lépek, és megpillantom az arcát. Ledöbbenek.

- Ne! – mondom – Te mit keresel itt?

- Megleptelek?

- Ne szórakozz velem Dave. Mit keresel itt?

- Látni akartalak. – jelenti ki, majd közelebb lép.

- Ne közelíts! – tolom el a kezemmel.

- Mi a baj, Emily? Haragszol még rám?

- Szerinted? – nézek rá döbbenten – azok után, amit tettél velem? De mond már, miért vagy most itt?

- Vissza akarlak kapni.

- Engem? – felnevetek egy kicsit – Azt lesheted.

- Figyelj, megbántam mindent. Hogy lefeküdtem a barátnőddel. Tudom, hogy nagyon szerelmesek voltunk, és ez bánt. Hiányzol. Nem akartam megtenni, de…

- De mégis megtetted! – vágok bele a mondatába.

- Igen, de én tényleg nagyon, de nagyon megbántam.

- Én már túlléptem. Hagyj békén! - mondom neki, és kikerülve őt elindulok.

- Engem nem hagysz itt ilyen egyszerűen - mondja, és a kezem után kap. Csuklómat szorosan fogja, szorosan magához húz. 

- Engedj el! - utasítom, de csak még jobban magához húz. Ajkait hirtelen az enyéimre tapasztja, és durván lesmárol. Hirtelen a fenekembe markol, mire a csókunkba nyögök. Annyira nem kívánom őt. Ez az érzés már rég elmúlt.
Ficánkoltam a karjaiban, hogy engedjen el.
Hirtelen megéreztem egy nagy kezet, aki megfog, és a másik kezével eltolja Dave-t. Megkönnyebbülök.
- Hé te! - megszólal, és azonnal felismertem a hangját - Te mit művelsz? - kérdezi, majd erősen meglöki.
- Nyugi van - válaszolja Dave.
- Nincs itt semmilyen nyugi - válaszolja, s meglátom, amint előkészíti az öklét.
- Ne, ne, ne - aggódóan közelebb lépek hozzá, de már késő. Dave kapott egy nagy ütést. - Zayn, ne! Többet ne! - fogom le az öklét, és ránézek Davere. Csupa vér az orra.
- Meg kapod amit érdemelsz te mocsok! - mondja Zayn egy újabb ütésre készülve.
- Ne! Kérlek Zayn! - húzom magam felé - Nézz a szemembe! - lefogom a kezeit - Kérlek! Kérlek ne tedd!
Haboz egy kis ideig, majd ránéz Davere, aki éppen az orrából folyó vért törli bele az ingjébe.
- Most tűnés innen! - mondja Zayn, mire Dave felpattan és elrohan - Jól vagy? - aggódóan néz rám Zayn.
- Öhm... igen... - mondom kicsit remegve.
- Semmi baj, most már itt vagyok! - mondja, majd szorosan átölel.

   

7. rész: Titkolózik?

Sziasztok! Itt a következő rész!:)

Épségben hazaértünk a "kis utazásról". Ez egy nagyon érdekes randi volt.
Az első dolgom az volt, amikor hazaértem, hogy lefeküdtem az ágyra, és bámultam a plafont
Újra felidéztem ezt a randit. Igazából Zayn egy rendes srác a maga módján. Csak nagyon megrémít néha.
Már amikor a suliba kerültem, akkor is feltűnt nekem, de tudtam, hogy sosem fog elhívni egy randira vagy valahova. És most megtörtént. Tudom, hogy talán csak játszik velem, de nem tudok akkor sem lemondani róla.
Másnap a suliban a folyosón mentem,amikor hirtelen meghallottam Amy hangját. Hátrafordulok, és látom, hogy fut utánam. Megállok, és bevárom. Amint ideér, rögtön letámad.
- Hogy hogy nem vetted fel az otthoni telefont tegnap? Mindig szoktunk este beszélgetni, tudod. Mi volt veled?
-Öhm... semmi érdekes. - terelem el a dolgot. Szeretem magamban tartani a dolgokat. Főleg ezt az ügyet.
- Olyan furcsa vagy mostanában. Aggódok érted.
- Semmi gond nincsen, tényleg. Csak fáradt voltam és hamarabb lefeküdtem aludni.
- És fel sem keltél a telefon csörgésére? - gyanúsan néz rám. Nem válaszoltam neki, csak megvontam a vállam. Szerencsére becsöngettek, és mindenki ment a dolgára. Órán nem nagyon tudtam figyelni, egész végig csak  Zayn járt a fejemben, akit nem is láttam aznap. Meg persze a holnapi nap. Holnap leszek 18 éves! Bár amilyen szerencsétlen vagyok, tuti, hogy fog történni velem valami rossz.
Régi sulimban is csak cikiztek ilyenkor. Egyrészt amiatt, mert érettebb voltam a többieknél, felnőttesebben gondolkodok, és máshogy állok a dolgokhoz. Másrészt mert kevés pasim volt. Baj, ha az ember vár az igazira? Arra, akivel leélheti az életét?
Én hűséges típus vagyok. De egyenlőre még csak az álmomban van a szőke herceg. Volt egy fiú , körülbelül 3 éve. Nagyon szerettem, teljesen bele voltam esve. 1 éve voltunk együtt, már éppen elhatároztuk, hogy lefekszünk, amikor kiderült, hogy megcsalt. Ráadásul a legjobb barátnőmmel. Eleinte tagadták,  de minden arra utalt, hogy megtörtént. Összetörtem. Azóta nehezen bízok meg a fiúkban. És főleg emiatt költöztünk el. Az életem egy kész  kudarc.
A csengő megszólal, és végre mehetek haza. Semmihez sincs kedvem. Végül úgy érzem, hogy ki kell valakinek önteni a szívem. De nem személyesen. Odaülök a géphez, és indítok egy blogot "TRUE LIFE" címmel. Muszáj leírnom a dolgaimat, az életemet, ha már senkinek sem mondtam el eddig. Így van. Még Amynek sem. Megbízok benne, de nincs erőm elmondani neki. Csak sajnálna engem, és az nem lenne jó. A blogomban elkezdtem leírni, hogy hogyan kezdődött ez az egész. Jó érzés volt kiadni magamból a dolgokat, tudván, hogy senki sem tudja, hogy ki vagyok. Nagyon sokat írtam, elfáradtam, majd elhatároztam, hogy elteszem magam holnapra. Talán nem lesz annyira szörnyű napom.

                                                                             *

- Jó reggelt kicsim! - hallottam anyukám hangját - Bejöhetek? - kérdezte, majd az ajtó már nyitódott is.
- Még 5 percet! - dörmögtem a párnába.
- Nem alszunk tovább! Kelj ki az ágyból! - mondta, majd nyújtóztam egyet és felültem.
- Boldog szülinapot! . kiáltotta anyukám egy nagy tortával a kezében. Azonnal felkeltem, és óvatosan megöleltem, hogy a tortának ne essen baja - De most már öltözz föl!
- Rendben, köszönöm! - megpusziltam, majd felöltöztem. Nem suliba való szett, de most nem érdekel. Ez az én napom.

Suliba menet mindig zenét hallgatok. Sokkal jobb kedvű leszek tőle. Éppen az utcán sétáltam, amikor hirtelen valaki átkarolta a derekamat. Nagyon megijedtem. Leszedtem magamról a karjait, és ellöktem.
- Héhé! Nyugi, csak én vagyok! - mondta, és azonnal hátrafordultam.
- Zayn? - néztem rá döbbenten - hát te?
- Ja csak erre jártam és...suliba megyek.
- Aha.
- Mi ez a ruha? Eddig még suliba nem láttalak így! - rám kacsint - Van valami különleges alkalom ma?
- Ja nem, semmi... Csak ilyen kedvem volt. - hazudtam. Már csak az kéne, hogy Zayn megtudja, hogy ma van a szülinapom.
Már majdnem a sulinál voltunk, és örültem, hogy Zayn felvállal. De nagyon furcsán kezdett el viselkedni.
- Most én... arra megyek - mutat egy másik irányba.
- De miért? - néztem rá furcsán.
- Öhmm... mert a haverokkal ott szoktam találkozni.
- Akkor nem baj, ha veled megyek, ugye?
- Nem. Azt nem engedhetem. Veszélyben lennél. Inkább menj be a suliba. - mondta, majd otthagyott.
Mit rejteget? Van valami titka?

Szerintetek mi lehet az?;) komiba írjátok!:D

6.rész: Mi lesz most?

Meghoztam a 6. részt!:) Sajnos 1 hétig nem leszek itthon, ezért 2-3 naponta várható rész, azt is előre beállítom, hogy feltegye. Addig is remélem, hogy sokan írtok!:)

Már vagy 2 órája ültünk a kocsiban, a semmi közepén. Miért pont ilyenkor kell a kocsinak lerobbannia? Ez is csak velem történhet meg. Tipikus. Sosem voltam az a szerencsés típus. A fiúk és a tanulás terén is sokat csalódtam.
De bármennyire is, azért tetszik, hogy a suli legjobb pasijával ülök egy kocsiban kettesben, nagyon félek. Nem tudom, miért, de úgy érzem, hogy nem kéne itt lennem.
A hátsó ülésen ültem, és próbáltam gondolkozni, hogy mit lehetne tenni. Egyelőre nincs semmi ötletem se. Zayn elöl ül, és a tükörben nézegeti magát.
- És még van kedved szépítkezni? - kérdezem tőle gúnyosan. Én biztos borzasztóan nézhetek ki, de ebben a pillanatban nem nagyon érdekel, nem foglalkozok vele.
- Nyugi már! Vedd lazábbra a dolgot! Ez még nem a világ vége. - válaszolta. De hogy is tudjam lazábbra venni? Zaynnek olyan könnyű minden.
- De nem tudom lazábbra venni. A semmi közepén vagyunk. Azaz a világ végén. Ez téged nem zavar?
- Majd észreveszik, hogy eltűntünk.
- Óóó, persze! A halálunk után. - húzogattam a számat.
- Na és akkor neked van valami ötleted? - hátrafordul.
- Még nincsen. Éppen gondolkozok. - mondtam, és akkor rögtön beugrott egy ötlet. - De... ha jól láttam amikor jöttünk, itt nem messze van egy benzinkút. Elsétálhatnánk oda, hoznánk benzint, és haza tudnánk menni. - Zayn furcsán néz rám, majd megszólal.
- Nem is rossz! Ügyes! - kaján vigyor ül ki az arcára.
- Na, menjünk már! - utasítottam, kiszálltunk, és elindultunk a benzinkút irányába.

                                                                                *

 Este fele értünk vissza a kocsihoz. Zayn megvette a benzint, megkönnyebbültem, hogy haza tudunk menni. Beleöntötte az üzemanyagot a kocsiba, és közben én figyeltem őt a kocsinak dőlve. Majd a motorháztetőt felemelte, és ott csinált valamit. Nagyon ért az autókhoz, ahogy látom. Fehér ingjén már kicsit meglátszik az izzadsága, és az autóból kifolyt olaj. Majd azon kapom magam, hogy hirtelen leveszi az ingjét. Meg akar ölni.  Kidolgozott felsőteste csillog a holdfényben. Elképesztő látvány.
- Na, akkor kész is - mondja, majd odajön hozzám. Kicsit zavarban vagyok, és egy tincset a fülem mögé tűrök.
- Öhmm... tök jó - felnézek rá. Szemem a kockáin akad meg, és az ajkamba harapok észrevétlenül.
- Tetszik a látvány? - kérdezi. Mégis észrevette. Huncutan nevetek.
Nem mond semmit, de hirtelen teljes erejével nekilök a kocsinak, és szorosan hozzám simul. Megérzem az ágyékát, amitől megremegek. Gyorsabban veszem a levegőt, és úgy érzem, hogy nem tudok szabadulni.
- Zayn - nyögöm és lehunyom a szemem. Nem mozdul, kezeit a kocsin tartja, karjai körbezárnak. Szívem hevesen ver. Érintése olyat vált ki belőlem, amit már régen nem éreztem.
Megpuszilja az arcomat. Ajkai gyengédek, puhák.
Azt hittem, hogy mást is csinál, de nem. Kezeit leveszi a kocsiról, majd hátrébb lép.
- Szállj be a kocsiba!

5. rész: Balszerencse? Pontosan.

Sziasztok! Meghoztam az 5. részt!:) Komizzatok, hogy mennyire tetszik, és szerintetek mi lesz a folytatása a történetnek!

Út közben egyikünk sem szólalt meg. Nagyon feszült voltam, hogy egy kocsiban ülök Zaynnel. Ő is elég idegesnek tűnt. A kormányt szorosan fogta.
Már vagy egy órája kocsikáztunk. Kinéztem az ablakon, hogy hátha látok egy táblát. És láttam. Dane End. Hol a fenébe vagyunk? Miért hozott ide? Összezavarodottan ránéztem.
- Öhmm.. Zayn. Hova megyünk?
- Nyugi, tetszeni fog.

                                                                                 *

Pár perc múlva megáll egy étterem előtt. Komolyan? Azért jöttünk el ide, a világ végére, hogy együnk?
- Malik. Zayn Malik. - mondta a bejáratnál a nevét. Odakísértek az asztalhoz, leültünk, majd Zayn rendelt nekünk egy pezsgőt.
- Áhh Zayn! Jön oda hozzánk az egyik pincérnő- Jó újra látni!
- Emma! - örvendezik Zayn - ő itt Emily - mutat be.
- Hello. - intek neki félénken a kezemmel. Mi a franc van? Még jobban összezavarodok. Annyira sokszor jár ide, hogy még a pincérek is nagyon jól ismerik? Vagy talán az összes csaját ide hozza el?
A vacsora eleinte nagyon kínosan kezdődött, egyikünk sem szólalt meg. De amikor már a második üveg pezsgő is elfogyott, akkor oldódott a hangulat, megnyíltunk egymásnak.
- Nem hiszem el, hogy tényleg csókolóztál a konyhással! Fújj! Na ne! Néztél már rá? - nevettem.
- Be voltam rúgva. Nem voltam magamnál!
- Hát ez elég gáz!
- Hahaha - nevetett gúnyosan - Figyelj, szerintem már késő van - ránéz az órájára - Induljunk el! - mondta, majd kifizette a számlát.
Kimentünk a kocsihoz és beültünk. Már indította volna a motort, de rászóltam.
- Várj! Ittunk. Szerintem nem kéne most vezetned.
- Akkor mit csináljunk? - arcán kaján vigyor ül ki.
- Nos... - elpirulok - Aludjunk a kocsiban és majd reggel hazamegyünk.
- Felőlem oké - mondta, majd megnyom egy gombot, mire a kocsira tető kerül.
Hátraülök, mire Zayn is hátraül. Beszélgettünk egy kicsit még, s ezután mély álomba merültem.

                                                                              *

- Emily! - hallok meg egy lágy hangot. Érzem, hogy valaki a hajamat simogatja. Kinyitom a szemem, és azonnal felkapom a fejem,amint meglátom, hogy Zayn mellkasán pihen a fejem.
- Öhm. Jó reggelt! - elpirulok.
- Jó reggelt! - mosolyog Zayn - hogy aludtál?
- Nos, jól...igen, jól.
- Tudod, nagyon édesen aludtál.
- Köszönöm - mondom zavarodottan. De miért is mondtam ezt? Egy kis ideig csönd van, amit megtörök. - Zayn, haza kéne mennünk.
- Ohh! Persze! - mondta, majd előreült. Követtem őt, én is előreültem.
 Elindultunk tehát visszafele. A pezsgőtől kicsit fáj a fejem, ezért semmi kedvem sincs beszélgetni Zaynnel.
Körülbelül félúton járunk, egy elhagyatott részen megyünk.
- Ó-ó! - mondta Zayn. Tekintete kicsit megrémít. Hirtelen megáll a kocsi.
- Mi az? - kérdezem, de nem válaszol - Zayn! Mi a baj??
- Elfogyott a benzin. - amint meghallom a szavait, átfut az eddigi életem a fejemben. A szülinapjaim, a barátaim, a családom, már az is, hogy Zaynnel kell meghalnom.
- Ez komoly?
- Sajnos igen.
- És akkor most mit csinálunk? - kérdeztem kicsit nyugodtabban. Zayn előveszi a telefonját.
- Ó hogy a rohadt életbe! Nincs térerő. - amint kimondta, itt elkönyveltem, hogy végünk van.
Egy ideig csak csendben ültünk egymás mellett, mire megszólal:
- Legalább így jobban megismerhetjük egymást! - huncut mosoly kerül az arcára.
Huhh, de jó. Életem legjobb randija.

4. rész: Randi

Reggel eléggé másnaposan ébredek. Nem ittam olyan sokat, de nekem általában megárt a pia. Így suliba menni tényleg nagyon király. Lassan felöltözök és lemegyek a konyhába.
- Anya, csinálsz nekem egy rántottát? - kérdezem tőle elég fáradtan, majd leülök az ebédlőasztalhoz.
- Persze! Amúgy milyen volt a party? - kérdezi, miközben elkezdi készíteni a reggelimet.
- Hát egész jó...
- Látom, nem vagy valami fényesen - néz rám aggódóan anya.
- Hát egy kicsit fáj a fejem és rosszul vagyok, de túlélem - mondom, majd megint eszembe jutnak a tegnap esti események. Megborzongok. Zayn érintése. A szemei. A hangja. Úristen, mi ütött belém? És amit a neten láttam. Ribanc. Fel kell készülnöm, hogy mit mondanak az iskolában.
- Kész is van! - teszi le elém a kaját. Jóízűen elkezdem enni. - Ohh, el is felejtettem! Ma reggel, amikor kimentem a postáért, akkor jött egy fiú és egy rózsát hozott neked. Azt hiszem, Zayn volt a neve...
Számból kiesik a kaja, kezemből a villa. Zayn? Már azt is tudja, hogy hol lakom?
- Biztos Zayn? - ránézek anyára.
- Igen! Tudod nagy kedves fiúnak tűnik - nyújtja át nekem a rózsát. Megszagolom, majd leteszem az asztalra.
- Öhmm... anya, most megyek a suliba inkább - tereltem el a témát. Étvágyam már nincs.
- De meg sem etted! - mutat a rántottára, de én akkor már gyorsan felkaptam a cipőmet, és a táskámat, és elindulok.
A suli előtt megpillantom Amyt és Lewist. Azonnal odamegyek hozzájuk. Arcomon biztos látszik, hogy van valami, mert Lewis rögtön megkérdezi:
- Mi van veled, jól vagy?
- Hát... ma reggel Zayn hozott nekem egy rózsát. Mármint anyukámnak adta oda, és ő továbbította nekem.
- Na, de ez tök klassz! - örvendezik Amy.
- Klassz? - nézek rá döbbenten. Bár nem tudom, hogy miért aggódok, hiszen ez csak egy szál rózsa.   - Jó, hagyjuk, inkább menjünk órára. - majd bementünk a terembe. Az órák csak úgy teltek, hiszen szinte az összeset végigaludtam. A kicsöngetéskor olyan voltam, mintha visszatért volna az energiám. Már csak két óra lett volna, de annyira rosszul éreztem magam, hogy kértem egy kikérőt, hogy hazamehessek. Már rég elkezdődtek az órák, senki sem volt a folyosón, amikor betettem a könyveimet a szekrénybe.
Lépteket hallottam magam mögött, de időm sem volt megfordulni, hirtelen egy kéz átfonta a derekamat. Magához húz, és megérzem a fenekemnél az ágyékát. Hajamat az egyik oldalra tűri, és megérzem, ahogy telt ajkaival elkezdi csókolgatni a nyakamat.
- Zayn... - nyögöm.
- Tetszik, édes? - kérdezi, de nem tudok válaszolni. Erre a fenekembe markol, mire felugrok, megfordulok és azonnal ellököm. Furcsán néz rám, és hirtelen, teljesen váratlanul nekilök a szekrényeknek.
- Látom, nem adod magad könnyen - kajánul mosolyog. Remegni kezdek, gyorsabban veszem a levegőt. Megkönnyebbülök, amikor Zayn elenged és hátrébb lép.
- 7-re érted megyek. Elviszlek egy randira.
- De... - kezdek bele, de jelez, hogy ne szólaljak meg. Ezután elmegy. Nagy levegőt veszek. Becsukom a szekrényemet, és elindulok haza. Hazaérve azonnal ledőlök az ágyra, és elalszok.

                                                                               *

6-kor kelek fel. Kipihentem magam, de még mindig fáj a fejem egy kicsit. Éppen elkezdeném a házimat, amikor kapok egy SMS-t.
"Ugye nem felejtetted el a randit? Z"
Már a telószámomat is tudja. Zsír.
Ja, a randi. Hogy is felejthetném el? De nem is értem, hogy Zayn miért csinálja ezt. Mindenki tudja, hogy Zayn csak az egyéjszakás kalandok híve, és nem nagyon szereti a hosszútávú kapcsolatokat. Én olyan pasit szeretnék, akivel hosszú ideig együtt maradunk.Persze Zayn eleinte tetszett, de most, hogy jobban megismertem, most megrémít.
Egy sima, egyszerű ruhát veszek föl. Nem tudom, hogy mire számítsak, de nem szeretném ugyanazt, mint a buliban, hogy lehúzza a ruhám cipzárját.

Épphogy elkészültem, amikor meghallom, hogy csöngetnek. Lerohanok. Kezemet a kilincsre teszem, veszek egy nagy levegőt és kinyitom.
- Indulhatunk? - rám néz. Csak bólintok. Becsukom mögöttem az ajtót, és odakísér egy piros Cabrio-hoz. Kinyitja az ajtaját, majd beülök. Beül a kormány mögé, és beindítja a motort.
- Na hát, akkor menjünk!

3. rész: A jelző

És voilá a 3. fejezet! Ez elég rövid lett, de a következő részek már hosszabbak és izgalmasabbak lesznek! Jó olvasást! :)

Zayn mondatától nem hogy megnyugodtam, hanem nagyon is félni kezdtem. Egész teste hozzám simul. Nagy kezeivel a felsőtestemet simogatja. Próbálom eltolni, de véletlenül helyette nyögök egyet.
- Na mivan, tetszik? - súgja újra a fülembe. Nagyon is tetszik, de nem tudok neki válaszolni.
Hirtelen abbahagyja a simogatást, és a szemembe néz. Ajkait az enyéimre teszi. Megakar csókolni, de nem megy neki. Ajkaim meg sem mozdulnak. Megakarom őt csókolni, de valami visszahúz, hogy mégse tegyem. Rájön, hogy ez nem fog összejönni, ezért nem is próbálkozik többet.

















- Még találkozunk! - mondja a számba. Hátrébb lép, beleszív a cigijébe, és visszamegy az épületbe. Megnyugodok. Zayn érintésétől az egész testem megremegett. Furcsa érzés volt. Szívem még mindig hevesen ver. Úgy érzem, hogy el kell tűnnöm innen. Félve megyek vissza a buliba. Meglátom Amyt és Lewist. Hála istennek!
- Emily, jól vagy? - megfogja a homlokomat Amy - tiszta fehér vagy!
- Nem, semmi, jól vagyok... csak... - torkom összeszorul, amint visszagondolok arra az érzésre - csak Zayn.
- Mit csinált? - szinte egyszerre kérdezik.
- Hát.... semmit. Nem érdekes. - valahogy nem akartam elmondani nekik, hogy mi történt ott kint. - Csak kérlek, menjünk innen.
- Rendben, hazakísérünk - mondta Lewis
- Az remek lenne!
                                                                 
                                                                                 *
Szerencsésen hazaértem. Az úton sokat gondolkodtam azon, ami történt. Nagyon is megszerettem volna csókolni Zaynt, de egy hang a fejemben azt mondta, hogy ne tegyem, baj lesz belőle. Ezen kívül fiú még így nem közeledett felém. Zaynnel alig beszélgettem, de érintése olyan érzéseket váltott ki belőlem, amiket el sem tudtam volna képzelni.
Már a lefekvéshez készülődök. Hosszú nap volt ez, és egy kicsit fáj a fejem a piától.
Lefekvés előtt mindig megnézem a facebookomat, meg ilyeneket, hogy van-e valami hír. Csak a szokásos...gondolom.
De amint belépek, 69 értesítés! Ennyi sosem szokott lenni. Mi a fene? "Zayn Malik megjelölt téged egy fényképen", "Zayn Malik megjelölt téged egy hozzászólásban". Úristen.. és ha ez nem lenne elég fent van egy kép rólam és Zaynről amint éppen... engem tapiz. "RIBANC". Ezt a jelzőt kaptam a legtöbb hozzászólótól.  Ezt egyszerűen nem hiszem el. Az egész suli ribancnak hisz. Pedig én tényleg nem csináltam semmit.
Megpróbálom összeszedni magam. Azonnal becsukom a laptopot és megpróbálok nem foglalkozni vele elalvásnál.
De az alkoholtól már nagyon hamar el is alszok.

2. rész: A buli

Máris hoztam nektek a második részt! Jó olvasást!:)

Elérkezett az este. A kis levél láttán nagyon megrémültem. Amikor hazaértem, órákig nézegettem, és még most sem tudom kitalálni, hogy ki küldhette. Nem vagyok egy félős típus, de most rettegek, hogy mi fog történni a bulin.

Úgy döntök, hogy most tényleg jól fogom magam érezni, nem fogok az üzenettel foglalkozni, elengedem magam. Na jó, azért nem annyira, csak pont annyira, hogy jól érezzem magam. Ezért egy kicsit lengén öltözök fel. Szerencse, hogy anyukám imád nekem koktélruhákat venni, így bőven van miből választanom.

A ruhához egy magassarkú cipőt és egy kis táskát választok. Természetesen a magassarkúimat is anyukám veszi nekem. Anyám olyan, mintha még mindig 16 éves lenne. Sokszor kérdez a fiúkról, és már volt olyan, hogy szervezett nekem egy randit. Akkor már azt gondoltam, hogy na jó... ez már sok. Dehát az ember lélekben sosem nő fel.

Meghallom, hogy lent nyílik az ajtó. Lemegyek a lépcsőn az előszobába. Lewis és Amy éppen az anyukámmal beszél.

- És mi van Emilyvel és a pasikkal? - kérdezi anyukám.

- Öhm.. Anya! - léptem oda, szakítottam gyorsan félbe a beszélgetést.

- Huhh, Emily! Fantasztikusan nézel ki! - nézett végig rajtam Lewis - Sosem láttalak még ilyen ruhában. - mondta, mire kicsit elpirultam. - Na de indulhatunk?

- Ja igen, persze! - mondtam, majd nyomtam két puszit anya arcára.

- Aztán ne gyere korán haza! - kiáltott utánam anyukám.

Még integettem egyet neki, majd a többiek után mentem. Meglátom, hogy egy limuzinba szállnak be.

- Na ne! - csodálkozok - limuzin?

- Igen! Ha már a menők bulijába megyünk, akkor mi is legyünk menők, nem? - kacsintott Lewis - Szállj be!-intett a kezével.

Beültem, és az út alatt már meg is ittunk egy üveg pezsgőt.

A kocsi egy nagy épület előtt tett ki minket. Az emberek már kint álltak, arra várva, hogy bejuthassanak. Kiszálltunk a járműből, és mindenki ránk szegezte a tekintetét. Beálltunk a sorba, ami elég gyorsan ment.Végül egy olyan 10 perces várakozás után bejutottunk. A hely elképesztő.

- Huhh - nem tudtam megszólalni - Ez..

- Ugye milyen király? És erről akartál lemaradni? - nézett rám Amy.

Hirtelen megszólalt a kedvenc számom.

- Na neee! - örömködtem - táncoljunk! - fogtam meg Amy és Lewis kezét. Végigtáncoltuk a dalomat, és utána már nem tudtam leállni. Elkapott a tánc heve és buliztam. Egyszer csak Amy közelebb hajolt hozzám, és megfogta a vállamat.

- Odanézz! Zayn nagyon figyel téged - szinte már ordította a fülembe a zene miatt. Amint kimondta megdermedtem, de nem hittem neki. Odanéztem, és tényleg engem bámult. A pultnak dőlve áll, fehér inge olyan, mintha csak rádobták volna. Egy kicsit átlátszott az ingje és láttam a kockahasát. Zayn megnyalja az ajkait, és szenvedélyesen néz rám.

- Amy, benne vagy? - néztem rá.

- Na ná! Vágjunk bele! - mondta, majd közelebb léptünk egymáshoz. Testünk egymáshoz simul, együtt táncolunk. Szexin Zaynre nézek, látom a szemében a tüzet. Egy ideig még így csináljuk, bevetünk pár új táncmozdulatot. Aztán meglátom, hogy már nincs ott, eltűnt.

- Ááá, hagyjuk - mondtam Amynek - Már nincs itt. Várjatok, hozok valami piát - mondtam, majd odamentem a pulthoz. Kérek a pincértől egy üveg vodkát. Várok az italra és közben elgondolkozok. Hogyhogy most vett észre Zayn? Talán a szexi ruhám miatt? Vagy lehet, hogy nem is engem nézett? Annyi kérdés kavarog a fejemben. De valaki megzavarja a gondolkodásomat. Egy kezet érzek meg a combomon, ami feljebb megy, majd hirtelen belemarkol a fenekembe.Azonnal kiegyenesedek és megfordulok. Zayn az. Nagy barna szemeivel mélyen a szemembe néz. A kezeit újra a fenekemre helyezi, majd a ruhám cipzárját elkezdi lassan lehúzni. Mégis mit képzel magáról? Azonnal ellököm magamtól. Megfogom a vodkát, és elmegyek a közeléből. Ez nekem sok. Az az igazság, hogy még sosem voltam fiúval. Igen, még szűz vagyok. Zayn hirtelen közeledése megrémisztett. Nem vagyok hozzászokva az ilyenekhez.

Olyan stresszesnek érzem magam, hogy muszáj kimennem. Találok egy hátsó kijáratot. Gyorsan kimegyek. Az ajtó egy sikátorba vezet ki. A táskámból előkapok egy cigit és egy öngyújtót. Nem szoktam cigizni, csak egyet-kettőt szívok el, de azt is csak akkor, amikor stresszes vagyok. Kinyitom a vodkát, és meghúzom. Idegességemben sétálgatok, miközben meggyújtom a cigimet. Hallom, ahogy kinyílik az ajtó, de nem foglalkozok vele. Hirtelen megszólal valaki:

- Nem is tudtam, hogy cigizel - mondja. Ő is meggyújt egy cigit, majd közelebb jön, és meglátom az arcát. Zayn. Torkom összeszorul, lélegzetem felgyorsul, lábaim nem mozdulnak. Nekidönt a falnak, majd a fülembe súgja:

- Nem kell félni baby!

1. rész

Íme az első rész, remélem tetszik. Először még nem a kommentekre írom a következőt, de majd olyan is lesz, hogy tudjam, hogy tetszik-e. :)

*Csrrr *Csrrr - szól az ébresztőórám, jelezvén, hogy egy újabb napot kell túlélnem a suliba. Nemrég költöztem Londonba, még nem sok mindenkit ismerek. Az új suliba szinte csak 3 barátom van, akikkel majdnem minden nap együtt lógok.

- Hé Emily! - kiált Amy a folyosón, majd odamegyek hozzájuk.

-Sziasztok! - köszönök - Na mizujs?

- Ááá semmi! Lemaradtál a tegnapi buliról. - mondja Lewis - Miért nem jöttél el?

- Hát.. nem volt kedvem... és tudod szerintem mi nem vagyunk odavalóak - megvakarom a fejem.

- Ne már Emily! A nagymenőkkel bulizni tök szuper! Mi nem vagyunk gyíkok. Mi elmehetünk a bulijukba - magyarázkodik Lewis.

- És milyen volt? - forgatom a szemem

- Tök király! De képzeld el, hogy Lewis annyira leitta magát - nevet Amy - a poharakba pisilt és úgy tett mintha semmi nem történt volna. Aztán amikor beleittak a piáju... - és innentől nem tudom, hogy miről beszélt. Megpillantom az iskola nagymenőit. Zayn Malik az élen. Már ahogy a nevét is kimondom, a testem megremeg, libabőrös leszek. 

Zayn két oldalán két nagymellű szőke csaj van. Jellemző. Mint a filmekben.

Hallottam már pár pletykát Zaynről. Állítólag minden héten más barátnője van. Egyszer egy tanár rajtakapta a csajával, amikor éppen a lány a vécében elégítette ki Zaynt. A többit már el sem mesélem.

Nem értem, hogy Zayn miért nem vesz engem észre. Igaz, nem szeretném, hogy csak a kutyája legyek és egy hét múlva dobjon. De sosem értettem. Amióta ide járok suliba, azóta megváltozott az öltözködésem. Ma is egy elég jó kis szett van rajtam. De észre sem vesz egyik fiú sem.

Zayn és a bandája látóhatáron túl kerültek.

- Hahóó! Emily! Itt vagy? - ráz meg Amy.

- Ja persze de miért? - nézek rá furcsán.

- Kérdeztünk valamit.

- Bocsánat... csak... mi is volt a kérdés?

- Hogy lenne-e kedved a mai buliba eljönni? - kérdezte Lewis. Ott lesz Zayn is? Abból semmi jó nem sül ki. Bármennyire is elakarok menni, valahogy az agyam azt mondja, hogy ne... De a szívem azt, hogy igen.

Lewis látta, hogy vacilálok.

- Gyere már el! Jó móka lesz! Nem hagyunk egyedül, nyugi! - győzködött. Számat huzogattam, mire végül beadtam a derekamat.

- Na jó... De ha történik velem valami, az a ti hibátok!

- Ez az! - adtak pacsit egymásnak. Megszólalt a csöngő. Gyorsan kinyitottam a szekrényemet, hogy betegyem a fölösleges cuccaimat. De kiesett egy kis papírdarab. Felvettem a földről, majd elolvastam.

" Várlak a buliban"

Blog:)

Sziasztok! 
Eleinte a http://1d18kesztorik.blogger.hu/ oldalon kezdtem el írni a blogot, amiben egy hosszú 18+-as történetet kezdtem el Zaynnel. Úgy gondoltam, hogy indítok egy külön blogot, ahol csak ezt a történetet lehet olvasni. Jó szórakozást!
Egy kicsi leírás a szereplőkről:
A főszereplő egy gimis lány, Emily, aki a múltja miatt nem tudott beilleszkedni a suliba, és csak pár barátja van, Amy és Lewis. És ott van Zayn... De mindent meg fogtok tudni;)