1. rész

Íme az első rész, remélem tetszik. Először még nem a kommentekre írom a következőt, de majd olyan is lesz, hogy tudjam, hogy tetszik-e. :)

*Csrrr *Csrrr - szól az ébresztőórám, jelezvén, hogy egy újabb napot kell túlélnem a suliba. Nemrég költöztem Londonba, még nem sok mindenkit ismerek. Az új suliba szinte csak 3 barátom van, akikkel majdnem minden nap együtt lógok.

- Hé Emily! - kiált Amy a folyosón, majd odamegyek hozzájuk.

-Sziasztok! - köszönök - Na mizujs?

- Ááá semmi! Lemaradtál a tegnapi buliról. - mondja Lewis - Miért nem jöttél el?

- Hát.. nem volt kedvem... és tudod szerintem mi nem vagyunk odavalóak - megvakarom a fejem.

- Ne már Emily! A nagymenőkkel bulizni tök szuper! Mi nem vagyunk gyíkok. Mi elmehetünk a bulijukba - magyarázkodik Lewis.

- És milyen volt? - forgatom a szemem

- Tök király! De képzeld el, hogy Lewis annyira leitta magát - nevet Amy - a poharakba pisilt és úgy tett mintha semmi nem történt volna. Aztán amikor beleittak a piáju... - és innentől nem tudom, hogy miről beszélt. Megpillantom az iskola nagymenőit. Zayn Malik az élen. Már ahogy a nevét is kimondom, a testem megremeg, libabőrös leszek. 

Zayn két oldalán két nagymellű szőke csaj van. Jellemző. Mint a filmekben.

Hallottam már pár pletykát Zaynről. Állítólag minden héten más barátnője van. Egyszer egy tanár rajtakapta a csajával, amikor éppen a lány a vécében elégítette ki Zaynt. A többit már el sem mesélem.

Nem értem, hogy Zayn miért nem vesz engem észre. Igaz, nem szeretném, hogy csak a kutyája legyek és egy hét múlva dobjon. De sosem értettem. Amióta ide járok suliba, azóta megváltozott az öltözködésem. Ma is egy elég jó kis szett van rajtam. De észre sem vesz egyik fiú sem.

Zayn és a bandája látóhatáron túl kerültek.

- Hahóó! Emily! Itt vagy? - ráz meg Amy.

- Ja persze de miért? - nézek rá furcsán.

- Kérdeztünk valamit.

- Bocsánat... csak... mi is volt a kérdés?

- Hogy lenne-e kedved a mai buliba eljönni? - kérdezte Lewis. Ott lesz Zayn is? Abból semmi jó nem sül ki. Bármennyire is elakarok menni, valahogy az agyam azt mondja, hogy ne... De a szívem azt, hogy igen.

Lewis látta, hogy vacilálok.

- Gyere már el! Jó móka lesz! Nem hagyunk egyedül, nyugi! - győzködött. Számat huzogattam, mire végül beadtam a derekamat.

- Na jó... De ha történik velem valami, az a ti hibátok!

- Ez az! - adtak pacsit egymásnak. Megszólalt a csöngő. Gyorsan kinyitottam a szekrényemet, hogy betegyem a fölösleges cuccaimat. De kiesett egy kis papírdarab. Felvettem a földről, majd elolvastam.

" Várlak a buliban"