Már vagy 2 órája ültünk a kocsiban, a semmi közepén. Miért pont ilyenkor kell a kocsinak lerobbannia? Ez is csak velem történhet meg. Tipikus. Sosem voltam az a szerencsés típus. A fiúk és a tanulás terén is sokat csalódtam.
De bármennyire is, azért tetszik, hogy a suli legjobb pasijával ülök egy kocsiban kettesben, nagyon félek. Nem tudom, miért, de úgy érzem, hogy nem kéne itt lennem.
A hátsó ülésen ültem, és próbáltam gondolkozni, hogy mit lehetne tenni. Egyelőre nincs semmi ötletem se. Zayn elöl ül, és a tükörben nézegeti magát.
- És még van kedved szépítkezni? - kérdezem tőle gúnyosan. Én biztos borzasztóan nézhetek ki, de ebben a pillanatban nem nagyon érdekel, nem foglalkozok vele.
- Nyugi már! Vedd lazábbra a dolgot! Ez még nem a világ vége. - válaszolta. De hogy is tudjam lazábbra venni? Zaynnek olyan könnyű minden.
- De nem tudom lazábbra venni. A semmi közepén vagyunk. Azaz a világ végén. Ez téged nem zavar?
- Majd észreveszik, hogy eltűntünk.
- Óóó, persze! A halálunk után. - húzogattam a számat.
- Na és akkor neked van valami ötleted? - hátrafordul.
- Még nincsen. Éppen gondolkozok. - mondtam, és akkor rögtön beugrott egy ötlet. - De... ha jól láttam amikor jöttünk, itt nem messze van egy benzinkút. Elsétálhatnánk oda, hoznánk benzint, és haza tudnánk menni. - Zayn furcsán néz rám, majd megszólal.
- Nem is rossz! Ügyes! - kaján vigyor ül ki az arcára.
- Na, menjünk már! - utasítottam, kiszálltunk, és elindultunk a benzinkút irányába.
*
Este fele értünk vissza a kocsihoz. Zayn megvette a benzint, megkönnyebbültem, hogy haza tudunk menni. Beleöntötte az üzemanyagot a kocsiba, és közben én figyeltem őt a kocsinak dőlve. Majd a motorháztetőt felemelte, és ott csinált valamit. Nagyon ért az autókhoz, ahogy látom. Fehér ingjén már kicsit meglátszik az izzadsága, és az autóból kifolyt olaj. Majd azon kapom magam, hogy hirtelen leveszi az ingjét. Meg akar ölni. Kidolgozott felsőteste csillog a holdfényben. Elképesztő látvány.
- Na, akkor kész is - mondja, majd odajön hozzám. Kicsit zavarban vagyok, és egy tincset a fülem mögé tűrök.
- Öhmm... tök jó - felnézek rá. Szemem a kockáin akad meg, és az ajkamba harapok észrevétlenül.
- Tetszik a látvány? - kérdezi. Mégis észrevette. Huncutan nevetek.
Nem mond semmit, de hirtelen teljes erejével nekilök a kocsinak, és szorosan hozzám simul. Megérzem az ágyékát, amitől megremegek. Gyorsabban veszem a levegőt, és úgy érzem, hogy nem tudok szabadulni.
- Zayn - nyögöm és lehunyom a szemem. Nem mozdul, kezeit a kocsin tartja, karjai körbezárnak. Szívem hevesen ver. Érintése olyat vált ki belőlem, amit már régen nem éreztem.
Megpuszilja az arcomat. Ajkai gyengédek, puhák.
Azt hittem, hogy mást is csinál, de nem. Kezeit leveszi a kocsiról, majd hátrébb lép.
- Szállj be a kocsiba!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése