4. rész: Randi

Reggel eléggé másnaposan ébredek. Nem ittam olyan sokat, de nekem általában megárt a pia. Így suliba menni tényleg nagyon király. Lassan felöltözök és lemegyek a konyhába.
- Anya, csinálsz nekem egy rántottát? - kérdezem tőle elég fáradtan, majd leülök az ebédlőasztalhoz.
- Persze! Amúgy milyen volt a party? - kérdezi, miközben elkezdi készíteni a reggelimet.
- Hát egész jó...
- Látom, nem vagy valami fényesen - néz rám aggódóan anya.
- Hát egy kicsit fáj a fejem és rosszul vagyok, de túlélem - mondom, majd megint eszembe jutnak a tegnap esti események. Megborzongok. Zayn érintése. A szemei. A hangja. Úristen, mi ütött belém? És amit a neten láttam. Ribanc. Fel kell készülnöm, hogy mit mondanak az iskolában.
- Kész is van! - teszi le elém a kaját. Jóízűen elkezdem enni. - Ohh, el is felejtettem! Ma reggel, amikor kimentem a postáért, akkor jött egy fiú és egy rózsát hozott neked. Azt hiszem, Zayn volt a neve...
Számból kiesik a kaja, kezemből a villa. Zayn? Már azt is tudja, hogy hol lakom?
- Biztos Zayn? - ránézek anyára.
- Igen! Tudod nagy kedves fiúnak tűnik - nyújtja át nekem a rózsát. Megszagolom, majd leteszem az asztalra.
- Öhmm... anya, most megyek a suliba inkább - tereltem el a témát. Étvágyam már nincs.
- De meg sem etted! - mutat a rántottára, de én akkor már gyorsan felkaptam a cipőmet, és a táskámat, és elindulok.
A suli előtt megpillantom Amyt és Lewist. Azonnal odamegyek hozzájuk. Arcomon biztos látszik, hogy van valami, mert Lewis rögtön megkérdezi:
- Mi van veled, jól vagy?
- Hát... ma reggel Zayn hozott nekem egy rózsát. Mármint anyukámnak adta oda, és ő továbbította nekem.
- Na, de ez tök klassz! - örvendezik Amy.
- Klassz? - nézek rá döbbenten. Bár nem tudom, hogy miért aggódok, hiszen ez csak egy szál rózsa.   - Jó, hagyjuk, inkább menjünk órára. - majd bementünk a terembe. Az órák csak úgy teltek, hiszen szinte az összeset végigaludtam. A kicsöngetéskor olyan voltam, mintha visszatért volna az energiám. Már csak két óra lett volna, de annyira rosszul éreztem magam, hogy kértem egy kikérőt, hogy hazamehessek. Már rég elkezdődtek az órák, senki sem volt a folyosón, amikor betettem a könyveimet a szekrénybe.
Lépteket hallottam magam mögött, de időm sem volt megfordulni, hirtelen egy kéz átfonta a derekamat. Magához húz, és megérzem a fenekemnél az ágyékát. Hajamat az egyik oldalra tűri, és megérzem, ahogy telt ajkaival elkezdi csókolgatni a nyakamat.
- Zayn... - nyögöm.
- Tetszik, édes? - kérdezi, de nem tudok válaszolni. Erre a fenekembe markol, mire felugrok, megfordulok és azonnal ellököm. Furcsán néz rám, és hirtelen, teljesen váratlanul nekilök a szekrényeknek.
- Látom, nem adod magad könnyen - kajánul mosolyog. Remegni kezdek, gyorsabban veszem a levegőt. Megkönnyebbülök, amikor Zayn elenged és hátrébb lép.
- 7-re érted megyek. Elviszlek egy randira.
- De... - kezdek bele, de jelez, hogy ne szólaljak meg. Ezután elmegy. Nagy levegőt veszek. Becsukom a szekrényemet, és elindulok haza. Hazaérve azonnal ledőlök az ágyra, és elalszok.

                                                                               *

6-kor kelek fel. Kipihentem magam, de még mindig fáj a fejem egy kicsit. Éppen elkezdeném a házimat, amikor kapok egy SMS-t.
"Ugye nem felejtetted el a randit? Z"
Már a telószámomat is tudja. Zsír.
Ja, a randi. Hogy is felejthetném el? De nem is értem, hogy Zayn miért csinálja ezt. Mindenki tudja, hogy Zayn csak az egyéjszakás kalandok híve, és nem nagyon szereti a hosszútávú kapcsolatokat. Én olyan pasit szeretnék, akivel hosszú ideig együtt maradunk.Persze Zayn eleinte tetszett, de most, hogy jobban megismertem, most megrémít.
Egy sima, egyszerű ruhát veszek föl. Nem tudom, hogy mire számítsak, de nem szeretném ugyanazt, mint a buliban, hogy lehúzza a ruhám cipzárját.

Épphogy elkészültem, amikor meghallom, hogy csöngetnek. Lerohanok. Kezemet a kilincsre teszem, veszek egy nagy levegőt és kinyitom.
- Indulhatunk? - rám néz. Csak bólintok. Becsukom mögöttem az ajtót, és odakísér egy piros Cabrio-hoz. Kinyitja az ajtaját, majd beülök. Beül a kormány mögé, és beindítja a motort.
- Na hát, akkor menjünk!