5. rész: Balszerencse? Pontosan.

Sziasztok! Meghoztam az 5. részt!:) Komizzatok, hogy mennyire tetszik, és szerintetek mi lesz a folytatása a történetnek!

Út közben egyikünk sem szólalt meg. Nagyon feszült voltam, hogy egy kocsiban ülök Zaynnel. Ő is elég idegesnek tűnt. A kormányt szorosan fogta.
Már vagy egy órája kocsikáztunk. Kinéztem az ablakon, hogy hátha látok egy táblát. És láttam. Dane End. Hol a fenébe vagyunk? Miért hozott ide? Összezavarodottan ránéztem.
- Öhmm.. Zayn. Hova megyünk?
- Nyugi, tetszeni fog.

                                                                                 *

Pár perc múlva megáll egy étterem előtt. Komolyan? Azért jöttünk el ide, a világ végére, hogy együnk?
- Malik. Zayn Malik. - mondta a bejáratnál a nevét. Odakísértek az asztalhoz, leültünk, majd Zayn rendelt nekünk egy pezsgőt.
- Áhh Zayn! Jön oda hozzánk az egyik pincérnő- Jó újra látni!
- Emma! - örvendezik Zayn - ő itt Emily - mutat be.
- Hello. - intek neki félénken a kezemmel. Mi a franc van? Még jobban összezavarodok. Annyira sokszor jár ide, hogy még a pincérek is nagyon jól ismerik? Vagy talán az összes csaját ide hozza el?
A vacsora eleinte nagyon kínosan kezdődött, egyikünk sem szólalt meg. De amikor már a második üveg pezsgő is elfogyott, akkor oldódott a hangulat, megnyíltunk egymásnak.
- Nem hiszem el, hogy tényleg csókolóztál a konyhással! Fújj! Na ne! Néztél már rá? - nevettem.
- Be voltam rúgva. Nem voltam magamnál!
- Hát ez elég gáz!
- Hahaha - nevetett gúnyosan - Figyelj, szerintem már késő van - ránéz az órájára - Induljunk el! - mondta, majd kifizette a számlát.
Kimentünk a kocsihoz és beültünk. Már indította volna a motort, de rászóltam.
- Várj! Ittunk. Szerintem nem kéne most vezetned.
- Akkor mit csináljunk? - arcán kaján vigyor ül ki.
- Nos... - elpirulok - Aludjunk a kocsiban és majd reggel hazamegyünk.
- Felőlem oké - mondta, majd megnyom egy gombot, mire a kocsira tető kerül.
Hátraülök, mire Zayn is hátraül. Beszélgettünk egy kicsit még, s ezután mély álomba merültem.

                                                                              *

- Emily! - hallok meg egy lágy hangot. Érzem, hogy valaki a hajamat simogatja. Kinyitom a szemem, és azonnal felkapom a fejem,amint meglátom, hogy Zayn mellkasán pihen a fejem.
- Öhm. Jó reggelt! - elpirulok.
- Jó reggelt! - mosolyog Zayn - hogy aludtál?
- Nos, jól...igen, jól.
- Tudod, nagyon édesen aludtál.
- Köszönöm - mondom zavarodottan. De miért is mondtam ezt? Egy kis ideig csönd van, amit megtörök. - Zayn, haza kéne mennünk.
- Ohh! Persze! - mondta, majd előreült. Követtem őt, én is előreültem.
 Elindultunk tehát visszafele. A pezsgőtől kicsit fáj a fejem, ezért semmi kedvem sincs beszélgetni Zaynnel.
Körülbelül félúton járunk, egy elhagyatott részen megyünk.
- Ó-ó! - mondta Zayn. Tekintete kicsit megrémít. Hirtelen megáll a kocsi.
- Mi az? - kérdezem, de nem válaszol - Zayn! Mi a baj??
- Elfogyott a benzin. - amint meghallom a szavait, átfut az eddigi életem a fejemben. A szülinapjaim, a barátaim, a családom, már az is, hogy Zaynnel kell meghalnom.
- Ez komoly?
- Sajnos igen.
- És akkor most mit csinálunk? - kérdeztem kicsit nyugodtabban. Zayn előveszi a telefonját.
- Ó hogy a rohadt életbe! Nincs térerő. - amint kimondta, itt elkönyveltem, hogy végünk van.
Egy ideig csak csendben ültünk egymás mellett, mire megszólal:
- Legalább így jobban megismerhetjük egymást! - huncut mosoly kerül az arcára.
Huhh, de jó. Életem legjobb randija.