7. rész: Titkolózik?

Sziasztok! Itt a következő rész!:)

Épségben hazaértünk a "kis utazásról". Ez egy nagyon érdekes randi volt.
Az első dolgom az volt, amikor hazaértem, hogy lefeküdtem az ágyra, és bámultam a plafont
Újra felidéztem ezt a randit. Igazából Zayn egy rendes srác a maga módján. Csak nagyon megrémít néha.
Már amikor a suliba kerültem, akkor is feltűnt nekem, de tudtam, hogy sosem fog elhívni egy randira vagy valahova. És most megtörtént. Tudom, hogy talán csak játszik velem, de nem tudok akkor sem lemondani róla.
Másnap a suliban a folyosón mentem,amikor hirtelen meghallottam Amy hangját. Hátrafordulok, és látom, hogy fut utánam. Megállok, és bevárom. Amint ideér, rögtön letámad.
- Hogy hogy nem vetted fel az otthoni telefont tegnap? Mindig szoktunk este beszélgetni, tudod. Mi volt veled?
-Öhm... semmi érdekes. - terelem el a dolgot. Szeretem magamban tartani a dolgokat. Főleg ezt az ügyet.
- Olyan furcsa vagy mostanában. Aggódok érted.
- Semmi gond nincsen, tényleg. Csak fáradt voltam és hamarabb lefeküdtem aludni.
- És fel sem keltél a telefon csörgésére? - gyanúsan néz rám. Nem válaszoltam neki, csak megvontam a vállam. Szerencsére becsöngettek, és mindenki ment a dolgára. Órán nem nagyon tudtam figyelni, egész végig csak  Zayn járt a fejemben, akit nem is láttam aznap. Meg persze a holnapi nap. Holnap leszek 18 éves! Bár amilyen szerencsétlen vagyok, tuti, hogy fog történni velem valami rossz.
Régi sulimban is csak cikiztek ilyenkor. Egyrészt amiatt, mert érettebb voltam a többieknél, felnőttesebben gondolkodok, és máshogy állok a dolgokhoz. Másrészt mert kevés pasim volt. Baj, ha az ember vár az igazira? Arra, akivel leélheti az életét?
Én hűséges típus vagyok. De egyenlőre még csak az álmomban van a szőke herceg. Volt egy fiú , körülbelül 3 éve. Nagyon szerettem, teljesen bele voltam esve. 1 éve voltunk együtt, már éppen elhatároztuk, hogy lefekszünk, amikor kiderült, hogy megcsalt. Ráadásul a legjobb barátnőmmel. Eleinte tagadták,  de minden arra utalt, hogy megtörtént. Összetörtem. Azóta nehezen bízok meg a fiúkban. És főleg emiatt költöztünk el. Az életem egy kész  kudarc.
A csengő megszólal, és végre mehetek haza. Semmihez sincs kedvem. Végül úgy érzem, hogy ki kell valakinek önteni a szívem. De nem személyesen. Odaülök a géphez, és indítok egy blogot "TRUE LIFE" címmel. Muszáj leírnom a dolgaimat, az életemet, ha már senkinek sem mondtam el eddig. Így van. Még Amynek sem. Megbízok benne, de nincs erőm elmondani neki. Csak sajnálna engem, és az nem lenne jó. A blogomban elkezdtem leírni, hogy hogyan kezdődött ez az egész. Jó érzés volt kiadni magamból a dolgokat, tudván, hogy senki sem tudja, hogy ki vagyok. Nagyon sokat írtam, elfáradtam, majd elhatároztam, hogy elteszem magam holnapra. Talán nem lesz annyira szörnyű napom.

                                                                             *

- Jó reggelt kicsim! - hallottam anyukám hangját - Bejöhetek? - kérdezte, majd az ajtó már nyitódott is.
- Még 5 percet! - dörmögtem a párnába.
- Nem alszunk tovább! Kelj ki az ágyból! - mondta, majd nyújtóztam egyet és felültem.
- Boldog szülinapot! . kiáltotta anyukám egy nagy tortával a kezében. Azonnal felkeltem, és óvatosan megöleltem, hogy a tortának ne essen baja - De most már öltözz föl!
- Rendben, köszönöm! - megpusziltam, majd felöltöztem. Nem suliba való szett, de most nem érdekel. Ez az én napom.

Suliba menet mindig zenét hallgatok. Sokkal jobb kedvű leszek tőle. Éppen az utcán sétáltam, amikor hirtelen valaki átkarolta a derekamat. Nagyon megijedtem. Leszedtem magamról a karjait, és ellöktem.
- Héhé! Nyugi, csak én vagyok! - mondta, és azonnal hátrafordultam.
- Zayn? - néztem rá döbbenten - hát te?
- Ja csak erre jártam és...suliba megyek.
- Aha.
- Mi ez a ruha? Eddig még suliba nem láttalak így! - rám kacsint - Van valami különleges alkalom ma?
- Ja nem, semmi... Csak ilyen kedvem volt. - hazudtam. Már csak az kéne, hogy Zayn megtudja, hogy ma van a szülinapom.
Már majdnem a sulinál voltunk, és örültem, hogy Zayn felvállal. De nagyon furcsán kezdett el viselkedni.
- Most én... arra megyek - mutat egy másik irányba.
- De miért? - néztem rá furcsán.
- Öhmm... mert a haverokkal ott szoktam találkozni.
- Akkor nem baj, ha veled megyek, ugye?
- Nem. Azt nem engedhetem. Veszélyben lennél. Inkább menj be a suliba. - mondta, majd otthagyott.
Mit rejteget? Van valami titka?

Szerintetek mi lehet az?;) komiba írjátok!:D