9. rész: Az ajándék

Sziasztok!:) Először is meg szeretném köszönni, hogy már túl vagyunk az 1000 látogatón! Ez csodálatos és hihetetlen! Ez most nem annyira izgalmas, de remélem azért tetszeni fog! Most megint 2 komi után fogom hozni a kövit! Jó olvasást! :)

- Mit csinált veled az az állat? Egyáltalán kicsoda ez az alak? - kérdezte aggódóan, miközben az utcán sétáltunk a kocsijához - Ha még egyszer meglátom a közeledben, tuti, hogy kinyírom.

- Zayn, kérlek. Az erőszak nem megoldás. Egyébként meg nem szeretnék erről beszélni. Rossz emlékek fűznek hozzá - mondtam, majd hirtelen kirázott a hideg.

- Fázol? - nézett rám - Tessék, itt a kabátom - vette le a bőrdzsekijét, majd oda nyújtotta nekem.

- Én nem... - kezdek bele.

- Nyugodtan - mondta, majd feladta rám.

Ebben a pillanatban biztonságban érzem magam Zayn mellett. Ha ő nem jött volna, biztos, hogy valami szörnyű dolog történt volna. Hálás vagyok neki. 

- Meg is érkeztünk! - mutat a kocsijára, majd odamegy és kinyitja az ajtaját. Odamegyek, és beülök. Zayn mellém ül.

- Ha nem gond, akkor átugrunk hozzám egy kicsit, valamit el kell intéznem, de utána haza viszlek.

- Rendben - mondtam halkan, és el is indultunk.

                                                                       *

- Csak utánad! - mondta Zayn, majd beléptem az ajtón. Azonnal elkezdtem nézelődni. Balra fordultam, és a nappaliban találtam magam. A kandalló felé vettem az irányt, amin családi fényképek voltak. Odamentem és végig néztem a képeket. Zayn és a családja. A legtöbb képen egy férfival van, gondolom az apukájával. Zayn eközben belép a nappaliba.

- Ők itt a családod? - ránézek.

- Igen - mondja, de nem tűnik valami boldognak.

- És anyukád melyik képen van? - kérdezem tőle, majd közelebb jön.

- Ő nincs rajta egyiken sem - válaszolja, majd lehajtja a fejét.

- Miért, mi történt? 

Egy kis ideig nem válaszol, majd nagy levegőt vesz.

- Meghalt. Még amikor 8 éves voltam. Mellrákja volt. 

- Ez... borzasztó. Nagyon sajnálom. Tudom, hogy mit érzel.

- Ezt hogy érted?

- Tudod,  nekem sem volt könnyű - mondom, majd lenézek a földre - Emlékszem, én 5 éves voltam. Apukám pilóta volt. Aznap este hatalmas nagy vihar volt, az egész országra vörös riasztást adtak ki. Mi anyával otthon maradtunk, és vártuk apát haza. De nem jött. Kiderült, hogy elindult az Amerikába tartó gép, amit eredetileg töröltek. És apukám vezette. A többit nem tudom, csak azt, hogy holtak találták meg egy szigeten - mondom, majd legördül egy könnycsepp az arcomon. Zayn közelebb jön, majd letörli a kezével.

- Tudod, apa nélkül felnőni borzasztó. Azt kívánom, hogy bárcsak itt lenne velem. Úgy sokkal egyszerűbb lenne minden. Biztos neked is nehéz anyukád nélkül.

- Igen, az. - mondja, majd átölel - De semmi baj, én itt vagyok.

Szavai megnyugtatnak.

- De gyere velem - mondja, majd megfogja a kezemet, és elindulunk felfelé a lépcsőn. Egy nagy szobába lépünk be.

- Ez az én szobám!

- Wow! - mondom, majd azonnal elkezdek nézelődni. Bandák poszterei a falon, néhány kupa. Futball kupák. Ugyanis Zayn benne van az iskolai futball csapatban. Egy meccsre sem mentem még el. Ez elég gáz.

Zayn matat az egyik fiókban. Addig leülök az ágyára. 

Nem sokkal később Zayn leül mellém. 

- Tudod, szeretnék adni neked valamit - mondja, majd elővesz egy kis dobozt - Boldog szülinapot!

- Úristen Zayn, honnan tudtad, hogy ma van? - nézek rá döbbenten.

- A blogod.

- Micsoda? Olvasod? - megijedek egy kicsit, mert már nagyon sok mindent írtam bele, amit szerettem volna előle eltitkolni. Nem hittem volna, hogy rájön, hogy az az én blogom.

- Igen. Nagyon jól írsz. Na, de tessék - nyújtja át a kis dobozt. Átveszem, és nézem egy kis ideig, majd kinyitom.

- Zayn... ez... - alig tudok megszólalni.

- Tetszik?

- Ez gyönyörű - mondom, majd kiveszem a dobozból a nyakláncot, amin egy szív alakú medál van. 

- Felteszem - mondja, majd átveszi az ékszert. Hajamat megfogom, és eltűröm az egyik oldalra. Zayn átemeli  a láncot, majd bekapcsolja.

- Nagyon köszönöm! - nézek a szemébe - Ez a nap fénypontja!- mosolygok, mire Zayn és elmosolyodik. 

Egy pillanatig kínos csönd lesz úrrá, de megtöröm.

- Haza kéne mennem - mondom neki.

- Inkább maradj itt. Így tudom, hogy ma már nem fog veled semmi rossz történni. 

- Öhm... rendben - kinyögöm.

- Nem szeretném, ha valami bajod esne.

- Zayn! Tudok magamra vigyázni.

- Az lehet, de ha én most nem lettem volna ott veled... - kezdi el, de nem fejezi be - Egyébként meg nem kéne ilyen szexi ruhákat felvenned. - néz rajtam végig kaján vigyorral.

- Ajhhh Zayn!- forgatom a szemem - adsz valami cuccot, amibe átöltözhetek? 

- Persze! De felőlem meztelenül is lefekhetsz! - mondja, miközben előszed egy pólót és egy gatyát a szekrényéből.

- Add ide! - mondom, majd kikapom nevetve a kezéből a ruhákat és bemegyek a fürdőszobába. 

Érdekes estének nézünk elébe.